Hírek!

Először is, mint láthatja mindenki a blog új fejlécet kapott, amit nagyon köszönök Ella Fishernek. Szerintem nagyon szép és illik a bloghoz!
Másodszor a frissekről szeretnék beszélni. A dolog úgy áll, hogy zero időm van, de a téli szünetben próbálkozom majd!
Harmadszor a híreket máshol is... a Dear Diary... Challenge is my life blogomon is meg szoktam említeni, hogy hogyan állok a frissel - érdemes néha oda is felnézni.

Köszönöm a figyelmet:
Stella L. Brandy

A túlélő - 13. fejezet


13. Sír

Juliette már kora reggel fent volt és beszélgetett valakivel telefonon – nem szándékoztam kihallgatni a beszélgetést, de a nevemre felkaptam a fejem.
Juliette próbálta meggyőzni a telefonpartnerét, hogy nem szándékozott ma sehova menni – még nem tudván a kis tervemről… De Juliette ezredszer is elmondta, hogy nem szándékozott az erdőben sétálgatni.
Ásítottam egyet, s nyújtózkodtam is, jelezve ezzel, hogy ébren vagyok. Juliette rögtön letette a telefont és a konyhába sietett – reggelivel várva engem.
Természetesen viselkedtünk mindketten – már amennyire Juliettének sikerült. Én már beletanultam, s nem okozott nehézséget.
- Juliette… Szeretném elültetni a virágot.
- Semmi akadálya. Szerintem a kert sem fogja bánni.
- De én nem a kertben akarom elültetni – babráltam a kajával. Tudtam, hogy nehéz lesz rávenni Juliettét, hogy elmenjünk sétálni. Ráadásul a régi Cullen házhoz akartam menni, amit Juliette biztos nem néz jó szemmel.
- Akkor hol? Nem azt mondtad, hogy emlékként akarod elültetni? – vonta fel tökéletes szemöldökét Juliette.
- Emlékként, de mondjuk az erdőben. Képzeld csak el, milyen szép lenne, ha nagyra nőne az erdőben. És Pajkos is nagyon szeretett az erdőben sétálni. – Pajkos tényleg szerette az erdőt, ahogyan én is lehet, hogy ez egy Platt szokás...
- A lovad emlékére akarod elásni? Rendben, de miután elültettük már jövünk is haza.
Csodálkoztam, hogy Juliette milyen gyorsan beleegyezett – azt hittem, hogy legalább öt perc folyamatos kérlelés után adja csak be a derekát. Bár azt még tényleg nem tudta, hogy a Cullen házhoz akarok menni – és magamtól nem is fogok odatalálni, sajnos.
Majd valamit kitalálok, hogy ,,véletlenül” arra menjünk – bár, ha a főutat látom valamennyire, akkor egész jól eltájékozódom.
Előkerestem valami olyan ruhát, aminek nem árt meg, ha piszkos lesz – még így is csak egy tréning nadrágot találtam, ami már az utolsókat rúgta. A felsővel nem volt baj – előkerestem az egyik háromnegyedes ujjú pólóm.
A fekete kardigánt gondosan a derekam köré tekertem, hogy a természet ne akadályozza meg a sétánkat. Én az a típusú ember vagyok, aki, amit a fejébe vesz, azt véghez is viszi – és tényleg semmilyen akadály nem állhat útjába.
Az eső szemerkélt egy kicsit, de azonnal abba is hagyta, amint felvettem a kardigánom. A szél néha-néha hideget fújt, s ezért le sem vettem a felsőt – sőt mi több teljesen felhúztam a cipzárt, ezzel védve a nyakamat.
Juliette nem nézte, hogy merre megyünk, de amikor a főúton át akartam menni valami állat felmordult. Juliette, mintha az állattól megkapta volna azt az információt, hogy hová tartok épp, megállt és nem mozdult.
- Juliette? – kérdőn felvontam a szemöldököm, s úgy vizslattam az arcát.
- Hova megyünk, vagy hova akarsz menni?
- A régi Cullen házhoz. Muszáj, hogy eljussak oda – néztem rá könyörgőn.
- De az magántulajdon!
- Nem érdekel!
Juliette kelletlenül jött utánam – mégse hagyhatta, hogy egyedül vágjak neki az útnak… Minden olyan zöld volt, hogy nevetnem kellett – a farmon nem látni most már ilyeneket, nincs, aki megművelje a földet.
Juliette rálépett egy faágra, majd majdnem hasra is esett, de végül sikerült megkapaszkodnia valamiben – igaz, hogy én csak abból következtettem erre, hogy nem hallottam puffanást.
Nem is foglalkoztam vele, hogy Juliette magában beszél, csak továbbfolytattam az utamat. Mintha Forksban többet esett volna az eső…
Az erdő intenzív illata megcsapta az orrom. Madarak csiripeltek és talán még valakit láttam is elsuhanni – bár ez képtelenség, mert olyan gyorsan senki se fut.
Juliette mellettem jött és néha rám nézett, majd idegesen pásztázta tekintetével a földet. Túlságosan kiismerem az embereket, ahhoz, hogy tudjam, ki mit érez. Juliette most zavarban volt és nem tudta hova tenni a kérésemet. Aztán meghallottam a fák közül, hogy valaki rálépett egy fára, ami akkor tört szét a súly alatt.
Juliette idegesen pillantott arra amerről a hang jött, majd megállított. Mintha tátogott volna valamit, valakinek a hátam mögé, de én nem foglalkoztam vele.
- Menjünk, Anni! Nem is tudom, hogy sikerült rávenned erre a hülyeségre. És mondtam már, hogy magántulajdon.
- Jaj, Juliette! – Morcosan tettem előre egy lépést, s a bokor velem együtt mozgott. – Mondtam már neked, hogy látnom kell! És a virágokat is szeretném elintézni – emeltem fel a kezemben lévő cserepes liliomot.
- Belerángatsz ebbe a sok hülyeségbe… - mondta megadón, majd továbbhaladtunk.
Még egy jó darabig semmit sem láttam – a fákon kívül -, s kezdtem azt feltételezni, hogy lebontották a házat, amikor egy kis tisztásra értünk. A tisztás végében állt hat cédrus, s előtte ott magaslott a ház.
Ez idáig nem féltem, hogy mi lesz akkor, ha nem leszünk egyedül, de mások is lerótták tiszteletük – vagyis csak gondolom, hogy azt tették.
Mire teljesen kiértem a fák árnyékából az egyik férfi – egy méz szőke hajú – elsietett a tisztásról. Viszont egy bronzos hajú fiú felénk közeledett, s ijedtemben a földet kezdtem pásztázni. A hajam az arcomba lógott, s csiklandozta az orrom.
- Nem akarok udvariatlan lenni, de ez magántulajdon.
- Nagyon sajnálom, de az unokahúgom nagyon akaratos – kért elnézést Juliette.
- Az unokahúgod… Természetesen nem baj, biztos csak eltévedtetek.
- Edward! Kivel álltál le beszélgetni? - a csilingelő hangot azonnal felismertem, és rákaptam a hang tulajdonosára a tekintetem. – Oh… Sejthettem volna, hogy ráveszed valahogy Juliettét… De még mindig nem tudom, hogy mit keresel itt.
- Alice, ez magánügy – mondtam barátságtalanul életemben először.
- Tényleg nagyon hasonlít… Még jó, hogy… - morfondírozott magában Edward. – Isabella! – Magához hívta kedvesét.
- Szia, Juliette! Szia… öhm… - tanácstalanul nézett rám, mire gyorsan kisegítettem.
- Anne – nyújtottam kezet Isabella felé. – Anne Platt.
- Örülök, hogy megismerhettelek Anne. Én Isabella Black, vagyis már Cullen vagyok.
- Egy napon születtünk… Már szerettelek volna megismerni, hogy tudjam… Nem érdekes! – Sütöttem le zavaromban újból a szemem. – Bocsánat, de csak a virágot szeretném elültetni.
Odaengedtek és hagyták, hogy a fehér liliomot elültessem a sír mögé – majd, ha nagy lesz, akkor virággal fogja beborítani a sírt.
- Sajnálom, hogy többet nem tehettem. Tudom, hogy szeretnéd biztonságban tudni, akiket elhagytál, s én mindent megteszek, ami csak tőlem telik.
- Ami tőled telik? Mi telik tőled? – kérdezte kissé ingerülten Edward, s szemében az elfojtott düh tükröződött, az ónix íriszben.
- Nem akarom átvenni Esme helyét, csak szeretném megismerni az életét. Szeretném tudni, hogy milyen boldog volt.
- Mi közöd van neked ezekhez?
- Esme a déd mamám volt.
A körénk gyűltek mind elcsodálkoztak – kivétel Juliette, aki jól tudta, hogy ki volt Esme nekem. Nem szándékoztam megosztani ezt senkivel, de már mindegy volt. Pár emberrel több vagy kevesebb. Mit számít?
Hát, ha még tudnák, hogy…
- Juliette… Te elmondtad neki? Jesszus! Edward, most el kell költöznünk? – Esett kétségbe Isabella.
- Miattam igazán nem szükséges. Én csak egy hetet töltök itt el, s aztán hazamegyek.
- Egyetemről, vagy ilyesmiről hallottál már? – Edward ingerült volt, mintha tudta volna, hogy mire gondolok. Lehet, hogy nem is Alice olvas a gondolatokban?
Fölösleges lett volna vitatkoztam egy nálamnál idősebb fiúval. De vajon Alexel minden rendben? Nagyon remélem, hogy őt nem fenyegeti veszély az én hülyeségeim miatt.
- Nem szándékoztam egyetemre menni – mondtam higgadtan, de a gondolataimat gondosan elraktároztam magamban.
- Huh, a kiscsaj keményen nyomja! Majd eltartja valaki alapon él – nevetett fel vidáman a fekete hajú izomkolosszus. Eddig nem vettem észre, hogy a közelünkben lett volna, de nem is érdekelt.
- Egész biztos, hogy találok olyan munkát ahová elég az érettségi. Egy rövid ideig nekem aztán minden megfelel – vontam meg a vállam.
- Minden? – Tett egy utalást a sarkon állásról a fekete hajú.
- Természetesen olyan munkákat nem vállalok.
- Hol élsz? – Kérdezte kedvesebben Edward, valószínűleg nem akarta végig hallgatni az oda-vissza játszmánkat.
- Jelenleg Ohio-ban. De legutolsó információm szerint rövidesen Olaszországba fogok költözni. Remélem nem kell kifejtenem, hogy fogalmam sincs miről van szó.
Nem leszek én más, ha nem muszáj! Ha Aro nem jött én sem megyek.
- Aro? – Edward hangjától fülem-farkam behúztam, s majdhogynem letérdeltem elé, hogy ne harapja le a fejem. Bár ezzel megtudtam, hogy Edward tényleg a gondolataimat nézte…
- Aham… Választhattam, hogy más legyek, vagy, hogy meghalok. – Tulajdonképpen tök mindegy volt, hogy mit mondok, mert lényegiben így is-úgyis meghalok.
- Más? Értsem úgy, hogy neked fogalmad sincs róla, hogy mik vagyunk?
- Már, hogy ne tudnám?! Mások és ezzel letudva. Mondjuk rólatok nehezebb megállapítani, mert hát, nem vörös az íriszetek, de azért a „természetellenes okkersárga” sem mindennapi – mondtam és közben megérintettem a karját, csak, hogy biztos legyek az igazamban.
- Aro már nem fog érted jönni és te sem leszel más. Téma lezárva! Jó utat hazafelé! – Gyengéden átkarolta a női derekat, ami Isabellához tartozott.
Mint a futótűz terjedt szét az agyamban, hogy kinek a szemszögéből láttam, azt az igen intim álmot… Ezekkel a gondolatokkal persze megállítottam Edwardot, aki a fejébe vette, hogy nem akar több időt pazarolni rám.
- Hogy mire gondoltál? Te álmaidban férfiak bőrébe bújsz? – Szarkasztikus hangsúlyától, majdnem felrobbantam. A fekete hajú fiú jót nevetett az egészen, de szúrós pillantásomat látva visszavonulót fújt.
Vicces helyzet volt, hogy Edward, s én farkasszemet nézünk, miközben neki teljesen fölösleges volt a pislogás. Mintha egy egyenlőtlen meccset néztek volna a többiek, de így még izgalmasabb volt.
- Gyerünk, öcsi! – Szurkolt a fekete hajú.
- Te is tudod, Emmett, hogy én nyerek! És te is Anne Platt! – Féloldalas mosolyt villantott felém.
- Azt te csak hiszed!
A kezembe volt egy aduász, ha elalszom, akkor én nyerek. És el fogok aludni…

- Csalsz? Ejnye! De érthető, hiszen Edward is azt teszi – nevetett rám Esme.
- Csak használom az eszem.
- Te fogsz nyerni, mert Edwardot összezavarod.
- Magamat is összezavarom néha…

- Na, ne már! Öcsi, neked nem is kell pislognod – háborgott Emmett, mire én is pislogtam.
- Most álmodtál? Ébren álmodtál, ráadásul… Veszélyes vagy! – mordult fel Edward.
- Feltétlenül… - mondtam ironikusan. – Én veszélyes vagyok, pedig egy légynek se tudnék ártani.
- Nem úgy vagy veszélyes, hanem… Nem találkozhatsz, Carlisle-lal. Bármennyire is fura, de hallottam még így is a gondolatait, de nem engedhetem… Sajnálom! De örülök, hogy találkoztunk!
Miután Edward elköszönt mindenki eltűnt. Juliette idegesen pillantott balra, ahol már Daniel várt ránk. Cseppet sem volt felhőtlen a hangulat. Daniel és Juliette némán vitatkoztak, míg én mindenen elgondolkoztam.
Utáltam, ha kislányként kezelnek – és most pont azt tették. Nem engedtek a háznál kijjebb, csak a verandáig. Ez nagyon zavart és már össze is pakoltam, hogy hazamenjek, amikor vártalan látogató lepett meg minket.
Isabella jól tudhatta, hogy Daniel mikor nincs otthon, s ezt ki is használta. Juliette vele nyitottabb volt, s felhőtlenül beszélgettünk.
- Szeretném, ha holnap átjönnétek. Beszélgetni. Edward és a többiek sem lesznek otthon.
- Dan szerintem a fiúkkal lesz elfoglalva egész nap. Szóval, ha Anne-nek jó, akkor mehetünk.
- Felőlem…
Mintha tőlem függne minden… Ki vagyok én? Csak egy vendég lány, akit eltiltottak egy férfitól, akit még csak nem is ismer. Kész röhej az egész.
Ezek után az álmaim jó messzire elkerültek egy ideig, de aztán, mintha megint a jövőt láttam volna – mint az erdőben menés…

- Anne… - kezdte a tiltakozást Carlisle. A fehér baldachinnal játszadoztam.
- Nem, Carlisle, hallgass meg! Tudom, hogy ijesztő, de nem mondok le róla! Ez egy esély!
- A halálra? – Ironikus hangsúlya nagyon új volt számomra, de még mindig jobb volt, mintha elkezdett volna velem veszekedni.
- Ha szeretsz, akkor elfogadod!
- Nem erről van szó, ezt te is tudod nagyon jól! A létemnél is jobban szeretlek, de ebben az egyben nem tágítok. Egyáltalán, hogy jutott eszedbe, hogy eltitkold előlem? – Elkezdett velem vitatkozni, de a hangsúlyától megijedtem.
Nem szerettem veszekedni… Carlisle-lal, pedig egyszerűen utáltam. Nem veszekedtünk, csak kisebb vitáink voltak, de ez a mostani hangsúlya…
- Nem akartalak megbántani, még csak eltitkolni sem. Tényleg! De olyan gyors… Sajnálom! – Arcomat az ingjébe fúrtam és úgy kezdtem el zokogni.
Keze finoman a hátamon kezdett el cikázni – ezzel mindig sikerült megnyugtatnia.
- Nem haragszom rád, de ezt még meg kell beszélnünk.

Információk

A friss nemsokára [ma vagy holnap] érkezik, csak a hétvégén nem volt rá időm, hogy feltegyem. Emellett egy "csomó" minden történt velem. 

1. 

Nagyon jó volt, de ilyenre tőlem még ne nagyon számítsatok. Csak azért ne, mert nem tudnék jó kérdéseket összehozni. De lehet, hogy majd a távoli jövőben lesz :)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
2. 
Filmnézés

Eddig nem igazán rajongtam a képregényekért|képregényhősökért, de aztán láttam a Bosszúállókat és valami "kényszerített" arra, hogy végre végignézzem a Vasembert és a többieket. Tehát a Vasember2 után megnéztem az 1-et és most várom a 3-at. 

Líra és Epika szerelme (Egyperces)


Üdv!

Nem ez még nem A túlélő és nem S.B. szösszenet. Ez egy kis tanulós egyperces, aminek a címe mindent elárul. És, mert hazafele úton - 10 perc séta a buszmegállóig, nekem - nagyon kreatívak szoktunk lenni és ma témazárót írtunk: Tegnap megszületett Líra és Epika szerelme.

A történet kis esszének indult, ugyanis az egyik feladattípus ez volt, és mivel tudtuk a témákat így ezt választottuk mint: nem-értem-és-nem-tudok-róla--mit-írni.
Jó szórakozást!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Líra elegáns rövid szoknyájába ült a padon, és számolta a fodrokat – ami minden sorban ugyanannyi volt. Aztán leült mellé Epika és rövid anekdotába kezdett, ami végén megcsókolta Lírát.
Líra és Epika összeházasodtak és várták az első gyermeküket, aki nemsokára meg is érkezett. A kisműnemecske nagyon szerette a párbeszédeket ezért szülei elnevezték Drámának. Az anyukájától és apukájától is örökölt géneket.
Boldogan éltek és soha meg nem haltak.

by: Anna és Libricica
hazafele úton

Helyzetjelentés

Habár semmi jelzést nem láttam, azért az erre tévedőknek megírom mi történik velem éppen! 

1.
Most úgy érzem, hogy a hétköznapjaim fognak megölni - pedig nem is ilyen drasztikus a helyzet. Egyszerűen most érkeztem el arra a pontra, hogy nincs kedvem semmihez, amikor itthon vagyok. Egyszerűen csak ülök és filmeket nézek. 
Dolgozat, dolgozat és dolgozat - általában, ha egy dolgozatot bejelentenek, akkor még azon a héten egy bejelentés lesz.
(És egy érvelő fogalmazás, aminek a témája: blogolás. -> Haha, jó lesz ez!)



2.
Jó hírem viszont, hogy nemsokára hozom "A túlélő" következő fejezetét + a "Stella Brandy szösszenet-folyam" is készülődik.
Végzetes Szerelem; Ajánlom magam! és egyéb csecsebecsék: Nem írok, most szünet van és lazulós projekt (akit érdekel írjon, bárhol).



3.
A blog átalakult egy kissé. Egy kicsit zsúfoltnak tűnhet a fejléc alatti "oldalak-sáv", de már nem tudok mit hova átrakni. 
Szóval, szerintem áttekinthető és külső szemlélők számára teljesen egyszerű tájékozódni rajta (én meg már tudom, hogy mit hol kell keresni|rakni|linkelni).
De szeretnék végre egy végleges fejlécet, ami még nem tudom mikor érkezik! 

Eltűnéseim okai

Volt egyszer egy lány, aki a hobbijának tekintette az írást. Ez a lány még iskolába járt, de minden szabad percét megpróbálta írással tölteni - mégse kapott hideget.meleget. 

Nem szemrehányásként és komment-könyörgőként írtam az előbbi sorokat csupán a helyzetemet akartam érzékeltetni. Bevallom, hogy én is hibás vagyok - egész szeptemberben nem tettem közzé semmit, itt. Azonban a Kritikus Szemmel blogon igen!

Most az olvasóimhoz fordulok. Kérlek, írjátok meg, hogy mi tetszik/nem tetszik; miből szeretnétek frisst...
Ha ezt megteszitek itt kommentben/chatben/e-mailen, akkor azokat nagyon megköszönöm! Ellenkező esetben még nem tudom mikor hozok bármiből is frisst! (VSz és Ajánlom...! következő fejezete még nincs kész!)

Szavazások vége


Még augusztusban és szeptember elején feltettem két kérdést. A szavazás igazán érdekesen alakult, bár nem meglepően. Nagyon örültem neki, hogy az Ajánlom magam! ennyi mindenkinek bejött (mert gondolom elolvasták a Prológust).
Tehát akkor az eredmények:

1. szavazás

A szavazás úgy ért véget, hogy 3 szavazatot kaptam. Igazán érdekes, hogy a heti két alkalom megfelel nektek. Részemről rendben is van azonban a „kommenthatár”-nak csúfolt valami még mindig érvényben van /2 pipa|2 komment|1 pipa, 1 komment/.
A két nap pedig: Szerda és Péntek lesz.

2. szavazás


Huh, aminél nem hittem a szememnek. Blogon 20 szavazatot, FB-on 3-at kaptam – sejtem, hogy vannak átfedések, de azért nagyon örültem. Tehát az Ajánlom magam! lesz az a történet, amit a A túlélő után fogok felrakosgatni. Nagyon örültem a 7 szavazatnak a Shade-hez is!

Fontos közlendő

A képre kattintva eljuthattok a főblogomra, ahová a Kritikus Szemmel költözött! És jövő héten fel is kerül – reményeim szerint – egy blogos kritika.

Azért nem volt ezen a héten kritika, mert nem volt rá időm – új családtaggal bővült a család:

Brandy, a húgom nyuszijának (Nuti) a gyermeke. Tegnap itt voltak a mamanyuszis-gazdák és hozták a piciket – és én őt választottam.

Végzetes Szerelem ~ 2. fejezet (részlet)


Úgy gondoltam hozok egy kis részletet! Valószínűleg ma még lesz egy bejegyzés - a szavazások lezárása alkalmából. Amint EHHEZ a bejegyzéshez kapok még egy pipát/egy kommentet várható lesz a friss valamiből (valószínűleg VSz lesz).
Üdvtöltettel: S.'L.'B.

"Csak miután leültem, néztem fel és néztem körül – Mr. Megor a hatalmas ablak előtt állt és az utcát kémlelte. Az iroda maga hatalmas volt – mint egy kisebb fajta nappali – bézsszín falakkal és fenyőbútorokkal, amik pontosan beleillettek a környezetbe. Tehát az új főnök teljesen beleszerettet a bézsszínbe és árnyalataiba – ez megmagyarázza az ingje gallérjának színét is.
-       Miss Hope, örömmel látom, hogy épségben visszatért – kezdett bele Peter, amiből rögtön tudtam, hogy inkább ő fog beszélni, míg Mr. Megor csak hallgat és néha beleszól.
-       Semmi olyan nem történt velem, ami az egészségemre kihatással lett volna – válaszoltam diplomatikusan. Hazudtam, de ez most kicsit sem érdekelt.
-       Ezt örömmel hallom Miss. Bizonyára sejti, hogy miért kellett itt megjelennie most. – Bólintottam egy aprót. A lépcsőzés egyetlen előnye az volt, hogy volt időm gondolkodni – arra jutottam, ki fognak rúgni.
-       Ha gondolják azonnal összepakolok és még ma elhagyom az épületet…"

Információ+Cassie Palmer

Sziasztok!
Sajnos azt kell mondjam ez még nem a friss! Arra még várok egy kicsit ugyanis EHHEZ a poszthoz még nem kaptam 2 kommentet/2 pipát... - nem akarom kierőszakolni, de nekem is kell valami támpont.
Viszont úgy gondoltam azért egy kis életjelet adok magamról - ha valakinek nem tűnt volna fel: oldalt látható minden, ami eddig a fedőlapon volt (arról nem mesélnék, hogy miért változtattam már megint). Még mindig semmit nem írtam - szánom-bánom blogos kritikám 0, azaz nulla van készen. 
Amiről még tudnotok kell, hogy a szavazás (Történetes) lezárása után lesz arról is egy poszt - amiből megtudhatjátok a továbbiakat. 
És, habár kritikát még nem tettem fel (újabbat), azért itt egy kis másmilyen információ morzsa:

Könyves dolog
A Cassandra Palmer sorozat 

A kép saját szerkesztésű (tudom, néhol látszik)
Mindenki, aki olvasta/olvassa Karen Chance Cassandra Palmer sorozatát eddig azon aggódott, hogy mi lesz.  Nagy meglepetésemre - de nagyon örülök neki - a Cor Leonis Kiadó* átvehette a kiadási jogokat (ITT olvashatod a Kiadó közleményét).
Tehát, ha szereted a sorozatot, keresd fel a Kiadó elérhetőségeit/hirdesd a sorozat folytatását (akár képpel is):

*A Kiadó kezdetekben asztrológiával foglalkozó könyveket árult, tehát ha érdekelnek az effajta dolgok is, keressétek fel a honlapot!

Stella Brandy - 1. rész


Eme kis szösszenet-folyam arra szolgál, hogy egy kicsit megismerjetek engem, és mondhatni „írói hátterem”. Eme történések egyes részei termékmegjelenítés tartalmazhatnak, illetve helyszíneket is megnevesítek (egyes esetekben nagyon elfogult vagyok)! Valamint vannak olyan történések, amiket félig/teljesen szüleimtől, nagyszüleimtől, másoktól tudok!
!Egy rész két szösszenetből áll, amik kapcsolódnak egymáshoz – ezek elmesélhetnek éveket; vagy egy dologról írok kifejezetten.!

Üdvözlettel: Libricica



1.     rész - Betegségek
Az első három (és fél) év

Néha hisztis, kedves, szerethető, édességmániás, eltökélt, akaratos, végtelenségig (és minden hibával) szerető – akit egyszer a szívébe zár, azt onnan nem lehet eltávolítani. Ja, és nem szívleli az orvosokat (akiknél nem érzi a hozzáértést), de orvos szeretne lenni és a balatoni szomszédja is orvos…
Egy szerető családban láttam napvilágot, szerető körülmények között nőttem fel – még ha néha nem így éreztem. Voltak kisebb, nagyobb baleseteim – de kinek nem voltak?! Gyerek fejjel sokszor nem hallgattam a szüleimre, kiskamaszként nagyon sértődékeny voltam. A világon mindent megkaptam (és megkapok), de mégse érzem mindig úgy, hogy minden szuper. Az életem viszont nem itt kezdődik…
Mielőtt nagyot ugornánk a születésemre, azelőtt még meg kell említenem valamit. Egy szerencsétlen „baleset” miatt, majdnem koraszülött lettem – édesapám megkérte édesanyámat, hogy emelje fel a kerítést… Aztán mégiscsak megszülettem. Édesanyám hasában kempingeztem, voltam a Balatonnál – sokfelé jártam.
Megszülettem – majdnem Enikőként. Kb. három hónapos koromban sérvem lett – műteni kellett. Aztán minden rendben ment. Mindenki nagyon szeretett és babusgatott. Aztán elkezdtem felnőni – nálam kimaradt a négykézláb korszak. Hepivel – az akkori kutyánkkal – sokat játszottam.
Egy éves koromban anyu és apu már levitt Szepezdfürdőre (Balatonszepezd és Révfülöp mellett, egy kis község), de nem maradtam, csak ameddig anyuék. Persze ott is (az utcában) két helyre – ha nem több – jártam; mindkét nagymamámnak ugyanabban az utcában van nyaralója.

Három éves koromba már készültem a kistestvérem érkezésére – aki augusztusra volt várható. Aztán megszületett a hugicám (augusztus 26.-án) és a mamáék úgy döntöttek: egy kicsit magukhoz vesznek, hadd szokjanak össze apuék a babával.
A mamáék elvittek a temetőbe, mert gazolni jártak néha oda –, hogy azért valahogy mégiscsak mutasson a rokonok sírhelye. Mi a mamával csigákat gyűjtöttünk, mert pont esős időszak volt és olyankor a sok csiga előbújt. És az egyik sírkövön megláttam életem első katicáját.
A katica elszállt… előttem pedig elsötétült minden.

A továbbiak

Két dolog miatt írhatok most nektek. Az egyik, hogy a papám nagyon erős és fel tudta emelni a sírkőt (nem az, ami a földön van, hanem az a tábla, amire fel szokták írni a dolgokat). A másik egy mécses…
Három kórházba voltunk: az egyikbe nem tudtak semmit csinálni; onnan átküldtek egy másikba, ahol a fejsérüléseim látták el. A harmadikba már mentővel mentünk… Csak néhány jelenetre emlékszem a kórházban töltött időkről… Arra, hogy az ágyszomszédom kapott egy csomó plüsst és egyet-kettőt megosztott velem; hogy az egyik műtétnél az altató nem hatott és az egyik helyiségbe belépő nővérke vette észre. És arra, hogy mama hozott palacsintát; meg reggel Vészhelyzetet néztem.

Igaz, újra kellet tanulnom járni, de még így is szerencsésen megúsztam a többiekhez képest – rengeteg újságban olvastam, hogy lebénultak/meghaltak, amikor rájuk dőlt a sírkő; én megúsztam egy lábtöréssel és egy kis fejsérüléssel.
Persze nem ez volt az utolsó csonttörésem… Eltörtem a (bal)hüvelykujjam az iskolában, amikor az egyik osztálytársam kitette elém a lábát és elhasaltam. Eltörtem mindkét kisujjam, mindkét esetben a hinta volt a ludas – először a karabiner, rákövetkező évre a zsinór szakadt le; többé nem próbálkoztam a hintázással. És a bal középsőujjam első ujjperce is elferdült egy kicsit, amikor az iskolában rám dőlt négy osztálytársam – én guggoltam és a bal kezemen támaszkodtam.
Egy jó tanács: Ha szemölcsötök van próbáljátok ki a homeopátiás készítményeket, ugyanis nálam az vált be (túl voltam már egy égetésen, ami után visszatért…)!

Szeptemberi közlemény


Hello, kedves Mindenki!

Bocsánat, hogy még csak most hozom! :) De kárpótlásként felteszem a Stella Brandy szösszenet-folyam 1. részét.
Hát elérkeztünk ide is: Szeptember van, ami azt jelenti, hogy kevesebb időm lesz írni. Persze a terveim megvannak az iskolaidőre is (írás szempontjából). Igazából majdnem minden egyezik az Augusztusi közleménnyel :)
1.      Terveim (ez egészen az év végig tart):
-        Mindenképpen szeretném befejezni a „A túlélő2”-t (Spirit), ami 21 fejezetes lesz.
-        A „Phoenix, the hope of voice”-ot (Harry Potter) is szeretném befejezni, azonban még nem tudom, hogy hány fejezetes lesz.
-        A „White Lily ~ Fehér Liliom”-ot (Twilight) pedig szeretném teljesen közzétenni; 14 fejezetből áll.
-        A „My Life”-al (Twilight) bajban vagyok, mert nagyon szeretném megírni végig, de eddig nem sikerül vele foglalkoznom.
-        A „Végzetes Szerelem” pedig az a munkám, amire most nagyon fogok koncentrálni.
-        Az „Ajánlom magam!”-at elkezdeni és minimum a felét megírni.
-        Ezek mellett természetesen lehet, hogy lesznek novellák/egypercesek is.

2.      Frissek:
Valószínűleg úgy lesznek, mint augusztusban – csak a Numb fog kiesni időközben. Viszont a következő frisst Ti szavazzátok meg (azzal, hogy leírjátok, melyiket szeretnétek olvasni – kommentben!)!
DE szeretném minden kedves olvasóm figyelmét, hogy szeptembertől egy KOMMENTÁRHATÁR lép életbe, ami annyit jelent, hogy !2! komment után kerül fel friss – természetesen jelezni fogom a főoldalon, ha nem jött össze annyi, mert akkor tolódik!
3.      Az „Előkészületben” mappa:
-        A „Vámpír és a vámpírvadász” és a „Shade – A falka” (Önálló) itt tartózkodik még egy kis ideig.
-        A „Rebirth”-nél inkább a lustaságommal van probléma: át kéne küldeni a fejezetet PDA-ra és onnan gépelni…
-        A „A kitaszított család” (Önálló), mint regény-trilógia is itt csücsül.
-        Ezek mellett van még: 4 Twilight fic (valószínűleg ezeket csak a nagyon jövőben fogom megírni) és egy Linkin Parkos fic is (ezzel meg annyi bajom van, hogy még sose írtam ilyet, ezért nem tudom mikor kezd megjelenni).

4.      A „Vélemények” mappa:
-         Könyveknél és blogoknál is várható lesz – könyveknél valószínűleg több. Mindig megpróbálok egyszerre feltenni egy blog és egy könyv véleményt! :)


Tehát a szeptemberrel együtt nem a pihenőidő jött el, csak kevesebbet leszek elérhető (időzített bejegyzés, köszönöm, hogy vagy). A „szabadságom” szeptember 16.-án véget ér és akkor nekikezdek a legtöbb szavazatott kapott történetnek is.
Libricica

Szösszenetek

Csak egy levél


Sziasztok! Ez a kis egyperces-levél a mai nap (2012.08.02.) fogalmazódott meg bennem és le kellett írnom. Egyes részek megértéséhez szükséges a Stella Brandy szösszenet-folyam, de anélkül is megérthető – bár a címzett csak onnan derülhet ki.

Kedves…!

Nem is tudom, hol kezdjem?! Tizenöt éve ismerjük egymást, és bár csak nyaranta találkoztunk, Te mindig megmosolyogtattál! Fáj látnom, hogy mennyire össze vagy törve – fáj a pici szívem.
Nem emlékszem hogyan ismerkedtünk meg, már nagyon rég történt – te biztosan emlékszel. Arra sem emlékszem, hogy kaptad a beceneved – annyit tudok biztosan, hogy tőlem kaptad. Nem sok emlékem van kiskoromból, de azt tudom, hogy mennyire szerettem ott lenni – a Szomszédos Ebédeknél is mindig az öledben ültem.
Tizenöt éve ismerjük egymást… Kicsi voltam és mindig lestem – mikor érkezel meg. Nagyobb lettem és még mindig lestem – mikor érkezel meg. Balatonon nincsenek korombeliek – csak a szomszédokkal tudok „együtt lenni”… Ennyi éve ismerjük egymást és még mindig nem tegeződünk (bár ez csak az én oldalamra igaz); az autóid nagyon szerettem – a rendszámtáblát meg különösen.
Te vagy a szakmai példaképem, és mindig az is maradsz – mert én mindenhogyan szeretlek. Remélem jövőre többet találkozunk – már a kész nyaralóval – és minden rendben lesz.

                                                                                                                                Szeretettel:
                                                                                                                                  Libricica
---------------------------------------------------------------------------------------------------------

A kertmozi és a tűzijáték

A Balaton északi partján található révfülöpi Szigeti strand ad helyet a kertmozinak. És tegnap sikerült megnézni a Jégkorszak4-et ott – bár a nézni eléggé túlzás…
Nem egy nagy moziterem, szúnyogok és éjjeli lepkék hada – ez jellemezné leginkább a kertmozik nagy részét, de ennek ellenére mindig sokan elmennek filmet nézni. A kicsik is élvezhetik a műsorokat, mert szüleik ölében talán még látnak is valamit – hátrányban vannak azok, akik alacsonyabbnak születtek és beülnek eléjük a nagyobbak. Az átlagos 167 centimmel – veszekedhetnénk azon, hogy ki mekkorának mér… - nagyon boldog vagyok. De tegnap bebizonyosodott, hogy a kertmozik nem nekem valók – legalábbis, ha előttem egy idősebb házaspár ül és nem bírnak egyhelyben maradni. Odáig rendbe is volt, hogy csak két ember között lehetett kilátni, de amikor a bácsi állandóan a feleségéhez hajolt, ezzel elzárva előlem és az ölembe ülő csöppség elől a kilátást – na, az már idegesített.A csöppség – aki a balatoni szembe-szomszédunk legkisebb tagja – figyelmét persze nem igazán kötötte le a film, és így nem kellett aggódni, hogy nem lát… De azért mégis!
És akkor jött a ráadás – a déli parton idén is tűzijátékoztak 19.-én. A gyönyörű fénypompát vagy a filmet nézték többen? Természetesen az előbbit – talán nem is nagy meglepetés, hogy a film végeztével mindenki a part felé vette az irányt és nem a kijárat felé…
Bebizonyosodott, hogy a régi, ismételgetett tűzijáték még mindig érdekesebb egy új filmnél is! 
---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Első nap ~ avagy a 2012/13-as tanév

Harmadik Stella Brandy szösszenet-folyam szösszenet :D Az elején található egy dőlt-félkövér részt, ami a tavalyi évem.

Gólyának lenni mondhatni egy egész jó dolog – mondhatni. Nyolc év alatt a ember megismeri az iskoláját – felsőben a felsőstanárokat is. De gimnáziumba gólyának lenni egyet jelent a teljes újrakezdéssel. A tanárok még nem ismernek, tehát van esélyünk jól elkezdeni az évet – és három/négy évet sikeresen befejezni.
Jelenteném: én sikeresen nekikezdtem az első évemnek és abból a kevés tantárgyból is még mindig az informatika a kedvenc – persze szigorúan csak a gyakorlati rész. Az ECDL-lel sincs semmi baj, bár az utolsó vizsgán nem tudom, hogyan fogok átmenni…
Tehát a írásbeli és szóbeli angolvizsgák után még mindig azt mondhatom, hogy corvinos vagyok – ami határozottan jó jel.  

Kinga nagyon körültekintően csak reggel vette ki a szekrényéből az ünneplőjét - de természetesen a szoknyája nem ott volt. Sebaj, megoldotta! És utána inkább visszafeküdt az ágya - így indult tehát a szeptember 3.-a.
Ha megkérdeznétek, hogy milyen volt a napom a válaszom ez lenne: Szuper!
A reggellel nem volt gond - egy pohár kóla (mert kakaót nem kaptam) jól felébresztett. 7:05 - az időpont, amikor meg kell jelennem a buszmegállóban, de persze anyunak ma kellett elmennie tankolni. Nem késtünk, ami azért nagy szó! Vártam két percet a találkozási helynél, aztán Annával elindultunk gy-a-l-o-g a sulihoz. Vagyis a cukrászdához.
Most ugrunk egy nagyot - mondjuk az évnyitóhoz, amikor már a helyünkön állunk.
Azt tudni kell, hogy mi nagyon profin beszélgetünk órán/ünnepségeken, tehát ez nem volt gond. A tanévnyitó tavaly a "Ki mellé üljek?" kérdés körül forgott - nálam most se volt másképp. Ugyanis tavaly év vége felé Anna és Rebeka beosztották az ülésrendet (szigorúan csak a bestek), amiből én kimaradtam. De szerencsére Bencének sem lett padtársa - tehát négy évre "elköteleztem" magam mellette a hátsó padba (tehát a szemüvegemet meg kellene csinálni, távollátás...).
De a tanévnyitó közepén elmaradhatatlan Jurcsi is részt vett. Mindegy!
A tantárgyak és tanárjaik kicsit kiverte a biztosítékot - nagyjából mindenkinél. Én, aki logikusan végiggondoltam az órarendet amikor felkerült a netre, tudtam a bakit. A nagy gebasz az informatika világa körül forgott - ami számomra a legfontosabb... Tehát két tanár maradt nekünk - de rossz csoportbeosztással, azaz nem is rosszal, hanem a tavalyi második félévessel... hosszú.
Félreértés ne essék én mindkét tanáromat imádtam és imádom, de ha választanom kéne mégiscsak Tanár Urat választanám - a szívatós dolgozatai ellenére is. És akkor megtörtént a csoda! Roland ugyanis elment egy papírral, amit az ofőnk adott oda neki. És az útján találkozott Tanár Urral és kifaggatta, hogy miért nem ő fog tanítani minket. A válasz ez volt: "Megnézem, de szerintem én foglak és Erika néni mondott hülyeséget" - valószínűleg az ő stílusában, ami...
És a folyosón láttam, de nem jött oda hozzám - mert nem vett észre... Viszont Edit nénit (másik infótanárom) nem láttam, pedig évzárókkor letámadott.
Tehát így telt az én napom. Van egy jó padtársam, aki végigszagolgatta az összes könyvét, és amiből nem rendelt annál az enyémet. Van két infótanár, aki közül valamelyik tanítani fog. Van egy csomó új könyvem, de nincs irodalom könyvem.

És a Tiétek hogyan telt?

Kritika ~ Alsyniai regék



Kinézet és összhatás
A színvilág érdekes – bár a fantasy történeteknél általában a fekete szín a domináns. Az nagyon tetszik, hogy a háttér nem egészen fekete – baloldalt a lila rózsa nagyon megnyerő. Kerestem szöveg-láthatatlanság hibát, de nem találtam – Gratula! Az elválasztó virág is gyönyörű és illik is a sémához – bár egy kicsit többször látnám. :) Haladunk ugyebár a korral és ez a FB-kal jár.
A chat színvilága első ránézésre elüt, de ha jobban megfigyeltem minden színt megtaláltam az oldalon. Ami mindig zavart és valószínűleg ez azért van, mert nem értem a lényegét: baloldalon a FB profilképként használt képecske, ami a bannerben is megjelenik. Az oldalsávok hátterével se lenne különösebb problémám – mert a feketéhez és lilához illik! –, ha a bal oldali virágot nem takarná be (bár ha lejjebb görgetünk láthatjuk az egészet). A felső oldalakat tudom, hogy milyen nehéz „kezelni” és, hogy néhány sablonnál nem úgy alakulnak, ahogy mi szeretnénk – engem egy kicsit az zavar, de jól lehet rajta tájékozódni, tehát no problem.
A nyereményjátékok, blogversenyek mind nagyon jó ötletek – bár én egy könyvnyereményes játékot nem tudnék csinálni, de Ti még ezt is…

Történet
1.      Árny és Rózsa
2.      A rózsa másik virága
3.      Holdpenge és Hanyatlás
…………………..
Tartalom:
Árny és Rózsa
„Solriell Sheridan kéjkeltő, a legjobb a szakmájában. Mindene megvan, amire vágyott: függetlenség, ismertség, népszerűség, barátok. Az élete tökéletes… lehetne. Ám egy napon rá kell döbbennie, hogy valaki a vesztét akarja, méghozzá bármi áron. Egy váratlan éjszakai támadás azonban talán nem csupán rosszat tartogat számára. Egy titokzatos, vonzó idegen siet a megmentésére...”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A rózsa másik virága
„A kényszerházasságok ritkán sikerülnek jól, főleg ha a jegyes idegen. Nem csoda, ha a fiatal és öntudatos Solriell is minden áron el akarja ezt kerülni. Azonban titokzatos vőlegénye sem kevésbé elszánt, s ezért mindent megtesz, hogy a házasság beteljesítésével elérje sötét célját.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Holdpenge és Hanyatlás
"... Elgondolkozott azon, vajon annak kellene–e jobban örülnie, ha a lyth eljönne, vagy ha nem. Az utóbbi lett volna a könnyebb út, hiszen úgy tehettek volna ezután, mintha semmi sem történt volna. Ha azonban tanára mégis megjelenne, Phylipónak kellene döntenie, hogyan cselekedjen. Tudta, hogy képtelen lenne Eirlys szemébe nézni, ha kényszerítené olyasmire, amit a lyth nem akar. Még akkor is, ha tisztában volt vele, talán ez az egyetlen lehetőség, hogy ilyen közel kerüljön vágya beteljesítéséhez..."

Vélemény:
Igen érdekesnek bizonyult és rengeteg fantáziát látok ebben a történetben. A megfogalmazás és szóhasználat is rendben van! Inkább a párbeszédek központozása az, amiben hibát fedeztem fel – ezt még a Merengőnél kellett megtanulnom, de azóta sem tudom elfelejteni [ITT tájékozódhattok]. A szereplők érdekesek, a lények is teljesen újszerűek – amivel nincs baj, és az plusz pont, hogy a FB oldalatokon képeket is osztotok meg!
Annak is nagyon örültem, hogy nem egy nyúlfarknyi fejezetet kellett elolvasnom – abból mennyivel nehezebb véleményt mondani?! Bevallom, amikor olvastam elképzeltem, hogy könyvet olvasok. A fejezetek végén a kérdések is nagyon ötletesek – figyelemfelkeltő, érdekfeszítő, ha az olvasók maguk gondolkozhatnak el a dolgokon.
Egyáltalán nem bántam meg, hogy beleolvastam a történetekbe!


Mások véleménye
Másoknak még nem volt véleményük, vagy nem tudok róla!

Kritika ~ Karen Chance: Megérint a sötétség

Kiadó: Kelly Kiadó
Eredeti cím: Touch the Dark

Pár szó az alaptörténetről:
Cassandra Palmer élete koránt sem átlagos. Látomásai véletlenszerűen felvillantják neki a múlt vagy a jövő fontos pillanatait. Emiatt figyel fel rá és rabolja el Tony, a több száz éves vámpír. Hatalmat akar Cassie látomásaiból – mindent tudni akar üzletfeleiről, pedig azt még nem is sejti, hogy a szellemek szintén kapcsolatot tudnak teremteni a lánnyal. Két évvel Tonytól való szökése után Cassandra halálos fenyegetést kap. Ezzel véget érnek az unalmas hétköznapok, menekülnie kell a vámpírok elől. De nem csak nevelője üldözi, nyomába erednek más vámpír nagymesterek, hadmágusok, sötét varázslók és boszorkányok is.
De vajon mit akarnak a fiatal, ártatlan lánytól? Mi köze mindennek Carcassone várának kínzókamráihoz, ahová Cassie látomásai újabban vezetnek? Sikerül-e kideríteni, valójában mi történt pontosan a húsz évvel korábban eltűnt szüleivel?

Véleményem ömlesztve:
Meg kell mondjam véletlenül került a kezembe 2010-ben, a Kelly Kiadó 1+1-es akciója révén. És azt is beismerem, hogy csak azért vettem meg, mert nagyon tombolt akkoriban (és bennem is) a „vámpírkorszak” és minden könyvet megvettem, aminek köze volt hozzá.
Amikor először elkezdtem olvasni – letettem. Mentségemre legyen mondva, hogy mire belekezdtem a másik sorozatból – aminek már megvolt a többi része – megjelent az új könyv és inkább azt olvastam.

Igazából az elején nem nagyon rajongtam érte, bár meg kell mondjam nem kezdődik valami unalmasan. Viszont amikor továbbolvastam egyre jobban beszippantott magába. Kalandos történetről van szó, ahol egy perc megállás csak néha fordul elő (többen ezért is kritizálják). A szerelemi szál csak a vége felé tűnik fel.

Vannak vámpírjaink, de mellettük még tündérek, (akiknek a létezésében senki nem hisz), szellemek (akikben meg aztán pláne nem, gyerekmesének tartják), szatírok, alakváltók, boszorkányok, mágusok, asztrálutazás.

Ugyebár kiderül, hogy Cassie egy szibilla (olyan látnok/jósnő, akiből később a Pythia lehet) és többen is az életét akarják (nevezetesen: Tony, aki felnevelte; és az Ezüst Kör, ami hadmágusokból áll). Cassie védelmére kineveznek egy Tomas nevű vámpírt, aki később elviszi a lányt a Szenátus elé, hogy megvédjék. Mircea (Tony mestere) lesz az, aki a könyv végére közelebbi kapcsolatot szándékozik teremteni Cassie-vel, hogy így segítse Pythiává válását. És ott van még Pritkin mágus is, akinek szent meggyőződése, hogy Cassie egy démon és meg kell ölni – persze ezt vámpír mestereink nem hagyják. Feltűnik még Jimmy (aki egy vérpatkány, és nem mellesleg Cassie szüleinek gyilkosa), akit Cassie meg akar ölni, de egy értékes információ morzsát kap – édesapja szelleme nem távozott el.

Ez a kötet az első rész, tehát az írónő megpróbálta velünk megismertetni ez egyes szereplőket – ezért hosszú „történelem leckéket” kapunk sokszor. De emellett ott vannak a kalandok, amik egy kicsit elterelik figyelmünket a sok leíró részről.

Pár szó a főbb szereplőkről:
Cassandra Palmer: Nagyon erős látó. Egy vámpír nevelte fel, aki teljes mértékben magának akarta Őt. Sikerült megmenekülnie előle, de a múltja elől nem menekülhetett, bár nem pontosan az történt amire számított. A Pythia, a természetfeletti lények vezető látója meghalt, és Cassiet nevezte meg utódjául.
Ez Cassiet  olyan hatalommal ruházta fel, amit nem ismer és nem tud kezelni, és sajnos ezzel együtt járt a rengeteg ellenség is. Csak hogy ez mind ne legyen elég, kitört a háború a természetfeletti lények között, és mindenkinek választania kell, ki mellé áll. Cassie most már semmi mást nem szeretne, csak életben maradni addig, amíg rájön, hogy használhatja helyesen képességeit, és mit tegyen akkor, ha rájött.

Mircea Basarab: Ő egy ötszáz éves vámpír (Dracula és Radu bátjya), aki egyben tagja a hihetetlenül erős vámpír Szenátusnak is, ami fegyelmezi a vérszívókat egész Észak Amerikában. Igyekszik együtt működni az Ezüst Körrel is, ami a mágikus lényeknek egy erős csoportja.
A Szenátus jelenleg versenyez a Pythia hatalmáért az Ezüst Körrel. Cassiet ez elég kellemetlen helyzetbe hozza (bár ha bele gondolunk, Ő mindig nyakig ül a slamasztikában). Ő, ha lehetne csak Mirceát szolgálná, bár néha úgy érzi, Mirceát jobban érdekli a hatalma, mint Ő maga. Máskor nem világos számára Mircea mit is érez.

John Pritkin: egy hadmágus. A természet feletti rendőrség tagja, aki démon ölésre specializálódott. A főnökei megbízták azzal, hogy taszítsa le az aktuális Phytiát a trónról - Aki ugye, mint tudjuk nem más, mint Cassandra Palmer. Nem akarták, hogy valami ismeretlen nőszemély döntsön a világ dolgairól. Azt gondolták, hogy egy démonölő bérgyilkosnak nem lehet problémája azzal, hogy kivégzi Cassiet.
Rosszul gondolták.
Pritkin mostmár csak volt hadmágus, jelenleg a Pythia testőreként dolgozik, annak ellenére, hogy ezért senki sem fizet neki egy fillért sem, viszonylag sok stresszel és álmatlan éjszakával jár, és majdnem mindig megölik. Úgy tűnik a démon gyilkolászást is pihenteti egy kicsit.

Tomas: Peruban született a hódítások idején. A fattyú Inti és a Spanyol felkelők vezére gyümölcseként. Az apa nem maradt elég sokáig ahhoz, hogy megkaphassa az utónevét- vagy akár bármi mást - de Tomasnak lehetősége nyílik arra, hogy megszerezze a mestere nevét egyszer. Miután erőszakkal vámpírrá változtatták, és századokon át szolgaként alkalmazták, nem igazán érzi jól magát a bőrében. Most már semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy a mélységesen gyűlölt mesterét megölje- véglegesen. A többit majd kitalálja akkor, ha sikerült véghez vinnie a tervét. 

Louis-César: Ő egy vámpír mester. Több évet töltött börtönökben, majd Radu (Mircea öccse) átváltoztatta.  Tagja az Európai Szenátusnak, és kiváló bajvívó.

Cím: Oké, szerintem jó :) Örülök, hogy az angol címet fordították át és így tényleg biztosan passzol a történethez. És, szerintem találó, hiszen ez az első kötet és akár még erre is vonatkozhat.

Kedvenc karakter: Mircea (de ez a későbbiekben egy kicsit változik). Ő az, aki szerintem tényleg nagyon jól el lett találva. Persze Louis-César is nagyon tetszett a maga francia stílusával és Rafe (Raffaello, igen, a festő) is, de nekem még mindig inkább a 15. században született román nemes jön be.

Legkevésbé tetsző karakter: Jimmy, vagy Tony. Ők ketten eléggé taszítanak, hogy így mondjam.

Ami tetszett: Végre nem egy szokásos szerelmi háromszöges történetről van szó. Itt elsősorban nem is a szerelemre épülnek a dolgok és ezért mindenképpen megéri a dolog. Na meg, ha szeretnénk jókedvvel történelmet „tanulni”, akkor is tök jó.

Ami nem tetszett: Hümm… én most nem tudnék mit mondani. Talán azt a részt éreztem gyorsnak, amikor Cassie megkapja Agnes (volt Pythia) erejét.

Kiknek ajánlom: Akik szeretik az olyan könyveket, amikben elsősorban kaland van és nem szerelem. Akik rajonganak a természetfeletti történetekért. Szeretném azonban felhívni a figyelmet, hogy korhatáros jeleneteket is tartalmaz, tehát erősidegzetűek és „tapasztaltabbak” előnyben.

Borító: Nekem személy szerint nagyon tetszik. Tetszik a képen található lány és az is, hogy a  tetoválást is megjelenítették. A „füstök” is tetszenek, amik igazából – szerintem – a szellemeket akarja jelképezni.

Amivel esetleg összekötném: Nem tudnék ilyet mondani – bá lehet, hogy csak azért, mert még nem olvastam olyat.

Mások véleménye:

Kritika ~ Karen Chance: Cassandra Palmer sorozat

Kiadja: Kelly Kiadó és Cor Leonis Kiadó

Általánosságban a sorozatról:

Cassandra Palmer élete korántsem átlagos. Látomásai véletlenszerűen felvillantják neki a múlt vagy a jövő fontos pillanatait. Emiatt figyel fel rá és rabolja el még kislány korában Tony, a több száz éves vámpír. Hatalmat akar Cassie látomásaiból – mindent tudni akar üzletfeleiről,pedig azt még nem is sejti, hogy a szellemek szintén kapcsolatot tudnak teremteni a lánnyal. Két évvel Tonytól való szökése után Cassandra halálos fenyegetést kap. Ezzel véget érnek az unalmas hétköznapok, menekülnie kell a vámpír?k elől. De nem csak nevelője üldözi, nyomába erednek más vámpír nagymesterek, hadmágusok, sötét varázslók és boszorkányok is.

Ajánlom:

Akik szeretik az olyan történeteket, amiben nincs megállás, emellett azoknak, akiknek a fantasy szereplőkkel sincs bajuk.

A sorozat kötetei:

1.      Megérint a sötétség (Touch the Dark) [ITT]
2.      Árnyak vonzásában (Claimed by Shadow) [ITT]
3.      Átölel az éjszaka (Embrace the Night) [ITT]
4.      Curse the Dawn
5.      Hunt the Moon

Filmadaptáció:

Egyelőre nem tudok róla, hogy készülne belőle.

Az oldal|A főoldal|F-webgyűjtemény


Blognyitás: 2011.12.22.
Zárás: -

Köszöntök minden kedves idetévedőt Libricica blogján. Ez a blog azért jött létre, mert egy ideje az őrület határára kerültem - annyi blogom volt. Tehát most úgy döntöttem, hogy történeteimet (amiket folytatni szándékozok) felteszem ide.
Vannak olyan történetek, amelyeket régebben írtam, de még csak most kerülnek fel a blogra – ez meglátszik a stíluson és a fogalmazás módján is.
A fanfickeknél általában kitalálok egy saját szereplőt, akit beépítek a történetbe - így könnyebb megtartani a dolgokat.
Hogy miket találhattok itt?
A történtek menüpontra kattintva máris elérkeztek a történtekhez, ahol kiválaszthatjátok, hogy milyet szeretnétek olvasni! 
Az Egyebek menüpontban pedig a részleteket és a híreket találod meg! 
A Közösség menüpont takarja a link/bannercseréket és a Chat-et.
A Média menüpont a zenék és képek tárházát jelent - Jó nézelődést, hallgatást!
A Szerkesztők menüpontban megismerhetitek azokat az embereket, akikkel együtt írok, bétákat, versírókat.
---------------------------------------------------------------------------------
Blognyitás: 2012.09.16.
Zárás: -

A Kritikus Szemmel blog!

Annyira kezdett beindulni a Kritikus Szemmel, hogy kapott egy új blogot. De mivel ezen a blogon nagyon zsúfoltnak éreztem jobb oldalt, így létrehoztam neki ezt. Nézzetek be!
---------------------------------------------------------------------------------

Blognyitás: 2012.08.12.
Zárás: -

A nagysikerű CACOETHES SCRIBENDI alapján úgy gondoltam, hogy a fanficeknek is kijár egy ilyen oldal.

Miért?
Sokan vannak, akik a fanfiction írással robbantak be a blogközösségbe, és mert van egy csomó remek fanfiction, amiről sokan nem tudnak.
Tehát, ha van egy fanfiction blogod, írsz fanficet/fanficeket akkor jelentkezz!

Mit kell tenned?
Felmész az oldalra és a Jelentkezem menüpontra kattintva kitöltöd, amit kell! A kritériumokra kérlek figyelj!