tag:blogger.com,1999:blog-44581002425964079472024-03-14T07:26:00.072+01:00Stella L. Brandy blogjaStella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.comBlogger178125tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-30223510006856034822017-02-12T16:51:00.002+01:002017-02-12T16:51:39.459+01:00A túlélő 2 ~ 1. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 14.6667px; text-transform: uppercase;">1. Jelek</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; text-transform: uppercase;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; text-transform: uppercase;">Villámgyorsan kaptam el a
tekintetem Róla</span><span style="font-size: 11.0pt;">. Nem lett volna szabad
idejönnöm, ez nem helyes! Neki van párja, boldog! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Eldöntöttem, hogy elmegyek, és soha többé nem jövök
vissza, de most… Oh, ha tudná, hogy mennyi mindent el akartam mondani neki… De
most már nem tehetem, elveszítettem a lehetőséget, s most a következményeivel
kell élnem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Én hülye, bíztam abban, hogy majd várni fog rám. Úgy
látszik, hogy megtalálta a lelke másik felét, s ez így helyes. Carlisle-nak egy
teljes nő kell, én viszont a szemében valószínűleg csak egy tinédzser lány
vagyok, aki megfutamodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Edward biztosan elmondta neki, hogy miért mentem el
akkor. Utólag bánhatom, hogy akkor nem maradtam ott, csak egy csók lett volna,
de az életemet máris jobbá tette volna. De sajnos fiatal voltam és nem tudtam
dönteni. Hogyan is választhattam volna? Hiszen az édesanyám éppen meghalt,
viszont majdnem megkaptam életem első csókját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Oldalra pillantva a fekete hajú <i>démon</i> éppen Carlisle hátán simított végig. Vajon Ő is észrevette,
hogy miként nézek Carlisle-ra? Sebaj, majd csak alakul valahogy az én életem
is. Viszont az a<i> démon</i> egyáltalán nem
tetszett. Talán ez a nő volt, akiről Esme mesélt nekem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Isis időközben visszatért Dave mellé és fogadták a
gratulációkat. Beálltam én is a sorba, s egy őszinte mosollyal gratuláltam
nekik. Isis szorosan az ölelésébe zárt, majd Davetől kaptam egy puszit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Családtagként kezeltek, pedig közel sem voltam az –
csak nagyon távolról. Magam se tudtam eldönteni, hogy akartam-e ennek a
családnak a tagja lenni. Ha a szívemre hallgatnék, akkor most odamennék ahhoz a
nőhöz és…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Edward mosolygó arca egy kicsit megnyugtatott – lehet,
hogy nem csak nekem nem tetszik az a nő… De nem akartam erre gondolni többet,
kisebb gondom is nagyobb volt ennél. Például, ha most nem megyek haza, akkor
részt kell vennem egy esküvőn, ahol a menyasszony fiatalabb nálam. Ez a tudat
csak részben szomorított el – nagyon örültem Isis-ék boldogságának, de huszonnégy
évesen szingliként részt venni rajta…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Úgy döntöttem, hogy én már fölöslegessé váltam a
társaságban, ezért elindultam a kijárat felé, hogy elhagyjam a partit – s ezzel
együtt a szeretett férfit. Eddig sem reménykedtem benne túlságosan, hiszen alig
tizennyolc éves voltam és akkor még nem tudhattam, hogy…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Már közel jártam a kapuhoz – és végső kiborulásom
határához -, amikor Alice, mint egy mini-tornádó előttem termett. Szoknyája
vele együtt repkedett – még szerencse, hogy nem jött egy nagyobb szél és… A
gondolataimat persze nem csak én hallottam és csak egy pohárkoccanás jelezte,
hogy Edward is észlelte, amit én. Vagy valaki más gondolatát hallotta meg és…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Az ötletet, miszerint Carlisle gondolt valamit gyorsan
el is vetettem – minden ember és <i>más</i>
gondol, minden másodpercben valamire. Nem akartam magam hamis illúziókba
kergetni, azzal nem kerültem volna előrébb.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Bezzeg a kiborulásom nagyon közeledett a határhoz, de
megpróbáltam magam tartani. Alice persze elém állt, akárhányszor elindultam a
kijárat felé rögtön elém állt. Morcosan fontam magam előtt össze a kezem,
egyáltalán nem tetszett, hogy így viselkedik velem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Alice, engedj ha…
Juliette-ékhez. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Juliette és
Daniel pont az ellenkező irányban vannak – mondta vigyorogva a kis manó. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Feladtam Alice meggyőzését és inkább kerestem egy
ülőhelyet. Még a lábam is megfájdult, hát ez szuper!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Ha minden szuperül menne, akkor most nem lennék itt,
egyedül. Legalább Alex eljöhetett volna velem…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Körülnéztem, hogy Alice mennyire van távol –
reménykedtem benne, hogy emberek között nem használja ki a gyorsaságát. Miután
megláttam Juliette-el beszélni felálltam és elindultam, igyekeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">De valaki más is itt akart tartani, pedig Ő aztán
igazán megérthetne… Edward megfogta a karom és ijedten nézett rám, majd a
fülemhez hajolt és belesúgott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Nem szeretnénk,
ha kitörnéd a bokád. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Nem fogom –
mondtam morcosan, majd tettem egy lépést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Ha Edward nem fogja a karom, akkor egy akkorát estem
volna, s garantáltan a lábam is bánta volna. Alice képessége most az egyszer
jól jött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Zavartan pislogtam fel Edwardra, aki csak mosolyogva
elengedett. Tehát már nem fogom kitörni a bokám, ez jó hír.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Edward távozását csak akkor értettem meg, amikor
jobbról Isabella, balról pedig Juliette fogtak közre. Elindultunk oda, ahol
Alice és Rosalie már vártak ránk. Ültek, s beszélgettek. Olyan volt, mintha
kihallgatásra készülnének. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Engem is leültettek egy székre, ahonnan pontos rálátás
nyílt Carlisle-ra és a feketehajú nőre. Irritált, hogy Őket kell néznem. Úgy
látszik kínozni akarnak…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Azt hiszem jól
lenyomnék valamit a torkán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Rosalie, nem
fogod megtenni – mondta egy kissé elszontyolodva Alice. – Anne, neked mi a
véleményed Vaniáról? – fordult Alice felém.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Nekem? Nem is
ismerem! – próbáltam a semmit tudásomba burkolódzni, sikertelenül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Ha Carlisle
boldog vele, akkor jó – szólt közbe Isabella. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Ezt te sem
gondolhatod komolyan! Nézz Rá, már a kinézetéből is látszik a származása –
mondta undorodva Rosalie. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Nem értettem ezt a nagy ellenségeskedést. Az egy más
dolog, hogy én nem kedvelem ezt a Vaniát. És Carlisle boldog vele, akkor csak
nem lehet olyan szörnyű…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Rosalie-t nem nagyon ismertem, de meglepett a
viselkedése. Gondoltam arra, hogy esetleg hiú – már amennyit Alice említett
róla, Isabellának -, de az eszembe se jutott, hogy valakit ennyire utálhat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Rose, hasonlít az
élete a miénkre… - kezdett bele Isabella, de Rosalie félbevágta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Éppen ez az, hogy
nem! Mi nem Önszántunkból feküdtünk idegen férfi alá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Rose, ezt
mindenki hallja! – csitította Alice Rose-t, miközben a fiúk is felénk néztek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Nem érdekel,
Alice! Hagy tudja meg apánk is, hogy mit tesz! – mint egy végszóra Emmett
kedvese mellett termett, s elhúzta tőlünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Rosalie legközelebb akkor tért vissza közénk, amikor
már egy kicsit megnyugodott. Látszott rajta, hogy Vania teljesen kikészíti.
Vajon mióta vannak együtt Carlisle-lal? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Igaz, ami igaz,
Vania egy kuplerájban született és a fivére lányokat futtat. De nem hiszem,
hogy Vaniát engedte volna ilyesfajta tevékenységekre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">De, Alice! Ha nem
is engedte neki a fivére, Carlisle-t akkor is becsapta! Én nem hiszek ennek a
nőnek – fejtette ki véleményét Rosalie, majd csöndben rám meredt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Szóval Vaniának
hívják? És régóta tart a kapcsolatuk, Carlisle-lal? – kérdeztem, mintha
természetes dolog lenne megkérdezni ezeket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Vanessa Hyatt a
törvényes neve, a Vania csak becenév. Elég régóta, ez még az előtt kezdődött, hogy
Aro meghalt – mondta Alice, mire Isabella megborzongott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Oh… Szóval,
amikor én idejöttem, akkor már…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Javában folyt a
kis viszonyuk – fejezte be helyettem a mondatot Rose, majd folytatta. – Nem is
tudom Carlisle hogyan képzelhette, hogy… mindegy is! Most az a lényeg, hogy Te
itt vagy, Anne!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Én? Csak pár
napra jöttem, hogy kipihenjem magam. Tervezek egy kisebb világkörüli utat.
Párizs, Velence, Róma és az összes ilyen szép hely. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A lányok nem szólaltak meg, csak nézték a párocskát.
Én egy másik párost szemeltem ki magamnak, Isist és Dave-t. Annyira látszott
rajtuk a szerelem… Csodáltam őket, hiszen kevés olyan párt ismertem, akik még
az esküvőjük napján is úgy tudtak egymásra nézni, mintha az első csókjukat
kapták volna meg – annyi szerelem volt a két fiatalban…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Isis közeledtét csak pár perc múltán fogta fel az
agyam. A ruhája tökéletes volt – neki, mert az ő alakja tökéletes volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">Nagyon
hasonlít rád, Edward!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Edward csak egy apró bólintással jelezte, hogy figyelt
rám. Annak ellenére, hogy utáltam, hogy valaki látja a gondolataim, néha azért
jól jött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Isis leült közénk és az anyjára nézett – be kell
valljam, rá is hasonlít -, majd rám pillantott. Végignézett rajtam, mintha csak
felmért volna, hogy aztán elhúzza a száját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Mi a baj? Valami
rosszat tettem? Nem is akarod, hogy itt legyek csak… - estem kétségbe, miközben
idegesen pillantottam hol Edwardra, hol Isisre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Nem, ilyenről szó
sincs! Csak arról van szó, hogy nagyon csinos vagy, kezdek irigykedni. Már az
első találkozásunkkor is féltékeny voltam a szépségedre és most…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Isis, te sokkal
szebb vagy nálam! Fiatal és gyönyörű vagy. Hozzátenném, hogy menyecske is – mondtam
mosolyogva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Isis nemet intett a fejével, én pedig ellenkeztem.
Olyanok voltunk, mint két tinédzser – és egyikünk se volt még, vagy már az. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Túl nagy volt a csend, s láttam Alice-en is, hogy
csinálni akar valamit, csak még nem döntötte el, hogy mit. Én viszont
kapcsoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Isis felé fordultam és megböktem a karját, hogy
figyeljen rám. Arca ki volt pirulva, s ha arra néztem amerre ő rögtön tudtam
is, hogy miért. Neki még néha a gyermeki énje volt a győztes, s amit látott az
elég arcpirító volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Vania keze elég lenti fejtájakra tévedt, miközben vad
csókolózásba kezdett. Akik nem ismerték Carlisle-t, azok nem láthatták, hogy
Carlisle kezdi magát kényelmetlenül érezni és finoman eltolja magától Vaniát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Rosalie-ra néztem és láttam rajta, hogy mindjárt
felrobban. Isis is elsápadt, nem tudom miért. Aztán rám nézett és szemében két
könnycseppet fedeztem fel. Rájöttem, hogy mi bántja, s legszívesebben odamentem
volna Vaniához és…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Én elvontam Isis figyelmét, míg Rosalie felpattant és
a párocska felé indult, aztán csak hangos kiabálást hallottunk, s Isis is
kezdett megnyugodni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Figyelj, Isis!
Mit szólnál, ha most nem csak csokordobás lenne, hanem a harisnyakötődért is
lenne versengés? Így Alice jó eséllyel rendezhet két esküvőt – vigyorogtam az
említettre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Ez jó ötlet!
Alice?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Két esküvő? –
Alice szeme merengővé vált, majd egy hatalmas vigyorral nézett ránk. – Bár én
egynek is örülnék. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Jó, jó! Akkor
felkonferálod Alice? Vagy holnapra tervezted a csokordobást? – kérdeztem
szenvtelenül, majd Edwardra néztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Edward Vaniáékat nézte, aztán rám nézett. Aprót rázott
a fején. Elindult Dave felé, majd beszélt vele egy-két szót. Isis is elindult
Dave felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Pillanatok alatt összegyűltek a lányok egy félkörbe.
Én is közéjük álltam, bár nem sokban reménykedtem. A magas sarkúm is zavart egy
kicsit, de biztosan álltam, egyhelyben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A csokor csak repült, s repült, aztán megállapodott.
Kis híján eldobtam a kezembe repült csokrot, mert annyira megijedtem. Végül a
rám szegeződő tekintetek visszatérítettek a valóságba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Annyira hihetetlen volt, hogy engem tapsolnak… Végül
mindenki visszafordult Isis felé, mivel Alice magára hívta a figyelmet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Most pedig
megkérem a férfiakat, hogy foglaljanak helyet, a lányok pedig álljanak félre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Mindenki engedelmeskedett Alicenek – mertek volna
ellenkezni. Én is félreálltam és a csokrot nézegettem. Ez lehet egy jel? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">Ha most nem
húzol bele nagyon megszívod. Keress egy pasit, aki elvesz – lehetőleg egy
idősebbet – aztán élj vele!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Edward mellé álltam – ő nem állt be a fiúk közé, mivel
már volt felesége – és néztem. Annyira bonyolult volt kiismerni. Utáltam, ha
valaki pókerarcot vág, majd minden előzmény nélkül kimutatja, hogy mit érez. A
fokozatosságot ezzel ellentétben nagyon szerettem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Edward, ha
megtennéd, hogy hallgatsz a gondolataimra, azt nagyon szépen megköszönném! –
Edward még mindig a húgát nézte mereven. Szája széle megrándult, s rám nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Alice… -
sziszegte még utoljára a fogai között, majd ténylegesen hozzám kezdett el
beszélni. – Sajnálom, ha úgy érzed, hogy mi rosszat akarunk neked. És hozzám
pedig hozzám kell szokni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Nem érzem úgy,
csak…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Csak van az a furcsa
szorító érzés a mellkasodban, ami nem hagy nyugodni – fejezte be a mondatot
helyettem, majd sejtelmesen rám mosolygott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Mi van? Alice
látott valami vicceset? – Edward nemet intett a fejével, de szája sarkában még
mindig ott bujkált a vigyor.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A következő pillanatban nagyjából megértettem Edward
vigyorgásának okát. Én viszont egyáltalán nem lettem tőle boldog, sőt a furcsa
szorító érzés még jobban kiteljesedett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Elfogott a rettegés, hogy mi van akkor, ha Carlisle
megkéri Vania kezét, most! Hiszen elkapta a harisnyakötőt és ez azt jelenti,
hogy Ő lesz a következő, aki megházasodik – és én.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Persze Alice mondata is – miszerint ő örülne egy
esküvőnek is – csak most ütött szöget a fejemben. Hiszen Ő látja előre a jövőt,
akkor ezt is látnia kellett! De mit látott pontosan? Vajon azt látta, hogy
Carlisle feleségül kéri Vaniát? Vagy valaki mást? Vagy engem látott egy
férfival az oldalamon?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Nyugi, Anne!
Mindent szép sorjában. És Alice csak azt látja, ami már el van döntve –
figyelmeztetett Edward.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Bocsánat, de ez engem
érdekel. Mi van, ha Carlisle rosszul dönt? Lelkiismeret-furdalásom van, Edward.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Azért, mert
megígérted Esmének, hogy vigyázol Rá? Így is tudsz rá vigyázni…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 11.0pt;">Igazad van, de ez
nekem akkor is nehéz. Tudod, hogy mit éreztem iránta… - minden önuralmamra szükségem
volt arra, hogy elrejtsem az áruló könnycseppeket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">De kit akartam átverni? A gondolatolvasó Edwardot?
Vagy az érzelmeket átérző Jaspert? Nem, csak magamat! Mert sokkal jobb volt azt
érezni, hogy mindenkinek így lesz a legjobb, és mert gyáva voltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A zene csak pár perc multával jutott el a fülemig,
hogy aztán szememet az ifjú pár első, boldog táncára szegezhessem. Néztem,
ahogy Isis szoknyája vele együtt pördül, és Dave magabiztos mozdulatait…<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 11.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Talán egyszer én is átélhetem ezeket a dolgokat. Mert bíztam abban, hogy
valaki engem is feleségül fog kérni.</span>Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-64385508155695713192013-07-13T10:00:00.000+02:002013-07-13T10:00:00.326+02:00White Lily ~ 14. fejezet<br />
<div align="center" class="Fejezet" style="margin-left: 18.0pt; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-align: center; text-indent: 0cm;">
<span class="hps"><i><span style="font-family: Zephyr; mso-bidi-font-weight: bold;">14. fejezet<o:p></o:p></span></i></span></div>
<div align="center" class="Fejezet" style="margin-left: 18.0pt; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-align: center; text-indent: 0cm;">
<span class="hps"><b><span style="font-family: Zephyr; font-size: 18.0pt; mso-bidi-font-size: 12.0pt;">Vége</span></b></span><span class="hps"><i><span style="font-family: Zephyr; mso-bidi-font-weight: bold;"><o:p></o:p></span></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Mindenki
átvonult az étkezőbe. Carlisle az asztalfőn ült, mellette a jobb oldalán Esme
foglalt helyet, a másik oldalánál, pedig Edward ült. Edward mellett Bella ült,
mellette Nessi, majd Nikki – akit Nate ültetett le oda -, Nate leült Nikki
mellé, majd lehúzott engem is. Mellettem Emmett ült, aztán Rosalie és végül
Alice meg Jasper. Arra vártam, hogy valaki megszólaljon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Carlisle
felállt, majd körbenézett. Az asztal alatt megszorítottam Nate kezét, persze
Emmett észrevette és nem bírta megállni, hogy ne bökjön oldalba és tátogjon el
nekem valami viccet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Azt hiszem, most végre át tudjuk beszélni azt a tragédiát, ami a Johnson
Cégnél történt. Nyílván mindenki tudja, hogy ez nem lehetett egy ember műve.
Ezért is jó, hogy Jonathan itt van. – nézett az említett felé. – Jonathan a
legrégebbi quileute farkas most, itt. A tragédia igen fura helyzetet állított
elénk, ugyanis előtte utcai ,,zavargások” zavarták Seattle lakosságát. Aztán a
bírósági eset után ezek az esetek elcsendesedtek, nem tudni miért. Mivel
Liliána is jelen van és Ő ott volt a helyszínen talán meg tudja mondani, hogy
mi történt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Tudomásom szerint a Volturi intézkedett az ügyben. – mondtam el, az
utolsó információt, amit tudtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Oh. – lepődött meg ezen. – Akkor folytassuk. Szóval Liliána, mesélnél egy
kicsit magadról?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Az
összes eddigi bátorságom egy pillanat alatt tűnt el. Elszivárgott, felszívódott
vagy tudom is én. Nate-et néztem és csak
néztem. A pánik kiült az arcomra. Valószínűleg ebben a pillanatban csak
dadogtam volna, ha egyáltalán egy hang kijött volna a számon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nyugodtan, Anyu! A pánikroham nem szégyellni való. – mondta Nikki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nicole!- figyelmeztette az apja. – Lil, nyugi. Mi lehet a legrosszabb,
ami történhet veled?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Nagy
levegőt vettem és elhatároztam, hogy Nate és Nikki is büntetésben lesz, elég
sokáig. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Szép
lassan felálltam, majd félve körbepillantottam, hogy megnézzem az arcokat.
Edward-é csöppet sem volt barátságos, ezen változtatni kell…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Apu!- hallottam a suttogást mellőlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Liliána, meg ne próbáld!- szólt rám Nate, mire kapott egy szúrós
pillantást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Mit meséljek magamról?- tettem fel a kérdést, az ,,akcióm” helyett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Mondjuk, mesélhetnél egy kicsit arról a bírósági balhéról. - mondta
Emmett. – Tudod, nem hittem volna, hogy egy csaj is tud ilyen kemény lenni, egy
embercsaj. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Akkor visszafelé haladunk az időben. – tisztáztam le magammal. – Hosszas
tervezgetés előzte meg az egészet. Tulajdonképpen egy valaki nélkül nem
sikerült volna az egész. – szomorúan gondoltam Lizzi-re. – A bíróságnál viszont
nem minden úgy alakult, ahogy mi azt elterveztük. – Nate tüdejéből morgás tört
fel. – Joe meglepően kedves volt, ezt egy ideig nem értettem, majd később
megtudtam, hogy minek köszönhettem az egészet. Persze azoknak a kigyúrt
alakoknak kinézetének már kellett volna sejtetniük valami rosszat, legalábbis
számomra, ám ez nem történt meg. Szerencsére izomfejek nem jöttek be a tárgyalásra.
– itt kénytelen voltam megállni, mert nem bírtam elfojtani egy mosolyt. – A
tárgyalások eleje még jól sikerült, mert sikerült elérnünk, hogy a
gyermek-elhelyezést vitassuk meg előbb. Nem volt kérdéses, hogy Nikki-nek ki
lesz a hivatalos gyámja, hiszen Joe-hoz semmi köze sem volt. Aztán mikor
mindketten aláírtuk a válási papírokat, na, akkor kezdődött a verseny. –
igazából el kellett mennem J. J. -hez, mert a nyolcvan évvel ezelőtti házassági
okmányok már nem éppen voltak aktuálisak. – A gázszivárgás az Én ötletem volt,
mert így ki tudtak menekülni az épületből. Én nem mehettem ki, mert Joe akkor
élve kijut, ezért bennmaradtam. Amire nem számítottam, hogy Joe is tervezett
valamit. Míg mi csak egy kis tüzet akartunk, addig Joe elhelyezett egy bombát és
a gázszivárgás neki is egy jel volt. Arra viszont nem számított, hogy Lizzie
bejön és meggátolja, hogy az egész épület összedőljön. Joe ellökte Lizzi-et és
velem kezdett el harcolni. Vesztésre álltam, amikor Nate az életét kockáztatva
bejött. Joe nem bánt vele kesztyűs kézzel… Beütöttem a fejem, aztán már csak
annyira emlékszem, hogy kint fekszek a vészkijárat előtt, mellettem pedig Nate
feküdt. Az oldala vérzett és nem tudott
talpra állni. Ennyi lenne. – mondtam és Emmett-re néztem, hogy megtudjam
elégedett-e.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Előre kitervelt gyilkosság? Ezt a törvény bünteti és mivel Joe már
halott, Őt nem fogják lecsukni… - mondta Emmett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Engem se. – rántottam meg a vállam. – Én csak védekeztem. Joe viszont
megölte a saját testvérét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">És mi van azzal a Valeriával?- kérdezte Carlisle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Valeria… A férjem szeretője volt és megölte az első gyerekem. Na meg a
szobalányom is volt, csak éppen a férjem jobban tetszett neki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">És most minden rendben? Senki sem kerget, nem akar megölni… - kérdezte
gúnyosan Edward. Ezzel kiverte a biztosítékot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Edward, fogd be!- mondtam neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Leültem
a székre és végig Edwardot figyeltem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Egyet kérdezek én. Mi van, ha az a valami, ami Liliána hasában van,
veszélyes ránk nézve? – kérdezte, valószínűleg a többiek gondolatainak
kihallgatása után.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nem valami Edward. Ne merészelj így beszélni a gyerekemről!- álltam fel
én is, ahogy Edward.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Csak egy gyenge kislány vagy, aki még egy gyereket sem tud felnevelni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Elég legyen!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Nate
fogott le még mielőtt az asztalon keresztül ,,megfojtottam” volna Edwardot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Carlisle, valami nincs rendben!- mondta Nate, de nem láttam az arcát,
mert végig Edwardot figyeltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Carlisle
másodperceken belül mellettem termett és ültetett le a székre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Ez lehetetlen… - mondta Carlisle, valószínűleg nem nekem. – Edward, hagyd
abba! Inkább segíts!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Carlisle
felkapott a karjába, majd felvitt az irodájába. Csak most tűnt fel, hogy
mennyire melegem lett, de csak a hasamnál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Carlisle
beadott valamit, amitől elálmosodtam, majd el is aludtam. Éreztem, hogy
elvisznek valahová, aztán valami hideg ölelt magához és nagyon jól esett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Reggel
éreztem magam alatt valami hideget, mikor kinyitottam a szemem eléggé
megdöbbentem. Edwardon feküdtem és a legrosszabb az egészben az volt, hogy nem
tudtam, hogy, hogy került alám. Viszont semmi erőm nem volt legördülni róla.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Beszéltél álmodban. – mondta meglepően szelíden.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Hoppá!
Vajon mit mondhattam?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Mondd, miért nem kerestél?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Edward… - felültem és kerestem valamit, ami elvonhatja a figyelmemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Kérlek! Tudod, te, hogy mennyi szenvedést okoztál? Felfogtad?- ült fel ő
is az ágyon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Mintha Ti annyira kerestetek volna. Joe azt mondta, hogy nem kerestek…
Edward. – bújtam a karjai közé, hogy eláztassam a rajta levő inget a könnyeimmel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Most már itt vagyunk, de ezt nem tarthatod titokban. Mindent el kell
mesélned. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Még
aznap elmeséltem mindent. A Maria-val való találkozásom, az életem…
Legfájdalmasabb emlékem az volt, amikor Nikki-t hároméves korában elrabolták.
Azóta, mióta visszakaptam viselkedek úgy vele, mintha még mindig hároméves
lenne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Esme
rögtön megölelt, aztán persze Carlisle is átölelt bennünket. Voltak azonban
olyanok, akik nem tudták, hogy ki vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">A teljes nevem Kramisha Liliána Witte Cullen. Egy kis keresgélés után
megtaláltam az eredeti nevem és azt használtam. Én vagyok az első Cullen-lány
gyermek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Az nem lehet, hiszen az Én vagyok. – állt fel Rosalie.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">1923-ban születtem és 1928-ban csatlakoztam a Cullen családhoz, Edwardnak
hála. És nyolcvan éve hozzámentem egy férfihoz, bizonyos Joe Johnsonhoz. Alig
egy évig éltünk együtt, majd elköltöztem. Három hónapja vagyok együtt Nate-tel.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Lehetnénk együtt nyolcvan éve is, ha nem mentél volna hozzá Joe-hoz. –
mondta Nate.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Ezt mindig megkapom… - dőltem Nate mellkasának. – Szóval… Most mi lesz?-
fordultam a szüleim felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Természetesen itt maradhattok, sőt meg szeretnélek kérni Titeket, hogy
maradjatok. Először is, mert a lányom vagy és szeretlek, másodszor pedig… azt
hiszem, hogy miután vámpírméreg jutott a szervezetedbe a baba… - mondta
Carlisle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Szuper… A kisbabám rákapcsolt… - mormogtam nem túl lelkesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<span class="hps">Hihetetlen érzés volt újra szeretni Nate-et –
mióta megszületettek az ikrek minden energiámat ők szívták el. </span>Edward
Matthew és Jonathan Carlisle igazán jó babák voltak, csak Nicole volt
féltékeny. Az apjával töltött minden időt, amikor én az ikrekkel voltam – nagyon
féltem, hogy soha nem akarja majd megnézni a babákat. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Amint az ikrek elkezdtek
rohamosan nőni és már nem kellett rájuk annyira figyelni, elvittem Nicole-t
vásárolni – jól éreztük magunkat.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<span class="hps">Boldogan éltünk!<o:p></o:p></span></div>
Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-50626557508177643952013-07-06T10:00:00.000+02:002013-07-06T10:00:07.045+02:00White Lily ~ 13. fejezet<br />
<div align="center" class="Fejezet" style="margin-left: 18.0pt; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-align: center; text-indent: 0cm;">
<span class="hps"><i><span style="font-family: Zephyr; mso-bidi-font-weight: bold;">13. fejezet:<o:p></o:p></span></i></span></div>
<div align="center" class="Fejezet" style="margin-left: 18.0pt; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-align: center; text-indent: 0cm;">
<span class="hps"><b><span style="font-family: Zephyr; font-size: 18.0pt; mso-bidi-font-size: 12.0pt;">Ne
hazudj!<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span class="hps">(Liliána szemszöge)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Nagyon
fájt mindenem. A hideg kéz, ami végig tapogatott egy kicsit lehűtött, de nem
igazán segített. Aztán minden olyan békés lett. A sötétség most nem félelmetes
volt, hanem barátságos. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Az
emlékek elárasztottak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps"><i>A széken ültem és Anyu a hajamat fésülgette. Mindig
szeretett engem elkényeztetni. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps"><i>Majd, ha lesz gyerekem neki is
fésülgeted a haját?<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps"><i>Persze, kicsim. Amit csak
szeretnél.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps"><i>Edward sose hagyta, hogy még egyszer lógjak
az iskolából. Ezért egy kicsit haragudtam rá, de végül rájöttem, hogy neki van
igaza.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps"><i>Mindig Edwardért aggódtam. Vajon megtalálja a
szerelmét? Mindig imádkoztam érte. Szerettem volna az esküvőjén koszorúslány
lenni. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Valami
kirángatott a sötétségből. Az éles fények zavarták a szemem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Lil, istenem!- szorította meg a kezem Nate.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Mi történt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Elmagyarázom. – mondta valaki. – Meg kellett, hogy harapjalak, de nem
változtál át, csak meggyógyultál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Még
túl kótyagos voltam ahhoz, hogy felfogjam mit mondott az előbb Carlisle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Megharapott?
Jaj, ne! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Hogy micsoda? Megharapni?- ültem fel. Nem azért féltem, hogy átváltozok,
hanem, hogy mit fognak szólni ahhoz, hogy nem változok át.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nem volt más választásom. Viszont, Te nem változtál át. Érdekelne, hogy
miért…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Erre nagyon egyszerű a válasz. – mondtam nagyon kihangsúlyozva minden
egyes szót, hogy addig is kitaláljam az álindokot. – Öhm, ez úgy lehet, hogy… Immunis vagyok
mindenféle méregre és…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Ó, ez érdekes. Azért örülünk, hogy nem lett nagyobb bajod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Hát, én is. Most már haza mehetek… illetve kereshetek egy házat?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Jobban örülnék, ha pár napig még pihennél egy kicsit. – mondta és nem
bírtam nem észrevenni, hogy a hasamat nézi. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nikki elmondta, igaz? – kérdeztem, mire alig láthatóan összerezzent. –
Jól vagyok, jól vagyunk. Tényleg! – bár azt nem tudtam, hogy mi történik akkor,
ha egy harmad-alakváltónak a szervezetébe kerül még egy kis vámpírméreg. Ettől
egy kicsit féltem. Nem saját magamat féltettem, hanem a kisbabám. – Carlisle!-
szóltam utána.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Igen?- fordult vissza az ajtóból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">A kisbabámnak lehet valami baja a vámpírméregtől?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nem hiszem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Vártam,
hogy Nate mikor jön meglátogatni. Hogy jól lecsesszem, amiért biztosan
eltitkolta a ,,harci sérüléseit”.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Félek bejönni. – dugta be a fejét a résen Szerelmem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Félhetsz is! Ha nem mutattad meg az oldalad. – ültem fel az ágyban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nekem csak Te számítasz. – ült le az ágy szélére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Megfogtam
a kezét, s kézfején apró köröket írtam le mutatóujjammal. Selymes, meleg bőre
jól esett a most nagyon hidegnek érződő bőrömnek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Azért Nikki is számít, igaz?- kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Persze! Ti vagytok a családom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Mondanom kell valamit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Amikor
azt mondom, hogy ,,mondanom kell valamit”, akkor Nate általában elsápad. Még
időben elkezdett levegőt venni, már rá akartam szólni. Ilyenkor olyan volt,
mint egy asztmás. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Ígérd meg, hogy nem akadsz ki annyira!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Mi történt?- pattant fel, és elkezdett idegesen járkálni körbe-körbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Állj már meg! Kezdek szédülni. – mondtam mire hirtelen megtorpant és rám
nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Mondd!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nate, én három hónapos terhes vagyok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Jól
tudtam, hogy Nate dühös lesz. Nem azért volt dühös, mert terhes vagyok, hanem
azért, amit terhesen csináltam. Tudtam, hogy most mi fog következni. Tudtam,
hogy miket fog felhasználni ellenem, és azt is tudtam, hogy most nagyon nagyot
fogunk veszekedni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nagyon dühös vagy?- kérdeztem félve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Szerinted?! Végülis örülni kéne most. Hiszen gyerekünk lesz. Szuper!
Mondd, te felfogtad, hogy mit csináltál? Meg is ölhetett volna Valeria. Nem
vagy normális! Oké, azt eddig is tudtam, hogy szereted a kalandokat és a
kihívásokat, de mások életét miért veszélyezetted?- az utolsó kérdésre viszont
nem voltam felkészülve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Számtalanszor
hallottam már, amikor azt mondja, hogy hat éve nem látta a lányát és, hogy az
én hibám, de azt még sose mondta, hogy veszélyeztetem mások életét. De igaza volt
– egy gonosz könnycsepp utat tört magának és saját útját járva lefolyt az
arcomon – miattam halt meg Lizzie is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Nem
bírtam tovább. Csak felhúztam a térdeim és ráhajtottam a fejem, majd keserves
zokogásba törtem ki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Én nem úgy értettem. – ölelt át hátulról Nate. Minden veszekedés után
vagy ezerszer bocsánatot kértünk a másiktól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">De igazad van. – mondtam még mindig elakadozva a sírástól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Dehogyis van. Hiszen Te csak meg akartad menteni a lányunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Én nem arról beszélek, hanem Lizzie-ről. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Megfogta
az állam és szembe fordított magával. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Lizzie haláláról nem te tehetsz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Én kértem, hogy használja a képességét. Én…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Nem
csináltunk egész este semmi mást csak ölelkeztünk. Jó volt ilyen nyugiban
lenni. Nikki iskolába ment, mert Edward vele nem volt <i>olyan</i>. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Sejtettem,
hogy majd lesz egy nagy családi kupaktanács, meg persze mi is ott leszünk, hogy
meséljünk magunkról, vagyis csak én és Nikki. Már előre láttam a lelki szemeim
előtt, hogy micsoda botrányba fullad, ha bejelentem, hogy ki vagyok. Bár ezt
csak később akarom elmondani. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Két
nap múlva már kikellhettem az ágyból nagy örömömre. Egyszerűen utáltam ágyban
lenni persze, ha másról lett volna szó…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Na, találtál valamit?- kérdeztem Nate-t, aki a számítógép fölött ült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nem igazán. Viszont mindjárt elalszom. – ásított egyet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Ejnye- bejnye apuci, hát te nem tudod, hogy a fejlődő szervezetnek sok
alvásra van szüksége?- ült le Nikki az apja ölébe, majd egy puszit nyomott az
arcára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">A Te szervezeted még fejlődik, az enyém már kötve hiszem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Jaj, el is felejtettem, hogy milyen öreg vagy. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Elindultam
a konyha irányába, hogy meglessem Esme min ügyködik. Éppen palacsintát sütött,
valószínűleg Nikki-nek. Ha megtudom, hogy Nikki nyaggatta Esme-t ezzel, akkor
nagyon nagy bajban lesz a kisasszony. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Szia, Esme!- köszöntem neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Liliána? Azt hittem még alszol. Kérsz Te is palacsintát?- kérdezte, de
látszott rajta, hogy zavarban van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Önszántadból készítesz palacsintát?- ültem le a pulthoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Igen. Jó, hogy van valaki, akire főzhetek. Szeretem látni, ahogy jól
laktok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Szóval Nikki nem nyaggatott, hogy palacsintát akar enni. – mondtam és
Esme-t néztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Örömmel teljesítem a kéréseiteket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">De Esme… Nikki örökké akaratos és ez nem jó. Túl sok időt töltött
Joe-val. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Joe? A volt férjed, igaz? Micsoda szerencsétlenség, ami történt.
Részvétem! – mondta Esme. Persze Ő nem tudhatta, hogy Joe halálát én ,,intéztem
el”. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Köszönöm!- mondtam szűkszavúan és szomorúságot színlelve lehajtottam a
fejem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Egyet
nem vettem figyelembe, mégpedig, hogy nagyon jól színleletem és Nate az ajtóban
állt. Az ajtófélfának dőlt és farkasszemet nézett velem. Fogalmam se volt róla,
hogy hogyan mondjam el neki az igazságot anélkül, hogy mindenki tudomást
szerezzen róla.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Te szeretted?- tette fel a kérdést enyhe éllel a hangjában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nate, nem erről van szó. Tényleg! Félreérted, hiszen tudod, hogy csak
Téged szeretlek. – mintha mást szerethetnék…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Ne fogd ezt az egészet a bevésődésre! Gratulálok, te vagy az egyetlen,
aki a bevésődést semmibe tudja venni, mert Te máshoz mentél hozzá…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nate… - kezdtem komolyan aggódni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Ahogy
a remegés végigfutott az egész testén… Pillanatokon belül előtte termettem és
két kezem közé fogtam az arcát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Csss, nyugodj meg! Nem szerette Joe-t, csak fiatal voltam. Csak Téged
szeretlek! – simogattam meg az arcát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Szeretlek!- csókolt meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Nikki
is befurakodott az ölelkezésünkbe. Együtt voltunk, a család. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Szóval, te nem szeretted a férjedet?- kérdezte Esme.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Szerelmes voltam, csak azt nem tudtam, hogy kibe. Persze könnyű volt
velem elhitetni bármit, mivel még fiatal voltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">És a szüleid nem figyelmeztettek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">A
szüleim… Akik még csak nem is kerestek, miután eltűntem. Nem is tudták, hogy
mit csináltam… Így visszanézve talán az én hibám is, ha akkor nem titkolom el a
kiruccanásaim okát a Plaza-ba, akkor talán eltiltottak volna Joe-tól, és akkor
nem történt volna ennyi minden velem. Persze, akkor nem találkoztam volna
Maria-val, aki kicsit később – miután elvégezte tanulmányait – visszament
Volterrába, hogy ott éljen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Talán
így kellett történnie mindennek. El kellett veszítenem az első kisbabám, hogy
megszülethessen Nikki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Joe, okos volt. Semmit sem bízott a véletlenre. Amikor a bírósági
tárgyalás elérkezett, ő ott volt… Érdekes páros voltunk. – mosolyodtam el az
emlékeken, amikor Joe rám mosolygott és Én tudtam, most kezdődik a verseny. A
verseny az életben maradásért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Edward
jött be a konyhába, majd szép lassan mindenki. Tudtam, hogy elérkezett a nagy
beszélgetés, ami mindent megváltoztat. Az Én életem és a családom életét is
gyökerestül felforgatja. <o:p></o:p></span></div>
<span class="hps"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-weight: bold; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nikki-t a karomba kaptam
és a szabad kezemmel megfogtam Nate kezét. Aprót szorítottam rajta, hogy
jelezzem, készen állok az igazságra, akármennyire is fájni fog.</span></span>Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-18661283478023527712013-06-29T10:00:00.000+02:002013-06-29T10:00:02.785+02:00White Lily ~ 12. fejezet<br />
<div align="center" class="Fejezet" style="margin-left: 18.0pt; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-align: center; text-indent: 0cm;">
<span class="hps"><i><span style="font-family: Zephyr; mso-bidi-font-weight: bold;">12. fejezet:<o:p></o:p></span></i></span></div>
<div align="center" class="Fejezet" style="margin-left: 18.0pt; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-align: center; text-indent: 0cm;">
<span class="hps"><b><span style="font-family: Zephyr; font-size: 18.0pt; mso-bidi-font-size: 12.0pt;">Liliána
Witte<o:p></o:p></span></b></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span class="hps">(Esme szemszög)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">/80
évvel később, azaz 2024/<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Sok
minden történt velünk az elmúlt években. Született egy csodálatos unokám, akit
nagyon szeretek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Edward
és Bella még mindig nagyon boldogok. Carlisle-lal, pedig megpróbáltuk
elfelejteni Őt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Renesmee,
már férjhez ment, amit Edwardék nem néztek jó szemmel. Persze ez természetes
reakció volt, mert Jacob mégis csak egy alakváltó. Véleményem szerint Edward
csak egy alakváltóval állt jó viszonyba. Talán az egyetlen átok az, hogy nem
felejtünk el semmit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Esme, megint Rajta gondolkodsz?- szakított ki a gondolataim közül Edward.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Minden évben. Március másodika van. – sóhajtottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Esme, Kramishának biztosan nagyon jó élete volt. Lehet, hogy még unokáid
is voltak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Neked nem kéne iskolába menned? Szerintem elég, ha csak Bella hiányzik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Oké, majd délután jövök. – puszilt meg, majd távozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Egész
nap Kramisha szobájában ültem. Az évek során semmit sem változott, nem nyúltunk
hozzá. Néha-néha kitakarítottam, de többre nem tellett Tőlem. Még soha nem
néztem meg a fiókokat, de ma valami rávett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Egy
naplót találtam benne. Az első lapon ez állt:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps"><i>,,Ha egyszer születik egy lányom biztosan
Anne-nak fogják hívni, Anyuról. Majd úgy nevelem, ahogy Anyu engem.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps"><i>Ma olyan szép virágot kaptam Edwardtól és
Aputól. Fehér liliomot, ami nagyon ritka. Lehet, hogy Anne Liliána lesz a neve
a lányomnak. Olyan boldog vagyok. </i></span><span class="hps"><i><span style="font-family: Wingdings; mso-ascii-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-weight: bold; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: "Times New Roman"; mso-symbol-font-family: Wingdings;">J</span>”<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Nem
is tudtam, hogy Kramisha naplót írt. És milyen szépen rajzolt… A lap szélén egy
gyönyörű liliom volt kézzel rajzolva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Edward
engem nézett az ajtófélfának dőlve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Itt van az egyik osztálytársam. Rómeó és Júliát kell feldolgoznunk
párban. Gondoltam szólok. – odanéztem és Edward mellett egy barna hajú, csinos
lány állt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Jó napot!- köszönt kicsit félősen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Szia! Esme vagyok, Edward anyukája. – nyújtottam felé a kezem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Liliána, Liliána Witte. – rázott velem kezet. Meg sem lepődött a hidegen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Kicsit
zavartan nézett be a szobába. Edwardra néztem, összehúzott szemöldökkel
figyelte a lányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Utoljára
akkor viselkedett így, amikor megismerkedett Bellával és nem hallotta a
gondolatait.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Igen, Anya. Eltaláltad. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Ez kinek a szobája?- tette fel a kérdést Liliána.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Kramisháé az első lányomé. – feleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Bocsánat a kérdésért, de a lánya már nem nőtt fel? Az ágy, meg a fal színe.
– kirázta a hideg. – Lehet, hogy valaki szereti a rózsaszínt…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Ha fényben van, akkor látszik, hogy halványpiros és nem rózsaszín. –
mondta Edward a kelleténél egy kicsit idegesebben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Hát, nem igazán volt kihasználva ez a szoba, legalábbis az ágy biztosan
nem. – mondta nevetve a lány, nevetése csilingelő volt. – Jaj, ne legyél már
ennyire keserű, Edward! Élvezd egy kicsit az életet. – fiam megforgatta a
szemeit. – Legalább tegyél úgy mintha nem zavarna, hogy itt vagyok. Haza is
mehetek, hidd el, ismerem a történetet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Minden lány ismeri a történetet. – mondta foghegyről a fiam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Téged nagyon zavar <i>valami</i>.
Elmondod nekem is?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Inkább készítsük el azt a feladatot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Ha szeretnéd, megcsinálom gyorsan aztán haza megyek és átírom szépen.
Úgysincs eltörve a kezem. – mosolyodott el sejtelmesen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Edward, hát egy napot nem megyek, és Te máris találsz helyettem valaki
mást?- jött be a szobába Bella.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Csak tanulunk, illetve tanulnánk. Ha Liliána végre jönne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Szia, Liliána! Bella vagyok. – mosolyogott a lányra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Valamiért, ki tudja, miért nem szeretem, ha valaki ennyire búskomor.
Bella szeretnél egy kicsit ,,lazább” barátot?- kérdezte Liliána.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Edward mindig is sokat aggodalmaskodott. Jó lenne egyszer felszabadultnak
látni. – bólogatott egyetértően Bella.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Edward, azt akarom, hogy ma egy kicsit boldogabb legyél!- nézett Edward
szemébe a lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Úgy
éreztem magam, mint egy kívülálló, de mégse tudtam elmenni Liliána közeléből.
Meg akartam ismerni, mert nem úgy tűnt, mint akit otthon várnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Sápadt
volt és, mintha egy kicsit sovány lett volna ahhoz képest, hogy deréktájba egy
kicsit erősebb volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Megcsörrent
a telefonja és egy bocsánatkérő pillantás kíséretében felvette a telefont, majd
kisétált a szobából. Csak őt hallottuk, azt akivel beszélt már nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Igen?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Jaj, ezt elfelejttettem. Mikor indulsz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Értem, akkor a lehető leggyorsabban készítem el a feladatot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Miii? Ne! Mégis mit mondok?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nagyon vicces vagy. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Várj, megkérdezem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">A
telefont a vállára szorította és úgy jött vissza a szobába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">A barátomnak a húgára most mi vigyázunk, de a barátomnak el kell mennie.
Viszont én meg nem érek oda. Esetleg nagy gond lenne, ha addig, amíg én megírom
a feladatot, itt lenne? – hadarta el egy szuszra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Milyen idős?- kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Hat éves.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Szerintem semmi akadálya. – mondtam, Edward is beleegyezően bólogatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Köszönöm. Hallottad?- szólt bele a telefonba. – Oké. Szeretlek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Liliána
karon ragadta Edwardot és elkezdte húzni. Úgy ment előre, mintha tudná, hogy
merre van Edward szobája.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Fent
voltak Edward szobájában és csak a feladatra koncentráltak. Miután készen
lettek lejöttek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Készen is vagytok?- kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Igen, gyorsan írok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Liliána
a bejárati ajtó felé nézett. Nemsokára megállt az ajtóban egy hatéves kislány.
Liliána elé sietett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Kézen
fogva léptek be a nappaliba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Mutatkozz be!- szólt rá Liliána a kislányra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nicole Anne Call vagyok, de mindenki csak Nikkinek hív. – mondta, de nem
nézett fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nikki. Szép név. Mit szoktál csinálni otthon?- kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Zongorázni. Vagy a kertben játszani a kutyusunkkal. – nézett Liliánára.
Liliána egy pillanatra megfeszült. – Nincs büntetés, vagy elmondom Nate-nek a
titkod. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Te most zsarolsz engem?- kérdezte Liliána és megfogta Nikki karját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nem. Én csak egyezséget ajánlok. És elegem van, hogy mindent megtiltasz
nekem. – tört ki Nikki. – Nem csinálhatom ezt, nem csinálhatom azt. Maradjak
csöndben… Elegem van. Hidd el, érettebb vagyok a koromnál és abból is elegem
van, hogy kábé háromévesként kezelsz. – ordított. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Menj ki!- mondta Liliána.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Azt mondtam, hogy menj ki!- most már Liliána is dühös volt. Még soha sem láttam
ilyet. Látszott Liliánán, hogy nem rosszindulatú, csak még fiatal egy
gyerekhez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Nikki
lehajtott fejjel fogta Liliána kezét. Leült a nappaliba a kanapéra és nem
mozdult. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Elnézést, az előbbi viselkedésünkért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Lil! – Nikki rettegve figyelte a TV-t.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Az
egy hónappal ezelőtti eseményre mindenki emlékezett. A fiatalabbik Joe Johnson
halálát lelte abban a balesetben, ami a bíróságon történt. Az épületben
gázszivárgás volt és még valaki rá is gyújtott. Megtörtént a katasztrófa… Joe
Johnson soha többé nem került elő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps"><i>Mint sokan, mi is gyászolunk
ezen a napon. Joe Johnson éppen a házasságát próbálta megmenteni, amikor az
épület kigyulladt. Voltak, aki megérezték a gázszivárgást és volt olyan, aki
mielőtt kigyulladt volna az épület még befutott. Az egyik ilyen személy Lizzie
Johnson volt, és Ő sem tért vissza. Az rejtély, hogy a feleség, hogyan élte túl
ezt az egészet, de egyetlen kórházba sem volt hajlandó elmenni. Megtudtuk, hogy
a Johnson Cégnek ezentúl Valeria Perfidious lesz az igazgatója, aki még ismerte
az idősebb Joe Johnsont is. <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Attól
féltünk, hogy Liliána abban a pillanatban fog felrobbanni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Megint én vagyok a rosszfiú. – tört ki belőle. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Valeria… - suttogta maga elé Nikki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Többé
nem volt kérdés. Ezzel a családdal nem stimmelt semmi. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Ha ide jön, én megölöm. – mondta Liliána, miközben magához ölelte Nikkit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">De te sosem ölsz, és ezt Ő is tudja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Megölte a gyerekem, és most a Te életedre akar törni. Szerinted hagyom én
ezt? Szeretnék kérni valamit. – fordult felénk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Mit akarsz?- sziszegte a fogai közül Edward.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Vigyázzatok, Nikkire!- kért meg minket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Miért, mire készülsz? Oda mész a Johnson céghez és megölöd?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nem. Mert Valeria itt van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Nyomott
egy puszit Nikki feje búbjára, majd kiment a házból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Hát, akkor én most itt maradok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Szeretsz zongorázni?- kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Igen. Anyu tanított meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Gyere velem. – mondta Edward és megmutatta a zongoráját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Edward
és Nikki is zongorázott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Szuper, pedig volt egy naplóm. – szólalt meg hirtelen Nikki. – Valeria
felgyújtotta a házunkat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Honnan tudod?- kérdezte Edward.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Anyu terhes és érzem a kicsik és ezáltal anya érzéseit. A másik meg, hogy
hallom a gondolataikat, mert az egyikük hallja mások gondolatait…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Az anyukád? Ki az anyukád?- állt le Edward keze is a billentyűkön. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nem szabad elmondanom. – kapott a szája elé Nikki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nem fogjuk neki elmondani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Hát, jó. Liliána az anyukám és nem vagyok apu testvére. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Az apukádat, hogy hívják? – kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Jonathan Call. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">És
akkor, mint egy kirakós összeállt a kép. Hiszen a naplóban is ott volt. Ha lesz
egy lánya, úgy fogják hívni, hogy Liliána. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Carlisle
hazaért és meglepődve fogadta, hogy Nikki itt van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Már
későre járt és Nikkit is felvittük már a szobánkba, amikor egy régi ismerős
toppant be. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Én
voltam egyedül lent. <o:p></o:p></span></div>
<span class="hps"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-weight: bold; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Esme, kérlek, segítsetek.
– könyörgött, kezében a félholt Liliánával.</span></span>Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-76420563111031613442013-06-22T10:00:00.000+02:002013-06-22T10:00:05.755+02:00White Lily ~ 11. fejezet<br />
<div align="center" class="Fejezet" style="margin-left: 18.0pt; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-align: center; text-indent: 0cm;">
<i><span style="font-family: Zephyr;">11. fejezet:<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="StlusZephyrBal063cm" style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: 18.0pt; mso-bidi-font-size: 10.0pt;">Valeria </span></b><span class="hps"><b><span lang="EN" style="font-size: 18.0pt; mso-ansi-language: EN; mso-bidi-font-size: 10.0pt;">Perfidious és Maria de
Fanfa <o:p></o:p></span></b></span></div>
<div class="StlusZephyrBal063cm">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Irodalom</span><span class="hps"><span lang="EN">
és </span>testnevelés</span><span class="hps"> között volt időm az ebédlőbe menni és
elfogyasztani az utolsó pizza szeletet. A hátam mögül felmordult egy lány,
valószínűleg ő is azt nézte ki, amit én. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Valami baj van?- fordultam hátra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Egy elvetted az utolsó pizza szeletet, kettő az útban állsz. – jött a nem
éppen barátságos válasz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Szeretnéd? Mert akkor neked adom, amúgy sem vagyok éhes. – a gyomrom
korgása megcáfolta ezt, de készségesen átnyújtottam a lánynak a tányérom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nem kell, edd csak meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Fogtam
a tányérom és leültem a legtávolabb eső asztalhoz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Leülhetek?- kérdezte a lány, aki az előbb mögöttem állt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Felőlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Köszi. Amúgy Maria vagyok. – mutatkozott be.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Vöröses
haja volt és szürke szeme. Kedves lánynak tűnt, bár kicsit ijesztő is lehetett
mások szemében, a nem éppen kedves modora miatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Új vagy itt. – ez inkább volt ténymegállapítás, mintsem kérdés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Igen. Kramisha vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Kramisha?- vonta föl a szemöldökét. Tetőtől talpig végigmért, amennyire
az asztal engedte. – Hogy megváltoztál. Rég nem láttuk egymást. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Maria?- csak most tudatosult bennem, hogy kivel ülök szembe. – De te…
Hogy… és… Téged elraboltak. Ez csak valamiféle álom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Ez nagyon is a valóság, Kramisha. Elraboltak, mert azt hitték veszélyes vagyok.
Bebizonyítottam, hogy nem és kész. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">És ehhez el kellett telnie kilenc évnek. Mit csináltak veled,
megkínoztak?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Semmit. Jobban mondva kipróbálták a képességeiket, meg ilyenek. És te?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Mit én?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Mit csináltál az elmúlt kilenc évben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Tanultam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">És, hol voltál? Mit csináltál? Mindent harapófogóval kell belőled
kihúzni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Forksban éltem, és mint már mondtam tanultam. Körül voltam véve
vámpírokkal és alakváltókkal. Csupa izgalom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Vámpíroknál nevelkedtél? Én is. A Volturi-nál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Volturi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">A vámpírok királyi családjának tartják magukat. Mondjuk úgy, hogy Ők a
vámpírok rendőrsége. Nem gondoltam volna, hogy itt találkozunk újra. Az igazat
megvalva nem is reménykedtem benne, hogy még találkozunk. Azt hittem, hogy
Téged elkaptak és megöltek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Edward megmentett. Aztán örökbe fogadtak és elköltöztünk Forksba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">És most? A családoddal ideköltöztetek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nem. A férjemmel élünk itt. –
erőltettem mosolyt az arcomra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">A férjeddel? Kram, én nem tudtam… Ne erőltesd, úgysem veszem be. – húzta
fel a szemöldökét. – Valami nem stimmel azzal a fickóval.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Ráhagytam.
Nekem az is bőven elég volt, hogy láthattam Őt még egyszer. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Otthon
Valeria már várt rám. Kedves volt, szokatlanul kedves. Leültetet az étkezőbe és
rögtön hozta is elém a pirítóst. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Valeria, már bent ettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Tudom, de én úgy értesültem róla, hogy a várandós nők többet esznek.
Ezért is készítettem el a kedvencét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Hát legyen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Jóízűen
megettem, egy morzsácskát sem hagytam a tányéron.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Megfürödtem
a vízben, amit Valeria gondosan előkészített. Jól esett a törődés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Joe
éppen akkor lépett be a szobába, amikor én kimentem a fürdőszobából egy
törülközőbe csavarodva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Szia!- húzott magához közelebb és egy csókot nyomott a számra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Szia. Hogy telt a napod?- kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Jól. És a tiéd?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Elmegy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Lefeküdtem
az ágyba. Joe mellém feküdt, miközben én megpróbáltam közelebb kerülni hozzá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">A
testem hihetetlenül forró volt. Ezt nem csak én éreztem meg, mert Joe keze már
a homlokomon volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Kramisha, neked lázad van. – próbált felkelteni, de én akkor már rég
aludtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Pár
hét elteltével kicsit kábán keltem fel. A szememet bántotta az éles fény. A
hasam hihetetlenül fájt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Joe
nem volt mellettem és Valeria sem volt már a régi. Mogyoróbarna szemei helyett
vérvörös szemek helyezkedtek el az arcán. Cseppet sem volt kedves. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Semmi esélyed sincs ellenem. – mondta nevetve. – A gyereked meghalt, te
pedig nem kellesz Joe-nak. Tudod, sajnállak. – tovább nevetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Mi? Mi van a gyerekemmel? Ne! – sírtam. Hogyne sírtam volna, amikor
elvesztettem a gyermekem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Az
életem gyökeresen felfordult. Eddig nem tudtam, hogy Joe-nak milyen cégei
vannak, de miután felépültem az egyiknek az ,,alkalmazottja” lettem. És nem a
híres Johnson cégbe vett fel. Volt egy titkos cége. Lányokat futatott, olyan
lányokat, akik másként éhen haltak volna. Ilyen sorsra jutottam én is. Az
elején még ellenkeztem, de miután az egyik kuncsaft megütött, már nem mertem
ellenkezni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Miután
lelkileg is megerősödtem már tudtam, hogy hogyan rejtőzzem el és ne keljen
férfiak kívánságát teljesítgetnem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Esténként
eljártam bulizni, kikapcsolódásként. Egyik éjszaka túl sokat ittam. Alig láttam
el az orromig, de szerencsére – vagy nem – egy férfi segített kimenni a friss
levegőre. Elkezdte csókolgatni a nyakam és nem engedett el…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Másnap
a saját ágyamba voltam...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Joe, én nem maradok itt többet. Elköltözöm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Mégis hová mész?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span class="hps"><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-bidi-font-weight: bold; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span></span><!--[endif]--><span class="hps">Nem mindegy neked?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Esténként
eljártam bulizni, kikapcsolódásként. Egyik éjszaka túl sokat ittam. Alig láttam
el az orromig, de szerencsére – vagy nem – egy férfi segített kimenni a friss
levegőre. Elkezdte csókolgatni a nyakam és nem engedett el…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Másnap
a saját ágyamba voltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Kisétáltam
az ajtón és ezzel lezártam eddigi életem. Az egy kicsit gyanús volt, hogy Joe
még csak utánam se jön, de nem foglalkoztam vele, bár megtettem volna. Bár
tudtam volna, hogy Joe figyeltetni fog. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Az
iskolát otthagytam és helyette kerestem valami egyetemféleséget. Tudtam annyira
dolgokat – és képes voltam emlékezni rájuk -, hogy felvegyenek az orvosira. Minden
olyan gyorsan történt, szinte kicsúszott a talaj a lábam alól. A sodrás csak
vitt magával, én pedig éltem a monoton kis életem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Reggel
felkelés, mosakodás, iskola, ebéd otthon, házi feladat megoldás, vacsora, TV
nézés, zuhanyozás vagy fürdőzés és végül alvás. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Semmi
nem változott egy ideig, talán csak néha kihagytam a TV nézést, fürdést és
helyette aludtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Csak
azon az éjszakán járt az eszem. A rémisztő az volt benne, hogy soha addigi
életembe nem éreztem még magamat annyira biztonságban, mint Vele, Akkor. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Az
iskolában mindig arra gondoltam, hogy Edward és Apa biztosan büszkék lennének
Rám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Milyen
más lenne, ha Edward itt lenne… Biztosan kiolvasná a fejemből, ha egy fiú
megtetszik, vagy ha nem tudok valamit. Biztosan segítene. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">És
akkor már három orvos lenne a családban. Aztán lehet, hogy még gyorsan
elvégezném a z építészetet is, hogy Anyu se legyen egyedül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Az
iskolából hazafelé tartottam, amikor elment mellettem az ismerős ezüst Volvo. Nem
vett észre. Aztán neki mentem egy fiúnak, vagyis inkább férfinak. Gyönyörű
csokoládébarna szemei megigéztek, de én már láttam ezt a szempárt valahol…
Akkor éjszak Ő volt, Ő volt… Nate…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Egy
könnycsepp hullott le a földre és ez elég is volt ahhoz, hogy eláruljam magam,
ám Nate nem vette észre. Megrántotta a vállát és tovább ment. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Senki
sem ismert fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">A
haza út szokatlanul csöndesen telt, a gondolataim csak Nate-n jártak. <i>Lehet, hogy mindenki elfelejtett?</i>-
kúszott be egy nyugtalanító gondolatocska a fejembe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">Ma
még el kellett mennem a hivatalba. Sok kutatás árán, de végül megtaláltam az
anyakönyvi kivonatom. Megtudtam, hogy mi volt a teljes nevem és az volt vele a
tervem, hogy egy új anyakönyvet készítetek. Nem lesz többé olyan, hogy Kramisha
Cullen Johnson – bár a házasság kötés miatt maradok Cullen Johnson. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span class="hps">A
hivatalban szerencsére készségesen teljesítették, amit kértem. <o:p></o:p></span></div>
<span class="hps"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-weight: bold; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nem költöztem el, viszont
nem kerestem a társaságot, kivéve az iskolában.</span></span>Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-80457295822435968152013-06-15T10:00:00.000+02:002013-06-15T10:00:06.231+02:00White Lily ~ 10. fejezet<br />
<div align="center" class="Fejezet" style="margin-left: 18.0pt; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-align: center; text-indent: 0cm;">
<i><span style="font-family: Zephyr;">10. fejezet:<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="StlusZephyrBal063cm" style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: 18.0pt; mso-bidi-font-size: 10.0pt;">Amikor minden megváltozik<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Fejezet">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Azt hittem, hogy majd minden boldog lesz, és jó. Ezzel
szemben mindennek az ellenkezője lett. </div>
<div class="MsoNormal">
A kedves, és odaadó férj helyett: egy parancsolgató, semmibe
vevő férj…</div>
<div class="MsoNormal">
Szerelem helyett: vitatkozások, kihasználások…</div>
<div class="MsoNormal">
Minden a nászéjszaka után kezdődött. A borzalmas nászéjszaka
után…</div>
<div class="MsoNormal">
Másnap arra keltem, hogy a zár csukódik. A szobám ajtaja
zárult, kulccsal. Odafutottam az ajtóhoz, de nem tudtam kinyitni. </div>
<div class="MsoNormal">
Elkezdtem dörömbölni rajta, de semmi sem történt. Sírva
rogytam a földre. Nem így képzeltem el az életem. Tizenöt évesen már férjnél
vagyok, rab vagyok a saját szobámba… Ennél rosszabb már nem is lehetne. Talán
szólnom kellett volna Anyának és Apának. Edward már lehet, hogy hazament… Olyan
hülye voltam.</div>
<div class="MsoNormal">
A sarokban ülve zokogtam. Az egészben az szörnyű, hogy még
csak le sem tudok diplomázni, mert be vagyok zárva. Legalább az iskolákat
elvégezhetném. </div>
<div class="MsoNormal">
A hasam éhesen megkordult. Talán este ehetek majd valamit.
De miért zárt be a szobába? Azt hiszi, hogy majd megszökök? De hát, nem! Lehet,
hogy nem úgy történt minden, mint ahogy elterveztem, de biztos vagyok benne,
hogy el tudnánk élni egymás mellett. Míg Én meg nem halok, aztán Joe úgyis
keres helyettem valaki mást. Egy modellt, vagy egy milliomost. </div>
<div class="MsoNormal">
Majd, ha hazaér megbeszéljük…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Joe nem jött és csak egy szobalányt küldött fel, néha, hogy
ne haljak éhen. Ennél még az is jobb lett volna, ha helyben megöl. De így, a
külvilágtól elzárva borzalmas volt. Egy élő halott voltam. Éreztem, hogy az idő
múlik és múlik…</div>
<div class="MsoNormal">
Aztán egyik este Joe bejött, de nem volt semmi kedves
szándéka, csak testiség. Undorodtam magamtól és undorodtam a férfiaktól. Amit
velem művelt az megsebezte a lelkem. </div>
<div class="MsoNormal">
Ezek után azzal töltöttem az időm nagy részét, hogy
Valeria-t, a szobalányt elküldtem, hogy hozzon nekem könyvet és azokat
olvastam. Legtöbbjük valami romantikus regény volt. Rongyossá olvastam a Romeo
és Júliát, szerettem volna, ha értem is képes lenne egy férfi meghalni. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Néha megszédültem és rosszul is voltam, de nem foglalkoztam
vele. </div>
<div class="MsoNormal">
Éppen a Romeo és Júliát olvastam megint, amikor
meghallottam, hogy Valeria kopog az ajtón.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Gyere be!- szóltam ki.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Jó napot, asszonyom! Elnézést a zavarásért, de
az úr hívatja.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Semmi baj, Valeria. Köszönöm, hogy szóltál. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Nincs mit. Viszontlátásra!</div>
<div class="MsoNormal">
Kimentem a szobából, amit mostanság egyre többször
hagyhattam el. Joe a nappaliban ült és várt… Rám. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Szia!- köszöntem magabiztosan.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Kramisha! Gyere ide!- paskolta meg maga mellett
a helyet.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Miről szerettél volna velem beszélni?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Arra a döntésre jutottam, hogy mit szólnál
hozzá, ha iskolába járnál? </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Megengednéd?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Persze! Ha szeretnél… Bár nem hiszem, hogy a te
állapotodban érdemes lenne elkezdeni az iskolát. Valószínűleg sokan kezdenének
el pletykálni. </div>
<div class="MsoNormal">
Az én állapotomba? Ez meg mit jelentsen? </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Édesem, hát te tényleg elég tudatlan vagy. Pedig
rájöhettél volna a jelekből. – értetlenül néztem rá, mire színpadiasan
felsóhajtott. – Szédülés, hányinger…</div>
<div class="MsoNormal">
Végig vezettem magamba mindent. Az nem lehet… Én nem lehetek
terhes… Nem lehetek terhes Tőle. Nem érdemli meg, nem szeretné ezt a kis
csöppséget. </div>
<div class="MsoNormal">
Kezem akaratlanul is a hasamra csúszott. Lehetetlen volt, de
már éreztem egy kis dudort. A szívem alatt hordtam egy kisbabát, egy új életet.
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Joe!- nyögtem fel a felismeréstől. – Joe, ugye
szeretni fogod?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Hát persze! Elvégre belőlem is lesz. De tudnod
kell valamit. – vált fájdalmassá az arca.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Valami rosszat? Mi a baj?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Kramisha, én utána olvastam ezeknek a
terhességeknek. A végük mind halál. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Joe… Akkor én…</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Nem fogom hagyni. Szeretném a belegyezésed
kérni, hogy miután megszületett átváltoztatlak.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Azt akarod, hogy én is vámpír legyek? </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Igen, és akkor örökre együtt lehetnénk. Tudom,
hogy most azt hiszed szörnyű férj vagyok, de mindent érted tettem. Meg
akartalak óvni.</div>
<div class="MsoNormal">
Elhittem neki, hiszen annyira hihetően mondta. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Joe! Szeretnék iskolába járni addig, amíg nem
látszik a pocakom.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Ahogy szeretnéd. Most menj, és pihenj.</div>
<div class="MsoNormal">
Engedelmesen felmentem a szobába és eldőltem az ágyon. Tenyeremet
a hasamra fektettem és lassan simogattam. </div>
<div class="MsoNormal">
Elképzeltem a családunk. Én vámpírként… Milyen fura. Joe
boldogan ölelgeti a fiát és pörögnek. Aztán nevetve elborulnak a földön, és
tovább nevetnek. </div>
<div class="MsoNormal">
Később Joe átölel és megcsókol, míg fiunk virágot szed
nekem. </div>
<div class="MsoNormal">
Az édes álomból csak akkor keltem fel, amikor megéreztem,
hogy besüppedt mellettem a matrac. Egy hideg kéz karolt át hátulról, de én
közelebb húzódtam hozzá.</div>
<div class="MsoNormal">
Éreztem, hogy a teste kissé megfeszült. Biztosan, csak mert
féltett.</div>
<div class="MsoNormal">
Egyszer, majd meglátogatom Anyuékat. Biztosan örülni fognak
nekem. Ez a pár hónap teljesen megváltoztatott, erősebb lettem, és senki se
parancsolhat nekem. Van saját akaratom. </div>
<div class="MsoNormal">
Edward most már biztosan otthon van. Lehet, hogy
elköltöztek, hiszen csak addig beszélték meg az ott maradást, amíg Én be nem
fejezem az iskolát. Ha soha többé nem láthatnám őket, abba belehalnék. </div>
<div class="MsoNormal">
De azt sem felejtettem el, hogy nem kerestek, amikor
eltűntem. Nem kerestek, pedig állítólag szerettek. Lehet, hogy egy emberélet
nekik nem számít olyan sokat. Vámpírok…</div>
<div class="MsoNormal">
A másik ,,faj” meg az alakváltók. Azok is akaratos lények.
Semmi sem jó nekik. Hamar dühbe jönnek. Parancsolgatnak. Akit én ismertem
alakváltót - nem Gil az -, csökönyös volt, és nem tudott örülni semminek. Nem
tudom, hogy, hogyan tudtam szeretni, de szerettem Jonathant. Jonathant, aki
később a családom ellen fordult, mert vámpírok. Tudom én, hogy ez természetes
ellenérzet, de ha engem szeret, akkor a családomat is szeresse. De a szívem
mélyén még mindig éreztem valamit iránta. Nem mondhatnám, hogy szerelmet, hanem
inkább testvériességet. Szeretem úgy, mint Edwardot, mint a testvéremet. </div>
<div class="MsoNormal">
Joe-t, pedig úgy szerettem, mint… </div>
<div class="MsoNormal">
Joe megérezhette nyugtalanságomat, mert kicsit eltávolodott
tőlem. Viszont én megfordultam és átöleltem. Nem ellenkezett. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Másnap izgatottan keltem fel. Ma lesz az első napom az iskolába.
Valószínűleg, csak én vagyok férjnél. </div>
<div class="MsoNormal">
Nyomtam egy puszit Joe arcára és elindultam a suliba. A
parkolóba a puccosabbnál puccosabb autók álltak. Kicsit félve léptem be a
titkárságra. </div>
<div class="MsoNormal">
Szerencsére egy kedves hölgyet fogtam ki, aki készségesen
elmagyarázott mindent. Adott egy térképet és egy órarendet. </div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Első óra ének. Azt sajnáltam, hogy egy héten egyszer volt ének. Ének
után biológia, aztán irodalom és végül testnevelés. Mondanom se kell, az utolsó
órát semennyire se vártam.</span>Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-52187095453669794222013-06-08T10:00:00.000+02:002013-06-08T10:00:04.210+02:00White Lily ~ 9. fejezet<br />
<div align="center" class="Fejezet" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: Zephyr; mso-bidi-font-family: Zephyr; mso-fareast-font-family: Zephyr;">9.<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt; font-style: normal;">
</span></span></i><!--[endif]--><i><span style="font-family: Zephyr;">fejezet:<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="font-family: Zephyr; font-size: 18.0pt; mso-bidi-font-size: 12.0pt;">A tizenöt éves menyasszony<o:p></o:p></span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
(Kramisha szemszög)</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egy hatalmas franciaágyba feküdtem. Már megszoktam, hogy nem
a Cullen-villában járok-kelek. Joe olyan kedves volt velem. És Lizzie is.
Lizzie Joe testvére, alig huszonhárom éves. Joe nevelte fel. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Szia szépségem!- köszönt már lent a konyhában
Joe.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Szia! Mik ezek a bőröndök?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Elköltözünk. Sikerült megvennem azt a házat,
amit annyira szerettél volna. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Tényleg? És, én is mehetek?- kaptam a tekintetem
a földre.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Persze. Neked vettem, a te neveden van. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Tényleg? Akkor ez azt jelenti tulajdonképpen,
hogy van egy házam?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Igen, bár jobban szeretném, ha a Mi házunk
lenne. – fogta meg a kezem.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem volt tolakodó a viselkedése, és nem volt akaratos. Adott
a kezemre egy csókot, majd kivitte a kocsihoz a bőröndöket. </div>
<div class="MsoNormal">
Felszaladtam a szobámba és én is összepakoltam. Lizzie
segített nekem. Olyan volt nekem, mint a testvérem. Az elején nagyon távolság tartó
volt, de aztán Joe beszélt vele. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Kramisha, én nem fogok veletek lakni. Majd ott
leszek a közelben, de nekem most az egyetem a legfontosabb.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Megértem. De azért majd találkozunk, ugye?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Igen.</div>
<div class="MsoNormal">
Lementünk a nappaliba. Joe, már várt. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Készítettem szendvicset, de majd megállunk
ebédelni.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Oké.</div>
<div class="MsoNormal">
Lizzie ült előre, én hátul ültem és emlékeztem. Emlékeztem
arra, amikor ide jöttünk. Edwarddal elterveztük, hogy készítünk egy csomó
képet. És ezt a tervünket meg is valósítottuk. A fényképezőgépet a kezembe
tartottam. Nem töröltem ki a képeket, még akkor sem, amikor Joe bejelentette
nem is keresnek a szüleim. Nem vagyok fontos nekik. </div>
<div class="MsoNormal">
Még az út elején megettem a szendvicset. Lizziet kitettük
valahol. Előremásztam az anyós ülésre. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Mi a baj?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Semmi, csak már izgulok és, hát… éhes vagyok. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Nemsokára megállunk.</div>
<div class="MsoNormal">
Tudtam, hogy Ő sose fog enni. Egy vámpír nem eszik, kivétel
vért, de azt is inkább issza. Fura volt, hogy egy alakváltó után egy vámpírral <i>járok</i>. Jonathan… Nem is emlékszem az
arcára, annyira dühös voltam. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Itt is vagyunk.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Mi? Hol?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Étterem, azt mondtad éhes vagy. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Éhes vagyok. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Kramisha, jól vagy?</div>
<div class="MsoNormal">
Bólintottam, majd kinyitottam a kocsiajtót. Joe azt mondta
bármit kérhetek. A bármi nálam abból állt, hogy ettem egy Dubary-t és még, vagy
tíz palacsintát. Joe csak nézte, ahogy eszek. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Te nem eszel?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Kramisha. – nevetett. – Nem lenne jó, ha most
mészárlásba kezdenék.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Engem nem zavarna. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Szép vagy. Nem is. Gyönyörű. De fiatal és magad
sem tudod, hogy mit csinálsz.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Joe… Köszönöm a bókot. Lehet, hogy én fiatal
vagyok, de akkor te meg vénember. És tudom, hogy mit csinálok. Megjegyezném,
hogy nem én raboltam el saját magam. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Mindig a szememre veted?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Nem hagysz más lehetőséget.</div>
<div class="MsoNormal">
Miután végeztem, tovább mentünk. Untam magam, hol
bekapcsoltam a rádiót, hol ki. Nem tudtam, hogy mit csináljak egy vámpírral.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Szeretlek. – csúszott ki a számon.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem néztem oda, de éreztem, hogy elmosolyodik. </div>
<div class="MsoNormal">
Az álomház előtt álltunk meg. Fehér kerítés szegélyezte.
Mellette volt egy erdő. Joe csak olyan házakat mutatott, ami mellett volt erdő.
Hatalmas volt, de Joenak ez semmit se jelentett. </div>
<div class="MsoNormal">
Segítettem bepakolni.</div>
<div class="MsoNormal">
A kanapén ültem, amikor Joe előttem fél térdre ereszkedett.
Még csak meg sem csókolt és most arra készül, hogy…</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Kramisha Cullen. Szeretlek és szeretném, ha ez
örökre így is maradna. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Igen. – jelentettem ki.</div>
<div class="MsoNormal">
Többnek néztem ki a koromnál és ezt Joe is nagyon jól tudta.
Senki se fogja meggátolni, hogy hozzámenjek egy férfihoz, ha nem tudják, hogy
alig múltam tizenöt. De ehhez új anyakönyveztetés kell.</div>
<div class="MsoNormal">
Tudtam, hogy mi fog következni.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Kramisha, utólagos engedélyeddel megcsináltattam
az új anyakönyvedet. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Igen? És olyan idős lettem, hogy hozzád
mehessek?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Igen.</div>
<div class="MsoNormal">
Több nem is kellett. Megcsókoltam, de olyan finoman, hogy
azt is hihettem volna, hogy csak egy álom. </div>
<div class="MsoNormal">
Valami furcsa kerített hatalmába, mintha megcsaltam volna
valakit. </div>
<div class="MsoNormal">
Felültem és kimentem a konyhába. Készítettem egy adag
spagettit, amit később majd megeszek. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Joe, tíz perc múlva vedd le a tűzről, kérlek!-
kértem.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Rendben.</div>
<div class="MsoNormal">
Felmentem és elkezdtem kicsomagolni. Halványpiros szobámba
éppen hogy besütött a nap. Csöndben pakoltam ki. Hallottam, hogy Joe leveszi a
tűzről az ételt. </div>
<div class="MsoNormal">
Mikor lementem, már meg volt terítve. Joe leült velem
szembe, de nem evett. </div>
<div class="MsoNormal">
Nem akartam megtörni a csendet, de azért az érdekelt, hogy
mikor fogunk összeházasodni. Hiszen azt is tudnom kellett, hogy egy nagyobb
esküvőt, vagy egy gyors, egyszerű esküvőt akar. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Min gondolkozol?- törte meg helyettem a csendet
Joe.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Öhm… Igazság szerint az esküvőn. Azon, hogy
hogyan tervezted.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Szerintem elég lenne egy egyszerű esküvő is. A
városházára megyünk. Vagy te szeretnél valami nagyobb esküvőt?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Nem, nem! Jó lesz, csak azt hittem, hogy te
valami nagyobb esküvőt szeretnél. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Én azt szeretném, hogy neked a legjobb legyen.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Oké, akkor legyen egy kicsi esküvő. Semmi
szükségem arra, hogy sok ember előtt bénázzak. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Másnap első utunk a városházára vezetett. Kimondtam a boldogító igent.
Joe nem tervezett nászutat, de engem különösebben nem is érdekelt. Férjnél
voltam. Az, az érzés viszont nem akart megszűnni, ami azt érzetette velem, hogy
megcsalok valakit.</span>Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-42298051733398097912013-06-01T10:00:00.000+02:002013-06-01T10:00:10.331+02:00White Lily ~ 8. fejezet<br />
<div align="center" class="Fejezet" style="text-align: center;">
<i><span style="font-family: Zephyr; mso-bidi-font-family: Zephyr; mso-fareast-font-family: Zephyr;">8.<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt; font-style: normal;">
</span></span></i><!--[endif]--><i><span style="font-family: Zephyr;">fejezet:<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="font-family: Zephyr; font-size: 18.0pt; mso-bidi-font-size: 12.0pt;">Költözés Kramisha nélkül<o:p></o:p></span></b></div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 18.0pt; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
Carlisle rögtön megkeresett engem. Edwardot elbújtattam az
ajtó mögé, had legyen Szerelmemnek meglepetés. Carlisle megölelt és megcsókolt,
de fura fintorba torzul az arca. Megérezte az <i>idegen vámpír</i> szagát. </div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Volt valaki itt?- kérdezte és gyanakodva
körbenézett.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Van. – súgtam a fülébe.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Szia, Apa!- lépett Edward Szerelmem háta mögé.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Fiam? Hát, visszajöttél?- kérdezte Carlisle,
mire a fiunk előrelépett és megölelte.</div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
Edward mindent elmesélt. Láttam rajta, hogy nehezére esik,
főleg az <i>embervér ivása</i> rész, de
biztosítottuk róla, hogy nem haragszunk rá. Mindenkinek vannak hibái, még nekem
is…</div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
Elmesélte, hogy találkozott Kramishával is. Nagyon boldog. El
van kényeztetve, még jobban, mint nálunk. Van egy barátnője, körülbelül
huszonhárom éves. Azt viszont nem érti, hogy hogy tudott beleszeretni egy
idősebb férfiba. Szerinte ez nem is szerelem.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Edward, könnyen bele lehet szeretni egy idősebb
férfiba. – vetettem közbe. Én sem a legfiatalabb férfit fogtam ki…</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Igazad van, Anya!- mondta nevetve.
Meglendítettem a kezem és rácsaptam tarkójára. – Rendben, rendben.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Nem baj, nekem jó a vénember. – csókoltam meg
Carlislet. Edward nevetve felment a szobájába.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Anya! Mázlim volt, hogy úgy döntöttél nem
takarítod ki a szobán. – mondta Edward már a szobájában.</div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
Carlisle boldog volt, ahogy én is. Mindkét gyerekünk boldog.
Igaz az egyikük nincs velünk, de boldog…</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Boldog vagy?- kérdezte Szerelmem és a hajamat
birizgálta.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Nagyon. </div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
Edward játszott a zongorán nekem. </div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Ott voltam, Kramisha versenyén. Nem szólt
nektek, mert félt, hogy még szomorúbbak lesztek.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Akkor azért volt annyira boldog. </div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Nem akar titeket megbántani. Csak Kramisha
fejébe láttam bele, a férfiéba nem. – nyomta meg az egyik billentyűt egy kissé
erősebben Edward. </div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Gondolod, hogy valami nem stimmel vele?</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Nem, nem hiszem. Csak a… kishúgom. </div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
Leültem mellé. </div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
<i>Ugye te itt maradsz
velem? Lehet, hogy Kramishával már nem is találkozok…<o:p></o:p></i></div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
Edward megölelt és nem engedett el. Könnyek nélkül zokogtam.
Nem lett volna könnyebb, ha Kramisha itt marad velünk, mert mi örökké élünk, ő
nem…</div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
Kramishával nem találkoztunk többet. Edward egyik nap,
dühösen jött haza. </div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->El kell költöznünk. Kezd már feltűnővé válni,
hogy nem öregedünk. </div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Mi a baj, kicsim?- siettem elé.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Kramisha elköltözött, de még utoljára sikerül
kiolvasnom a férfi fejéből pár mondatot. Nagyon szereti Kramishát és a világ
semmilyen kincséért sem bántaná. Van felesége. Elköltöztek. Kramisha, Joe és
Lizzie is. </div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Soha többé nem fogok vele találkozni. –
nyugodtam bele. Edward viszont még mindig nagyon maga alatt volt.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Miattam történt minden. – kezdte el megint az
önvádaskodást.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Ez nem igaz.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->De igen, Anya! Kramisha azért szakított
Jonathannal, mert elhagytam a testvérét. A plázába is csak Joe miatt járt.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Én ezt nem tudtam. De akkor sem a te hibád
Edward. Kramisha döntött így. Kérlek, ne haragudj magadra!</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Megpróbálok. </div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
Megvártuk míg Carlisle hazajön, aztán Edward elmondta neki
is, amit nekem. Carlisle is úgy látta jónak, ha most azonnal elköltözünk.</div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
Rögtön fel is hívta a kórházat, hogy kapott egy másik állást.
Az igazgató kicsit elszomorodott, hogy egy ilyen kiváló orvost el kell
engednie, de végül sok szerencsét kívánt és letette a telefont. </div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
Elkezdtem összepakolni, de csak ruhákat. Majd egyszer
biztosan vissza fogunk térni ide.</div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Új úti célunk New York volt.</span>Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-84433166783228053812013-05-25T10:00:00.000+02:002013-05-25T10:00:09.613+02:00White Lily - 7. fejezet<br />
<div align="center" class="Fejezet" style="text-align: center;">
<!--[if !supportLists]--><i><span style="font-family: Zephyr; mso-bidi-font-family: Zephyr; mso-fareast-font-family: Zephyr;">7.<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt; font-style: normal;">
</span></span></i><!--[endif]--><i><span style="font-family: Zephyr;">fejezet:<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="Fejezet" style="margin-left: 18.0pt; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-align: center; text-indent: 0cm;">
<b><span style="font-family: Zephyr; font-size: 18.0pt; mso-bidi-font-size: 12.0pt;">Aggódás</span></b><i><span style="font-family: Zephyr;"><o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" class="Fejezet" style="margin-left: 18.0pt; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-align: center; text-indent: 0cm;">
(Esme szemszög)</div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 18.0pt; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 18.0pt; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
Kramisha elment meglátogatni Jonathant. Az a fiú annyira
kedves volt, kár, hogy váltott. Talán, ha nem váltott volna még Kramisha… Ez
lehetetlen helyzet. Kramishának választani kell a családja vagy a barátja
között. Szörnyű lelkiismert-furdalásom van emiatt. Carlisle hiába próbál
megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, én érzem, hogy valami nincs rendben
Kramishával. Amikor haza jön a plázából mindig olyan boldog, de nekünk semmit
se mond el. Aztán a mai verseny után is annyira boldog volt. A kislányomból egy
fiatal nő lett és ezt nem bírtam elfogadni. Szerettem volna, ha még egy kicsit
kislány marad. Aki segít főzni, fenn marad késő estig, pedig meg volt tiltva.
De most már majdnem felnőtt. Carlisle is úgy szereti, mintha a saját lánya
lenne. Nem mondja, de látszik rajta, hogy félti. Teljesen természetes apai
reakciókat vált ki belőle például, ha egy fiúval beszél. Le kell fognom
Szerelmem. </div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Carlisle.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Nézd mit találtam. – éppen Edward szobáját
takarítottam, amikor találtam egy levelet. </div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Mit, szívem?</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Egy levelet. Kramisha írta Edwardnak. Azt írja,
hogy nagyon szereti és, hogy reméli, még találkoznak. És, hogy nem haragszik
rá, amiért elment. </div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Kramisha nagyon biztos benne, hogy találkoznak
még, hogy Edward visszajön. Felhívom Gil-t.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Rendben.</div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
Tovább folytattam a takarítást. Csörömpölésre lettem
figyelmes. Carlisle a nappaliban telefonált és éppen egy vázát zúzott porrá.
Sose láttam még ilyen dühösnek. </div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Ha bármi baja esik. – fenyegetőzött Szerelmem.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Mi a baj?- kérdeztem.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Kramisha eltűnt. Gil azt mondta, hogy látta
elmenni Jonatahanéktól. Jonathan utánament, de Gil azt mondta, hogy már nem
látta. Hacsak nem lett szuper gyors, akkor valaki… Valaki elrabolta. – mondta
Szerelmem nagyon lassan.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Carlisle, miért történik velünk ennyi
szörnyűség?</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Nem tudom, de most megyek, mert Gil találkozni
akar velem.</div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
Carlisle-lal mentem. Gil emberi alakban várt minket. Mellette
ott állt Jonathan is, akinek mintha bűntudata lett volna. </div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Én nagyon sajnálom. De rögtön utána jöttem, de
már nem volt sehol, viszont az illatát éreztem, aztán elvegyült egy vámpír
szagával.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Nem lehet, hogy Edward volt az?- kérdeztem.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Nem. Edwardnak felismerném a szagát. Maguknak
biztos nem mesélte, de járt nálunk. Elmagyarázta a nővéremnek, hogy
akármennyire is szeretné, nem lehet köztük semmi. Ezek után barátságban
elváltak. – mondta Jonathan.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Edward itt járt?- kérdeztem. Nem látogatott meg,
ami egyet jelentett szerintem azzal, hogy nem akar visszajönni.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Csak egy rövid búcsúzás volt. De Edward üzeni,
hogy majd egészen biztosan visszajön. – oszlatta el a kétségeim Jonathan. – A
vámpírra visszatérve. Éreztem már azt a szagot. A plázában. Nem szép dolog, de
néha megfigyeltem Kramishát. Bántott, hogy nem akar velem beszélni, ezért…
Sajnálom. Miattam van az egész. – hajtotta le a fejét. – Veszekedtünk. A szag
megszűnik a folyónál. </div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Jonathan, te most menj. És tartsd nyitva a
szemed. – parancsolt rá Gil.</div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
Jonathan biccentett, majd elfutott. </div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
Először a fiam miatt kel aggódnom, aztán a lányom miatt. Az
én kicsi lányom… Könnyek nélkül zokogtam. Fejemet belefúrtam Carlisle
mellkasába. Nem akartam, hogy Gil gyengének lásson. Pedig belül nagyon is
törékeny vagyok. Carlisle nagyon feszült volt, ezt éreztem, ahogy mellkasa nem
olyan ütemesen emelkedett, mint szokott. Szükségem volt a közelségére, az
illatára.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Carlisle?</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Menjünk haza. </div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Ne! Inkább keressük meg!- dühödtem fel. A
férjem, csak így ennyiben hagyná a lánya elrablását? Az nem lehet. – Neked nem
is fontos Kramisha?</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Szívem, persze, hogy fontos, de nem hiszem, hogy
utána tudnánk menni. A farkasok területén tűnt el. Gil biztosan mindent
megtesz. Igaz?- nézett rá az említettre.</div>
<div class="Fejezet">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Természetesen. Az emberek védelmére esküdtünk
fel. Menjenek haza. Hívják fel Kramisha osztálytársait. Lehet, hogy valaki…</div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
<br /></div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
A házban letargikus állapot terjengett. Nem volt semmihez
kedvem. Carlisle megpróbált kirángatni ebből az állapotból, de nem járt
sikerrel. A munkába fojtotta a bánatát. Nem akartam, hogy miattam itthon
maradjon, most viszont legszívesebben ordítottam volna. Mindkét gyerekem
eltűnt. Igaz az egyik lehet, hogy visszajön, a másikat viszont elrabolták. Carlisle
sem olyan, mint volt. Hogy is lehetne olyan? Ha Edward visszajön és Kramishát
nem találja, biztosan nagyon megijed. De lehet, hogy akkorra már el is
felejtjük – már amennyire a vámpírmemória engedi. </div>
<div class="Fejezet" style="margin-left: 0cm; mso-list: none; tab-stops: 35.4pt; text-indent: 0cm;">
Carlisle hazaért. Eldöntöttem. Gil és Jonathan is egészen
biztos, hogy keresi már Kramishát. Biztosan jól van. Kell egy kis aggódás, de
nem annyi, hogy rámenjen a házasságom. Megpróbálom túltenni maga rajta, úgy,
mint Edwardnál. Igaz, hogy akkor könnyebb volt, mert Kramisha itt volt, de most
is menni fog. Érzem, hogy menni fog.</div>
<div class="MsoNormal">
Kiléptem a szobából és elindultam a földszint irányába.
Tudtam, hogy Carlisle még nem jött fel, és azt is tudtam, hogy miért… Erősnek
akart látszani.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Nem szégyen, ha elgyengülsz. – léptem a háta
mögé és átöleltem. – Hiányoztál.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Te is nekem. – mondta halkan. Nem engedtem, hogy
megforduljon. – Esme.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Igen?- kifordult a kezemből. Finoman végig
simított az arcomon.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Mi történt?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Rájöttem, hogy nem lehetek örökre szomorú. Gil
biztosan mindent megtesz. Remélem, hogy nem esett semmi baja. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Milyen erős feleségem van. És milyen gyönyörű…</div>
<div class="MsoNormal">
Kezemmel letapasztottam a száját és felhúztam az emeletre.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Szerettem volna reggel az ágyban maradni. Nézni a plafont,
hallgatni Carlisle légzését…</div>
<div class="MsoNormal">
Carlisle mellkasán feküdtem, és a hasára köröket
rajzolgattam. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Nemsokára mennem kell. – törte meg a nyugtató
csendet Szerelmem.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Tudom. – sóhajtottam. – Majd valahogy elfoglalom
magam. Mi az esti programod?- incselkedtem vele.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Valószínűleg a feleségem már kitalált valamit. –
húzta végig egyik ujját a hátamon.</div>
<div class="MsoNormal">
Azért vannak előnyei, hogy a gyerekek nincsenek itt. Bár
szerintem, akkor is kitaláltunk volna valamit…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Carlisle elment dolgozni és pedig egyedül maradtam az üres
házban. Elkezdtem takarítani, megint. Edward szobájába nem mentem be, nem
lettem volna rá képes. </div>
<div class="MsoNormal">
Mintha hallottam volna lépések zaját, de ezt betudtam
hallucinációnak – bár nem voltam benne biztos, hogy vámpíroknál is előfordulhat
ilyesmi. </div>
<div class="MsoNormal">
Mindent alaposan le- és kitakarítottam, kivétel Edward
szobáját. Lementem a zongorához. Elkezdtem róla letörölgetni a port. Már
majdnem végeztem, amikor valaki hátulról átkarolt. Ijedten sikoltottam fel. Nem
Carlisle volt. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Ügyes megállapítás. – nevetett a hátam mögül a…
fiam.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Szia, Anya!- fordított maga felé. – Ne nézz így!
Megijesztesz.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Edward. Fiam. – borultam a nyakába. Ilyen nincs.
Ez nem létezik. A kisfiam hazatért.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Anya, nyugi. Itt vagyok és maradok, persze csak
ha megtűrtök.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Persze, fiam. </div>
<div class="MsoNormal">
Átfutott a kósza gondolat a fejemben, hogy nem engedem el
soha többé Edwardot, de a nevetése visszarángatta még azt a kis gondolatot is a
helyére. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Apa?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Dolgozik. – mondtam lassan, csak ne kérdezze
meg, hogy…</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Kramisha? Miért ne kérdezzem meg? Amúgy nem állt
szándékomban megkérdezni, mert tudom, hogy hol van.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Te tudod, hogy hol van?- tágult ki a szemem.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Igen. Szerelmes. Biztosan meglátogat majd. Egy
kicsit szeretne…</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->A szerelmével élni?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Cambria","serif"; mso-bidi-font-family: Cambria; mso-fareast-font-family: Cambria;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Igen. Apa nem lesz elragadtatva. Tényleg nem
tudtátok?- fürkészte az arcomat. </div>
<div class="MsoNormal">
<i>Nem, Edward! Kramishát
elrabolták. Azt hittük soha nem hallunk majd róla</i>. </div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Az ajtó kinyílt, a fiam és én összenéztünk.</span>Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-68571618169741258762013-05-18T10:00:00.001+02:002013-05-18T10:00:01.818+02:00Numb - 5. rész (Egyperces)<br />
<div align="center" class="MsoListParagraph" style="margin-left: 18.0pt; mso-add-space: auto; text-align: center;">
5. rész - Happy<br />
2006</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 19.85pt;">
Linkin Park – a múltam, a
jelenem és a jövőm. Néha elvittek magukkal a fiúk –, ha nem dolgoztam. Az
utóbbi két évet viszont szüntelenül a gyógyításnak szentelhettem – néha feltűnt
Mike vagy Phoenix vagy valaki más a csapatból. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 19.85pt;">
És egyáltalán nem érdekelt, hogy
mit írnak az újságok – a címlapokon általában Mike és én szerepeltünk. Bár a
fiúkkal csak baráti volt a kapcsolatunk sokszor kerültünk félreérthető
helyzetbe – a párjaik persze rögtön tudták, hogy ez csak bohóckodás.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 19.85pt;">
Nem volt férjem, nem voltak
gyerekeim – de volt egy együttes, ami miattam létezhet. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i>„Caught in the undertow just caught in the undertow”<o:p></o:p></i></div>
Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-51326096453589977072013-05-18T10:00:00.000+02:002013-05-18T10:00:00.131+02:00Numb - 4. rész (Egyperces)<br />
<div align="center" class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-left: 18.0pt; mso-add-space: auto; text-align: center;">
4. rész - Backstage<br />
2005</div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; text-indent: 19.85pt;">
Valaki megfogta a vállam, amire reflexből ütöttem – persze
így sikerült eltalálnom Mike állát. Az őrök rögtön ott voltak és lefogtak </div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l1 level1 lfo2; text-indent: 21.3pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Legalább a biztonságotok óvva van. – Mike csak
megcsóválta a fejét és közben az őrökhöz beszélt idegesen. – Végülis már nem dolgozom
Jeffnek.</div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Nem dolgozol Jeffnek? – kérdezte csodálkozva. –
Pedig sok címlapon szerepelt a nevetek – mondta, miközben a backstage helyének
szolgáló épület felé „terelt”. </div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Nos, miután sikerült rávennem, hogy szerződtesse
a Linkin Park nevezetű együttest eléggé máshogy álltunk egymáshoz, vagyis mi
együtt folytattuk. Jeffnek nehéz volt megfelelni, és egy idő után teljesen… <i>érzéketlenné váltam</i> – idéztem a <i>Numb</i>ból. Mégis, azután sikerült olyan
munkát találnom, amit eddig akartam csinálni, amihez megvolt a diplomám.</div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Sajnálom. – Mike előrement és intett, hogy
várjak. – Tudjátok kit találtam kint az utcán?</div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: 19.85pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt;">
</span></span><!--[endif]-->Ajánlom, hogy valami jó nőt – mondta nevetve
Chester. És akkor Mike odahúzott maga mellé. – Daniella – tátották el a
szájukat. </div>
Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-22023171925061560612013-05-11T10:00:00.000+02:002013-05-11T10:00:07.113+02:00A túlélő - 19. fejezet<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">19. ESKÜVŐ</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">NEM AKARTAM EZT… Egyszerűen nem tudtam volna
elképzelni, hogy Juliette életét megkeserítsem – mert ha odamentem volna, akkor
biztos azt tettem volna. És Juliette nem ezt érdemelte, ő boldog Daniellel és
ez így van rendjén – csak ezt Alex nem akarja felfogni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">És már abban sem voltam biztos, hogy Alex beszélt
Juliettével, lehet, hogy csak úgy tett… - bár ezt megcáfolta a női kacaj a
vonal túlsó végéről. De talán, ha felhívom Juliettét, akkor megnyugodhatok… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Mert biztos, hogy - csak - Alex jótétlelke akar engem
boldognak látni. Csak azt nem értem, hogy miért pont <st1:personname productid="La Push" w:st="on">La Push</st1:personname>? Annyi szép hely van, és
bárhol boldogabb lennék!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Bevallom, félek – hisz annyi év után furcsa lenne
találkozni Carlisle-lal, vagy Isisszel. Isis, biztos sokat nőt, mert hát
elmúltak az évek – én is sokat változtam, például derűsebb lettem. Igen, mert
rájöttem, hogy ki kell élvezni az élet minden egyes percét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">De nem mertem kockáztatni, hogy Cullenékkel
találkozzak, mert… Igazából még indokom sincs, csak félek. Hiszen mit mondanék
Carlisle-nak – miután csak egy szó nélkül ott hagytam és… -, Ő nem ezt
érdemelte. Nem Engem érdemelt, én csak egy hasonmás voltam. És egy családban
csak egy hasonmásnak van helye – arra meg ott van Isabella. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Oh, Isabella… Annyiszor álmodtam már vele, s
találkozni milyen más volt – nem az ő nézőpontjából nézni mindent… És amikor a
Cullen családra nézek – vagy csak gondolok – rám tör a hiány… a hiány, amit
csak egy valaki lenne képes betölteni…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">És az, az egy valaki idegesítő egy mondatot hagyott
hátra nekem – amit kísérteties módon egy hallucinációban láttam -, hogy
hallgassak a szívemre. De, ha a szívemre hallgatok, akkor most hova megyek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Anne Platt! Nem vitatkozom veled! Juliette ötlete
volt az egész azt mondta, hogy Daniel és mindenki más szeretné, ha ott töltenél
egy kis időt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Alex, ezt már tegnap letisztáztuk. Nem akarod, hogy
örökre menjek, csak egy kis időre. De nem lennék ott boldog. És szeretnék
utazni, világot látni! – miközben ezt mondtam hevesen gesztikuláltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Utazni… Akkor csak pár hétre menj, mondjuk kettőre!
Aztán mehetsz, amerre látsz! Szóval? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Ugyanarról beszélünk, mint tegnap. Szerinted
változott azóta a véleményem? NEM! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Akkor beszélj, te Juliette-tel. Mondd meg, hogy
fölösleges volt megvennie a jegyet! Aztán tedd hozzá, hogy remekül vagy és nem
készülsz Olaszországba menni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Ugyan, Alex! A mások már nem élnek, legalábbis
Aro-ék. Cullenékkel miért vagy más véleményen? Ők is La Push-on laknak. És te
nem szeretnéd, ha mások közelében lennék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Jól mondod, Aro-ék meghaltak, de tuti, hogy valamit
tervezel. És Cullenék megmentették az életünk. Hálásnak kéne lennünk, nekik! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Akkor menj te <st1:personname productid="La Push-ra." w:st="on">La Push-ra.</st1:personname> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Nem mondott semmit, csak megrántotta a vállát. Kiment
a szobából és átment valamelyik másikba. Kezében egy bőrönddel – egy nagy
bőrönddel, amiből tegnap már kipakoltam – tért vissza, és nem úgy nézett ki,
hogy magának akar bepakolni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A sejtésem akkor nyert értelmet, amikor Alex
kinyitotta a szekrényem és elkezdte kipakolni a cuccaim – ügyelve, hogy
mindenből legyen legalább öt. A melltartóimat vigyorogva vette ki a
szekrényből, aztán amikor kivett egy tangát – fülig vörösödtem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Nocsak, neked ilyened is van? – Emelte fel a
magasba, az egyik kihívóbb darabot. Most biztosan azon gondolkozik, hogy ezt
mikor vettem…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Tedd vissza! – Kaptam ki a kezéből a fehérneműt és
gondosan eldugtam a… a bőröndöm egyik zsebébe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alex nem vitatkozott – továbbra is a cuccaimat
pakolgatta. Arra vártam, hogy megszólaljon a telefonja, és el kelljen mennie –
akkor pedig szépen visszateszem az összes cuccom a helyére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Sajnos a telefonja csak nem akart megcsörreni, viszont
az enyém az utolsó pillanatban – amikor még vitatkozhattam volna Alexel –
megcsörrent. Meg sem lepődtem, amikor a kijelzőre pillantva Juliette nevét
láttam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Megpróbáltam unottan beleszólni a telefonba, kevés
sikerrel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Hello, Juliette!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Szia, Anne! Csak szólok, hogy Daniel-lel fogunk
várni a reptéren. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Juliette…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Anne, neked is ez lesz a legjobb! Kell egy kis
kikapcsolódás anyukád halála után! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Nem vitatkoztam vele. Tényleg jót tett volna… És a
jelek szerint, senki se tud, az én kis titkomról. De miért is vitatkoztam volna
Juliette-tel? Csak pár napot maradok, aztán elutazom, mondjuk Párizsba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Rendben Juliette, de elmondod nekem, hogy milyen idő
van? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Napos, tényleg meglepő, de napos. Mondjuk április
van és csiripelnek a madarak…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Oké, akkor most leteszem, aztán majd ott
találkozunk!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Meg sem vártam az örömujjongását, csak gyorsan
letettem a telefont és visszamentem a szobába – ahol Alex már nem volt. Bosszúsan
felsóhajtottam, majd levágtattam a nappaliba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alex végigmért, majd megnyalta a szája szélét, s
elmosolyodott. Nem értettem, hogy miért csinálja ezt, majd végignéztem magamon,
s rájöttem, hogy fel kéne vennem valami ruhát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Alex, ugye azért, hagytál ruhát a szekrényben is?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Aham… De siess! – kiáltott utánam, mikor én már a
szobámban voltam. A szekrényem előtt állva rádöbbentem valamire. Csinos akartam
lenni, hátha találkozok Carlisle-lal, s akkor… Miket gondolok? Carlisle egy
idősebb – sokkal idősebb - férfi, már tizennyolc éves koromban se szabadott
volna olyan közel kerülnöm hozzá…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Észre se vettem, hogy sírok – a rajtam lévő hálóing
nyaka már kezdett átnedvesedni. De miért is sírok? Ja, igen, mert volt egy
férfi, aki kedves volt és igazi úriember… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Gyorsan felkapkodtam magamra néhány nyáriasabb ruhát,
majd átmentem a fürdőszobába, hogy megnézzem, mit kell magamon alakítanom. A
szememet megmostam kétszer-háromszor hidegvízzel – kezdtem felvenni eredeti
színem, bár a szemem még mindig vöröslött. Úgy döntöttem, hogy pinkkel festem
ki a szemem – így nem olyan feltűnő, hogy sírtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Egy lehengerlő mosollyal el tudtam felejttetni Alexel,
hogy azt kérte siessek. Azt mondta, hogy megérte várni, s, hogy még a gépen
összeszedek néhány pasit – ugyanis vele ellentétben nekem nem volt barátom,
jelenleg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Nem hiszem, mert aludni fogok! És akkor minden
csodálatos lesz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Hát, én azért vigyáznék az alvással, tudod…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Nem voltam hajlandó szóba állni vele az út hátralévő
részében. Egyszerűen kirázott már attól a hideg, hogy férfiakra vagy <st1:personname productid="La Push-ra" w:st="on">La Push-ra</st1:personname> gondoltam. De
vajon ki, mennyit változott? Biztosan mindenki sokat változott – kivétel talán
Cullenék, mert róluk tudtam, hogy mások. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Nem voltam izgatott – az unott jobban kifejezte
pillanatnyi állapotom. Na, jó, talán, ha egy kicsit megerőltettem magam… nem
még akkor sem voltam sem izgatott, sem boldog. Alig fogok ott tölteni pár
napot… Juliette-ék kanapéja elég kényelmes, hogy azon töltsek két-három
éjszakát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Próbáld meg nem megbántani Juliette-tet! – kért
szépen Alex, már a reptéren. Egészen eddig nem is szólt hozzám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Majd megpróbálok a lehető legkevesebb időt vele
tölteni – mosolyogtam rá szenvtelenül. – Tudod, így megóvhatom a teljes
letargiától. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Persze, persze… De azért barátkozhatnál, hátha
vannak ott… Szerintem jót tenne neked a… szóval, a szerelem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Szerintem ezt már megbeszéltük! Nem szeretnék bárkit
megbántani, s te mondtad nekem nem is olyan régen, hogy: senki se kezdene egy
gyógyszerfüggővel – emlékeztettem arra, amit mondott – és amivel teljesen
egyetértettem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Azt csak azért mondtam, hogy rávegyelek... a
gyógyszer nem megoldás! – oktatott ki. Pedig, ha tudná, hogy ez a kis
gyógyszerfüggősség mennyire segítségemre tudott lenni – és itt nem csak a
hallucinációra gondoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">De Alex tényleg mindent megtett, hogy nekem jó legyen
– és ezért kimondhatatlanul hálás vagyok. Azért éreztem Alex hátsószándékát –
amiért el akar küldeni -, de sosem említettem meg neki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Te meg ígérd meg, hogy nem erőlteted azt a
kapcsolatot. Érzem, hogy nem jó fiút választottál – aggódtam érte,
folyamatosan. Nem maradt nekem más, csak Alex és az álmaim – amik mostanság
kicsit elhanyagolnak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Okééé… Majd hívj fel, ha megérkeztél! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Már most hiányzol! Szeretlek! – Pusziltam arcon,
majd könnyes szemekkel elindultam a folyosó irányába. Azt akartam, hogy Alex is
velem jöjjön – nélküle olyan… üresnek éreztem magam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A stewardessek nagyon kedvese voltak, és még üdvözlő
koktélt is kaptam – na, itt kezdett gyanússá válni a helyzet. A következő
sokkhatás akkor ért, amikor az utastérbe léptem és megpillantottam – a régi,
elnyűtt ülések helyett – a vörös selyem huzatos üléseket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Az egyik légikisasszony volt olyan szíves, s a
helyemre vezetett – magamtól képtelen lettem volna rá, egyszerűen ez
képtelenség volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Azt hiszem eltévedtem – magyaráztam a stewardessnek,
aki csak kedvesen mosolygott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Nem hiszem. Ha Ön Alice Cullen vendége, akkor
teljesen jó helyen jár. Ez a Cullen család magángépe. Bármibe szolgálatában
leszek én is, s kollégáim is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Alice Cullen? Ez valami vicc lesz! – hitetlenkedtem.
Kezdtem úgy érezni magam, mint akit elraboltak – ez egy nagyon csúnya átverés…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Anne Platt, ha nem tévedek – mondta, mire csak
bólintottam. – Alice kisasszony azt szerette volna, ha minél előbb ott lenne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- De honnan tudta, hogy ma megyek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Ezt nem kötötték az orrunkra. Most viszont kapcsolja
be a biztonsági övet, mert megkezdjük a felszállást. – Készségesen tettem, amit
kért tőlem a stewardess.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Fogalmam se volt róla, hogy miből fogom ezt
visszafizetni Alice-nek – mert fő szándékom volt, hogy visszafizetem neki. De
Juliette akkor lehet, hogy nem is vár? De, beszéltem vele!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Nem tudtam aludni – csak kibámultam az ablakon és
néztem az alattunk és mellettünk elhaladó bárányfelhőket. Ha valaki most
megkérdezte volna, hogy honnan ismerem Alice-t, akkor nem tudtam volna rá
válaszolni. Ismerem Én egyáltalán annyira azt a kis koboldszerű lányt, hogy a
család gépével utazhassak? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Isabellától megértettem volna ezt a gesztust, de
Alice… Mintha Alex meghívta volna hozzánk Edwardot – legalább ennyire volt
képtelen a helyzet. Edward nem ismerte Alexet és Alex nem ismerte Edwardot, de
azt tudta, hogy más. És senki se hívott volna meg egy mást. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Mit parancsol?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Én? – Értetlen arcom láttán elmosolyodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Feltette a kezét – mutatott a kezemre, mire
elvörösödtem. – Esetleg egy pohár üdítőt? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Oh, azt nagyon szépen megköszönném. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A stewardess elment, majd visszajött – kezében egy
pohár kólával. Nagyon hálás voltam – és ezért nem szoktam hálás lenni -, hogy
olvasott a gondolataimban és kólát hozott. Igazából csak kitalálta – és gyanúm
szerint nem volt más a hűtőben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Elaludtam, de sajnos álmaim ma is cserbenhagytak. Úgy
szerettem volna látni valamit. Megismerni valaki életét – ha csak arra
gondoltam, hogy egy férfi testében voltam oly’ sok éve, elpirultam – és
megérteni mindent. Annyira más érzései voltak mindenkinek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Azt még elfogadtam, hogy nem álmodtam Esmével – mióta
szó szerint lefejeztek... Azért egy kicsit meglepődtem, hogy Esmét lefejezték,
éppen akkor, amikor én azt megálmodtam. Nem ilyen véget érdemelt – sem a
leugrás, sem a lefejezés…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Anne, megérkeztünk! – Keltegetett a stewardess. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Lassan nyitottam ki a szemem – felkészülve a
világosságra. Nem is tudom mikor láttam utoljára ilyen napfényt. Igazából,
amikor leszálltam, azt se tudtam, hogy hol vagyok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Bőröndömet magam után húzva, indultam el a kijárat fel
– Juliette-éket sehol sem láttam. Talán mert nem úgy vártam, hogy kinéznek.
Daniel és Juliette talpig elegánsban toporogtak az ajtó mellett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Alice meg fog ölni, ha nem érünk oda! – aggódott
Juliette, s ez volt az első, amit meghallottam. Átfutott az agyamon, hogy most
szépen visszafutok a gépig és visszavitetem magam – természetesen nem tettem
meg, helyette kiléptem az ajtón, s rögtön balra fordultam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Anne?! – Nézett egyenesen a szemembe Daniel,
körülnéztem, hogy nem-e valaki másra gondolja, hogy én vagyok. Csak én álltam
közvetlen közelben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Hello! Azt hiszem én jelentkezem erre a posztra. De
elárulnátok valamit? Mi a fenéért vagytok Ti kiöltözve? Ugye nem miattam…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Nem, nem miattad. De most menjünk, mert Alice
elevenen megnyúz minket. És még át is kell öltöznöd… - mondta Daniel és
elkezdte terelgetni maga előtt Juliette-et, aki nem bírta rólam levenni a
tekintetét. Tudtam mit lát…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Átöltözni? Minek? Én pihenni jöttem ide!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Jól fogod magad érezni! – Daniel ezzel lezárta a
vitát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Juliette mellém ült – hátra – az autóban. Egy kicsit
kezdtem zavarba jönni, hogy ennyit néz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Juliette, kérlek! Azt hittem, hogy Isabella után nem
lepődsz meg, ha látsz… Én csak egy hasonmás vagyok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Nem… vagy… hasonmás! Te gyönyörű vagy! És… Én nem
akartam hinni a szememnek… Vörösebb lett a hajad, és megnövesztetted… Mennyi
időbe telt, hogy kivasald? – Jött a szóáradat Juliette-ből. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Oh, most zavarba hoztál. De te sem tudod elmásítani…
hasonlítok Esmére. Hát… Igazából tegnap vasalta ki Alex, de úgy látszik, hogy
sok hajlakkot kaptam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Alice-nek tetszeni fog! – mondta Daniel. – Nem,
mintha nem tudná.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Nem is látta, csak, azt, hogy eljön! Van egy
ötletem… - vitatkozott kedvesével Juliette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Daniel gyorsan vezetett – úgy tűnt, mintha félne
Alice-től. Talán én is féltem volna, ha tudom mit terveznek – a hátam mögött.
Juliette inkább izgatott volt – Daniel teljesen átvette az aggódást. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Ne aggódjatok már felváltva! Átöltözöm, és azt
teszem, amit kértek tőlem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Okééé, de nem fogsz neki örülni! – mondta Juliette,
majd Daniel rávillanó tekintete miatt abbahagyta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Nem faggattam őket, hagy titkolózzanak – mindenkinek
jár a magánélet. Különösebben az sem érdekelt, hogy nekem is közöm van a
dologhoz – előre elterveztem, hogy nem fogom magam törni, lesz, ahogy lesz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Amint a házba értem rögtön elmosolyodtam. A kanapé már
ki volt nyitva és az ágynemű is ott sorakozott a sarokban. Letettem a bőröndöm
a kanapé mellé – nem törődtem a kipakolással, még nem volt itt az idő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Gyere velem! Átöltözöl és gyorsan elrendezem a
hajad! – Húzott magával Juliette, bár nekem eszem ágába sem jutott ellenkezni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A nem-ellenkezésem addig tartott, amíg meg nem láttam
Juliette szobájában a ruhát – eddig eszembe se jutott, hogy ruhát nem hoztam
magammal fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A ruha káprázatos volt. Az amúgy selyemruhán volt egy
csillogó tüll réteg, így az egyszerű, lila ruha csillogott. A mell alatti
részen volt egy selyem pánt, amit hátul masniban össze lehetett kötni – ezt ki
is használta Juliette, olyan erővel meghúzta a szalagot, hogy nem kaptam
levegőt, aztán engedett belőle. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A ruha alja egy picivel a térdem fölé ért, így nem
éreztem magam annyira kényelmetlenül. A pántok is selyemből voltak – nem
kezdték ki a bőröm a vállamnál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Juliette a hajammal foglalatoskodott – háromfelé
választotta. Az arcom két oldalát – a most egyenes hajam – keretezte. Juliette
hátulra is hagyott – érzéseim szerint úgy néztem ki, mint egy szabad lány, aki
nemrég töltötte a tizennyolcat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- A smink szerintem megfelel. A cipő az csak
kölcsönben van, úgyhogy vigyázz rá! – Adta a kezembe, az ezüst magas sarkút. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- És kitől van kölcsönbe? – kérdeztem, miközben
leültem Juliette ágy szélére, s felvettem az egyik felét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Alice-től!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Majdnem visszavettem a topánkámat – ez már túl sok
volt. Alig ismerem Alice-t és ennyi mindent megtesz… Értem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Juliette… Alice miért teszi ezt? Mármint a
magánrepülő, a ruha, a cipő… - Felsoroltam a dolgokat, s a ruhát is direkt
közéjük tettem, mivel tudtam, hogy az is Alice választása.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Nagyon megkedvelt! – Hazudott Juliette. Nem akartam
szóvá tenni neki ezt, de majd még elbeszélgetek vele…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Úgy éreztem magam, mintha vakrandira készülődnék éppen
– akkor még nem is sejthettem, hogy valami hasonlóban lesz részem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Azért elárulhatnátok, hogy hova is megyünk
tulajdonképp! – Kérleltem őket, amikor már gyalog mentünk az úton. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Nem volt valami szerencsés ötlet magas sarkút felvenni
– ennek Juliette-tel ettük meg a levét, amikor kis híján kitörtük a lábunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Dan, ugye szóltál Alice-nek mielőtt eljöttél? –
kérdezte Juliette kétkedve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Nem, de úgyis tudja, hogy miért mentem el! – Daniel
csak megrázta a vállát, ő ennyivel letudta. Akkor meg miért aggódott, hogy nem
érünk oda időben? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Bosszúsan sóhajtottam fel, amikor – már vagy ezredszer
– rosszul léptem és a cipő sarka majdnem kitört. Még csak az kéne, hogy Alice
engem öljön meg. Csak akkor néztem fel, amikor az ismerős ház előtt
elhaladtunk…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A Black-ház most már egészen másként festett –
befejeződtek az építkezések és a ház át lett festve. Csak egy kicsivel mentünk
tovább, majd befordultunk a kiskapun.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A lábam nem akart nekem engedelmeskedni és csak álltam
a kapuban. Mit mondok Carlisle-nak, miért hagytam annak idején ott? Nem ezt
érdemelte… És az itt történt események után, mégis hogyan kellett volna
viselkednem? Amikor erre a házra gondoltam mindig az jutott eszembe, amikor
Carlisle-lal először találkoztunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Anne… - Húzott maga után Juliette, amikor
észrevetette, hogy lemaradtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Engedelmesen követtem, majd amikor megláttam az egész
kertet a szám is tátva maradt – gyorsan összecsuktam, amint rájöttem, hogy
nyitva maradt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A kert végben az oltárnál ott állt a menyasszony és a
vőlegény. Edward éppen átadta a lány kezét a fiúnak. Edward? Akkor az a lány…
Isis. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Hát nem gyönyörűek? Isis és Dave annyira
összeillenek – csacsogott Juliette, de nem is figyeltem rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Szememmel Őt kerestem, meg akartam tudni, hogy van…
Arcon csapásként ért a tény, hogy a feketehajú lány, kinek hosszú kék ruhája
eltakarta az alakját Carlisle-ba karol. Nem néztek felénk, mintha ott sem
lettünk volna – a fiatal pár mindenki tekintetét az oltárhoz láncolta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Megpróbáltam Carlisle-ék mögé kerülni – nem teljesen,
csak hogy ne lássanak meg, ha hátrafordulnak. Segítségemre vált egy nagy
tölgyfa, ami tetején ott volt a kisház, amit Isis olyan lelkesen magyarázott
nekem még annak idején. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Az első hitvesi csók után mindenki örömujjongásba tört
ki – mindenki tapsolt, s volt olyan, aki könnyeivel küszködött. Isabellát
messziről felismertem és láttam rajta, hogy mennyire nehezére esik elfogadni,
hogy lánya férjhez ment. Edward átkarolta feleségét és vigasztalta, majd egy
hirtelen mozdulat után - pontosan – rám meredt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A szívem kihagyott egy ütemet, s csak reménykedtem
benne, hogy nem szól senkinek. Mintha hallotta volna a gondolataim – mert
elfelejtettem, hogy Edward gondolta olvasó - mosolyogva elfordult, s kislányát
szorosan a karjai közé zárta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">Köszönöm,
Edward!</span></i><span style="font-size: 11.0pt;"> – üzentem gondolatban, s
láttam, hogy Edward rám pillant. Talán nem kellett volna megköszönnöm, mert
akkor Edward nem néz hátra, s Alice azt nem veszi észre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alice megkövülten állt, s kezéből kiesett a
pezsgőspohár – az ital kifolyt… Úgy nézett rám, mintha nem tudta volna, hogy
eljövök, vagy inkább úgy, ahogy Juliette… Vajon szerinte se vagyok hasonmás?
Vagy miért néz így rám – most már – mindenki? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Hálát adtam az égnek, hogy bebújtam a tölgyfa mögé –
senki sem mozdult, csak mindenki halálra vált arccal figyelt az irányomba. Nem
láthattam Carlisle értetlen arcát, s nem láthattam annak a nőnek az arcát sem.
Talán az a nő is más… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Nem tudom, hogy honnan vettem a bátorságot idejönni.
Már akkor fel kellett volna tűnnie a hátsószándéknak, amikor egy magánrepülőre
szálltam fel. Vajon Alice teljes titokban szervezte meg ezt? De ha igen, akkor
miért néz rám úgy, mintha soha nem látott volna még? Talán nem is engem várt… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alice megrázta a fejét, majd újból megtette ugyanezt.
Mintha alkoholt ivott volna, s az ártott volna neki. Talán nem így képzelte el,
hogy így fogok kinézni? És ezért nem álmodtam én? Mert valaki olyanba lettem
volna, aki tudott az esküvőről, és ha én megtudtam volna, akkor nem jöttem
volna el! És Alice azt akarta, hogy eljöjjek! Csak tudnám miért…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Láttam a hitetlenkedők arcáról leolvasni a döbbenetet,
mikor egy kicsivel előrébb léptem - ügyelve, hogy még mindig a fa takarásában
legyek. Többek szájáról le tudtam olvasni a ,,lehetetlent” és a nevemet. Alice
oldalra pillantott Juliette-ék felé, majd a másikirányba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Menni fog Anne! Erős vagy! Nem fognak szétcincálni,
mindenki meg fog nyugodni! Csak lépj ki, hadd lássa meg mindenki, hogy Te vagy
az! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Talán nem ismertek fel? Talán… Juliette sem ismert
fel, aztán megkaptam a magyarázatot…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Egy nagy levegő után kiléptem a fa takarásából – de
nem néztem jobbra, akkor nem tudtam volna tartani magam. Végignéztem az arcokon
– most már nem láttam félelmet, inkább az ismeretlenséget – ami néhány emberrel
kölcsönös volt, mivel még soha nem láttam őket. Hát, ezért… nem ismertek fel,
csak néhányan!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Hello! – Azon is csodálkoztam, hogy egyáltalán meg
tudtam szólalni, nemhogy még magabiztos is legyek… - Gondolom nem szerepeltem a
meghívottak listáján, de nem nagyon tehettem mást… Ez egyáltalán nem volt jó
ötlet… - hajtottam le a fejem. Már megint tönkre teszek mindent!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Nem teszel semmit sem tönkre! Vagy igen, Isis? –
Edward kérdőn nézett lányára, aki miután leolvasta apja szájáról a nevemet,
majdnem nénikéje nyakába ugrott. Tudta, hogy Alice szervezte ezt az egészet…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Már, hogy tennél tönkre bármit is? Alice-nek hála
van vagy egy hétre való étel és senkit se zavarsz. Sőt! Én nagyon örülök, hogy
itt vagy!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Idétlenül éreztem magam, s csak akkor engedtem fel
valamelyest, amikor Alice a karjaiba zárt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;"> – Köszönöm,
hogy eljöttél! – súgta a fülembe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">És akkor megtettem azt, amit nem szabadott volna…
Oldalra pillantva pontosan találkozott a tekintetünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Tudtam, hogy most valami rosszat tettem, de képtelen
voltam elszakítani róla a tekintetem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Hogyan mondjam el Neki, hogy szeretem?</span></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Twilight; font-size: 14.0pt;"><br /></span></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Twilight; font-size: 14.0pt;"><br /></span></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Twilight; font-size: 14.0pt;">V</span><span style="font-size: 14.0pt;">é</span><span style="font-family: Twilight; font-size: 14.0pt;">ge az els</span><span style="font-size: 14.0pt;">ő</span><span style="font-family: Twilight; font-size: 14.0pt;"> k</span><span style="font-family: "Tunga","sans-serif"; font-size: 14.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">ö</span><span style="font-family: Twilight; font-size: 14.0pt;">nyvnek!<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: Twilight; font-size: 14.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><div style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt;"> A folytat</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">á</span><span style="font-size: 14pt;">s: </span><span style="font-family: Tunga, sans-serif; font-size: 14pt;">”</span><span style="font-size: 14pt;">A t</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">ú</span><span style="font-size: 14pt;">l</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">é</span><span style="font-size: 14pt;">l</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">ő2</span><span style="font-size: 14pt;"> - Az utols</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">ó</span><span style="font-size: 14pt;"> </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">é</span><span style="font-size: 14pt;">v</span><span style="font-family: Tunga, sans-serif; font-size: 14pt;">”</span><span style="font-size: 14pt;">.</span></div>
</span>Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-67060241804924101852013-05-06T17:43:00.000+02:002013-05-06T17:43:09.457+02:00Novella<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="color: red;">Valami nem-csöpögős Mesinek, mert azt mondta, hogy írjak
ilyet – depiset meg nem tudok írni, mert jelenleg euforikus hangulatban vagyok.
Amit üzennék, hogy ez eme novella egyes részei igazságok, más részei pedig
rejtélyek. (A <i>tengeri csirke</i> Regitől
származik.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-tf8uujEv35I/UYfPNxETrfI/AAAAAAAADYk/2n8tJFzZnAU/s1600/IMG_9441.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-tf8uujEv35I/UYfPNxETrfI/AAAAAAAADYk/2n8tJFzZnAU/s320/IMG_9441.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 18.0pt;">Hajóút Velencébe<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Kora reggel
az apartmanból kilépve csak ködöt láttak – néhány iskolás, tanár és szülő
kétkedve indult útnak. Az előző napi eső után mindenkinek a nyári ruhája maradt
csak, de a reggeli nyirkos-ködös időjárásban furcsa volt rövid nadrágban
járkálni. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Többen
szandált vettek fel és esőkabátot csaptak a hónuk alá, hogy ha az időjárás
megint olyanra fordulna, mint előző nap, legyen ami megvédi őket – a szandálból
pedig hamar kifolyt a víz és a cipők meg tudtak száradni otthon. Három lány még
reggel is hajszárítóval szárítgatta az előző nap elázott ruháit, de azok sehogy
sem akartak megszáradni – bár az előző esti tengeri kikapcsolódás valószínűleg nem
segítette elő a száradást.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Mindenesetre
mindenki izgatottan várta a tengert és a hajóutat – persze mindenkit figyelmeztettek
a felnőttek, hogy a tengeren hidegebb lesz, mint a szárazföldön. A
gyerektömegek izgatottan szálltak fel a buszra, az idősebbek pedig csak lassan
szállingóztak. A busz hátsó bejáratánál a két nyolcadikos fiú állt – várták,
hogy mindenki felszálljon, utolsók akartak lenni – mindketten visszaköszöntek a
három lánynak, akik elmentek előttük, s köszöntek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A buszon
végül mindenki leült a helyére és kezdetét vette a gyönyörű május harmadika.
Mindenki megbeszélte a másikkal, hogy hogyan sikerült megszárítani – vagy éppenséggel
nem sikerült – a ruhákat, papírokat, táskákat. Mindenki jó hangulatban várta az
utat, mert tudták, hogy az előző napnál rosszabb úgy sem lehet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A hajónál már
várták őket – éppen telefonáltak az idegenvezetőnek, hogy pár perc és indulnak,
nem várják meg őket. Szerencsére már csak le kellett parkolni a busszal, hogy
aztán egyesével felszálljanak a hajóra. A három tizedikes lány, egy család és a
két nyolcadikos fiú nem ment fel, hanem inkább leültek bent – ők egy kicsit féltek
az időjárástól, meg attól, hogy hideg lesz. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A három lány
jókedvűen üldögélt és fotózott, mint az őrült – a francia útitársak nem
értették a sok fiatal jelenlétét, de aztán a két idegenvezető mindent
elmagyarázott. Az egyik lány fényképező gépe kezdett lemerülni ezért inkább
csak nézte a tájat – na, meg a lent ülő nyolcadikos fiúkat. Nem meglepő, hogy a
lány szemét vonzotta a két félvér srác – hiszen nem mondhatták, hogy rosszul
néztek ki.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Amikor két tizedikes
lány felment fotózni, addig a harmadik lány vigyázott a cuccokra – s közben
mosolyogva szemlélt körbe, meg feltűnően sokat nézett arrafelé, amerre a másik
két lány felment. Aztán a két lány leért és kezdetét vette az étkezés – gyorsan
elfogyott a kibontott nápolyi. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Az egy óra
ötven perces út egész gyorsan eltel – valószínűleg az idegenvezető folyamatos
beszédének köszönhetően, ami elfeledtette mindenkivel, hogy még mennyi idő volt
hátra. Akkor lett mindenki a legizgatottabb, amikor már lehetett látni a Szent
György szigetet – onnantól már mindenki felállt és elhelyezkedett a
leszálláshoz.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Vacsora előtt
a kis csapat úgy döntött, hogy lemennek a partra – voltak, akik fürdéshez
készülődtek, de olyanok is akadtak, akik vásárlást terveztek be. A két nyolcadikos
fiút nem féltették a tanárok, hiszen tudták, hogy ők nem vacsoráznak – igen ám,
de időközben kiderült, hogy a két fiú cserélt a két lánnyal, így minden egy
kicsit felborult.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A végén
mindenkinek haza kellett mennie, ugyanis a legtöbb gyerek ruhástól ment bele a
tengerbe, ami egyébként kellemesen langyos volt. A három lány mire a vízhez
ért, már mindenki ment visszafele, mert szürke esőfellegek jelezték a későbbi
esőzést – ami, mint utólag kiderült elmaradt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A vacsora
igen érdekesre sikeredett, ugyanis mindenki valami nagy durranásra számított,
ehelyett <i>tengeri csirkét</i> kaptak. Sokat
filóztak, hogy ez vajon hal vagy csirke, mert kinézetre csirke volt viszont
ízre néha hal. Hát megkérdezték egy páran, hogy tulajdonképpen ez micsoda is,
ami vicces volt – valószínűleg az étteremben nem így gondolták. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Az este
folyamán a három lány azt tervezte, hogy megnéz egy filmet, de végül az egyikük
lefeküdt aludni – persze abból sem lett semmi, mert a két másik lány is bement
a szobába és kezdetét vette a fényképezgetés. Aztán előkerült egy <i>retteget</i> téma, ami leginkább csak az
egyik lánynak tűnt fel, s rögtön tetézte is azzal barátnője hangulatát, hogy a
hajón a fiú is nézte őt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Ezek után a
lány teljesen belehabarodott egy ismeretlen ismerősbe – és maradt a remény.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 18.0pt;">Vége<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<span style="color: red; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Így a végéhez csak annyit fűznék hozzá, hogy az a négy
nap nagyon jó volt, szívesen visszapörgetném egy kicsit az időt, hogy aztán
megállíthassam. És jelenleg megőrülök, hogy ennyi volt –, hogy talán soha többé
nem találkozunk, és nem beszélünk…</span>Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-10353194804535375342013-05-04T10:00:00.000+02:002013-05-04T10:00:05.188+02:00A túlélő - 18. fejezet<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11pt; text-indent: 19.85pt;">18. LA PUSH-ÜGY</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11pt; text-indent: 19.85pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11pt; text-indent: 19.85pt;">KORÁN REGGEL VOLT – már hat éve a tizenegye óra a
korán - amikor felkeltem. Egyszerűen nem tudtam az időmet elpazarolni –
jóllehet, hogy kaptam egy kis haladékot, mert anyám gyógyszereit felzabáltam,
de akkor sem kaptam tőle öröklétet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Most kezdtem el megérteni, hogy anya miért viselte
olyan jól a hírt – amikor megtudta, hogy rákos. Igazából Nekem volt indokom a
gyógyszerfüggősségre – és nem olyan mondvacsinált, mint a többi függőnek – én
az életemet akartam hosszabbítani – míg ők az ellenkezőjét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alex volt a támaszom ezekben a nehéz időkben – azon
gondolkoztam, hogy hogyan nem üldözte el maga mellől a barátját. Nem igazán
voltam a segítségére semmiben sem, az elmúlt hat évben! Ez azért szép
teljesítmény, ahhoz képest, hogy megfogadtam nem esek depresszióba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alex viszont kezdte visszanyerni a lelki békéjét – már
nem kellett éjjel-nappal azt lesnie, hogy mikor surranok ki a szobámból egy kis
gyógyszerért. Nem tudom, hogy mi történne velem, ha újra gyógyszerhez nyúlok –
vagy kell nyúlnom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alex olyan volt nekem, mint a bátyám és ezt Ő is
nagyon jól tudta. Igaz csak pár hónappal volt idősebb nálam, de ezt nagyon jól
tudta hasznosítani – gyakran azzal érvelt, hogy Ő idősebb és sokkal több
mindent megélt már. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Néha bemásztam hozzá az ágyba – sokszor éreztem egyedül
magam. Nem viseltem egyebet csak egy – jóval – térd fölé érő hálóinget, de
Alexet ez nem zavarta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Szépségem! – Húzott magához gyengéden, majd maga alá
fordított. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Alex. Alex! Mindjárt kinyomod belőlem a szuszt! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alex nem válaszolt, csak arrébb gördült rólam,
meglökdöstem – ideje lenne felkelnie. Már javában délelőtt van – nemsokára ebéd
lesz és nem reggeli. Ha így folytatjuk, akkor teljesen eltunyulunk és kövérek
leszünk…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Alex, mikor ebédelünk? – kérdeztem, de választ nem
kaptam, tehát folytattam a beszédet. - Azt mondtad, hogy kíváncsi vagy
Cullenékra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Hat éve, mikor hazajöttél! – Alex ásított egy
hatalmasat, most inkább hasonlított egy kisfiúra, mint egy felnőtt férfira.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Most már nem vagy kíváncsi? – Felültem és
hitetlenkedve néztem Alexet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Dehogyis nem! Még szép, hogy kíváncsi vagyok! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Nagyon nagy lelkesedést egy kevésbé lelkes ebéd
követte – Alex odaégette az ebéd felét. Nem haragudtam rá, ő viszont igen –
saját magára. Hiába próbáltam elmagyarázni neki, hogy nincsen baj, hajthatatlan
volt – nem tudta, hogy képes lesz e valaha is főzni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Miután elfeleztük az ebéd kevésbé égett részét – majd
meg is ettük – fáradtan dőltünk hátra a kanapén. Senkinek se akaródzott
megszólalnia. Annyi mindent akartam mesélni, de pillanatnyilag képtelen voltam
rá. A kínos csöndet Alex szakította meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Láttam a mappád, ami tele van emberek arcával. És
még nevük is van! Szóval van képem Cullenék-ről – mosolygott rám szenvtelenül.
Az, hogy utálta a másokat még megértettem, de Cullenék egyáltalán nem olyanok…
- Kérdezhetek valamit? – Felült és mélyen a szemembe nézett. Bólintottam, bár
tudtam, hogy úgyis megkérdezi, amit akar. – Carlisle tetszik neked? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Azt hittem, hogy abban a pillanatban vágom fejbe
Alexet – erre a kérdésre nem számítottam. Az addigi önfegyelmem cérnái
szétszakadtak – már azt se tudtam, hogy hol a józanész határa. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Mi a francról beszélsz? Semmit nem érzek Carlisle
iránt! Egyáltalán honnan tudsz te Róla? – kiabáltam magamból kikelve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Nyugi, mia stella! Csak a mappádban több kép készült
Carlisleról, mint az egész családról összesen. Biztosan a tudatalattid jelzett
valamit. Nem, te tényleg érzel iránta valamit! – Mutogatott az arcomra, mely
két oldalán tűzrózsa égett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Tévedésben vagy! Én nem érzek semmit Carlisle iránt!
És amúgy is tizennyolc voltam, amikor először találkoztam vele, élőben! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Nem tudom miért fújod így fel az ügyet… A szerelem
nem bűn!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Nem… vagyok… szerelmes! – tagoltam minden egyes szót
külön el, hogy végre felfogja. – És ő is más! Én nem bírnék a… szemedbe nézni!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Elértem azt, amit akartam, Alex kezei ökölbeszorultak
és fújtatott is. Gyengéden megérintettem az arcát, majd az öklét. Úgy tűnik,
hogy egy kicsit túllőttem a célon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Szerinted én ellenzem a te boldogságod? Hát… Én azt
akarom, hogy boldog legyél! És nem érdekel, ha az, aki tetszik neked egy más!
Te szeretnél más lenni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Mit válaszolhattam volna erre a kérdésre? Ha azt
mondom nem, akkor nem mondok teljesen igazat. Ha igent mondok, akkor sem. Ha
olyan más lehetnék, mint Cullenék, akkor örömmel – bár kétségeim vannak -, de
ha ez egy esély…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy akarok-e más lenni,
akkor azt mondtam volna, hogy még nem tudom. Ha tudnám, akkor már rég más
lennék. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Szóval Cullenék… De, ha jól vettem ki, akkor Ők
másmilyen mások. Tettek valami jót? – Lóbálta meg előttem a kezét. Egy kis
fáziskéséssel válaszoltam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Megmentették az életünk! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Hogyan? Miattuk nem jöttek értünk…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Alex… A dédmamám is más lett, miután leugrott a
szikláról. És amikor azt álmodtam, hogy lefejeznek, akkor igazából a dédmamámat
fejezték le… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Ugye, tudod, hogy megváltoztál. – Értetlen nézésemre
elkezdte magyarázni. – Külsőleg más lettél, de nagyon szép. És szeretném, ha
tudnád, negyven év múlva még mindig szingli leszel, akkor elveszlek feleségül!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Megcsókolnál egy lányt? Emlékszel még az első napra?
Aztán mennyire utáltuk egymást, s végül – tártam ki a karom szélesre – itt
tartunk. Mindkettőnk ugyanazért szenvedett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Azt még megértem, hogy Téged akartak maguk közé, de
engem miért akartak volna?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Ezen már gondolkoztam én is! Ugye felgyújtották a
házatok, és te bent aludtál? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Igen, aztán észrevettem a tüzet és kimenekültem.
Miért? Ennek semmi köze ahhoz, hogy Aro-ék maguk közé akartak volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- De igen, ha neked semmit nem ártott a tűz! De ezt
kipróbálhatjuk! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Kiszaladtam a konyhába és előkerestem a gyufásdobozt –
biztos voltam az elméletemben, mert más magyarázatot nem találtam. Ha beválik
az elméletem, akkor Alex igen hasznos lehet… Mellette az én kis álmaim csak
haszontalan porszemek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Hat év alatt minden megváltozott. De amit sose tudtam
betartani az, az volt, hogy hallgassak a szívemre. Nem tudtam volna megtenni
dolgokat – szívem szerint már rég <st1:personname productid="La Push-ban" w:st="on">La Push-ban</st1:personname> lennék…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Add a kezed! – Alex félve nyújtotta nekem a kezét,
majd becsukta a szemét. Én viszont teljes HD minőségben láthattam, hogy keze
ég, de nem sérül! – Nyisd ki a szemed!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Láttam az arcán átsuhanni a hitetlenkedést – ez
lehetetlen volt. Azt mindenki tudta, hogyha bevizezzük a kezünk, akkor egy
gyertya lángja felett elhúzhatjuk a kezünk anélkül, hogy megégnénk. De ez ellent
mondott mindennel, amit fizikán tanultunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- De ez meg, hogy történhetett? Amikor kicsi voltam
egyszer anya véletlenül megégetett. Most meg… Immunis lettem a tűzre?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Úgy tűnik. De ez akkor is lehetetlen! Ha más lennél,
akkor mi változna…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Tudod, hogy mik a mások? Annyira kíváncsi vagyok!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Én nem voltam rá kíváncsi – bőven elég volt az a
tudta, hogy mások. Meghagytam nekik, hogy legyen nekik is titkuk. Bíztam benne,
hogy így jobb lehetek. El akartam követni életem legnagyobb hibáit, de nem
mások élete árán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Szerettem volna mindent jól csinálni – a hibákat is,
amik így érvényüket veszítik. Akartam rossz dolgokat is csinálni – olyan
gyermeki csínytevéseket, amiket nem volt alkalmam megtenni olyan idős koromban.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Azért az egy kicsit ciki, már bocsánat, hogy még
senkivel sem… érted… Nem feküdtél le még senkivel… - Terelte el a témát Alex,
ezért nagyon hálás voltam neki, mert nem erőltetett semmit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Hát… Várok a megfelelő emberre. Nem igazán
gondolkoztam még ezen. Tizenöt éves koromban te mentettél meg, mégsem
állíthatlak a szoba sarkába, hogy ott legyél… - Alex igazán jót mulatott
rajtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Huszonnégy vagy! Annak adod oda a szüzességed,
akinek akarod. Kezdtem egy kicsit megijedni, hogy nekem… Nem vállalnám be! –
Csúnyán néztem rá, mire védekezőn felemelte a kezét. – Nem azért mert nem vagy
szép, hiszen csodálatos vagy, de nem tudnék egy lánnyal olyan lenni, mint egy
fiúval. A nemi identitásom egy kicsit bezavar, nem azt mondom, hogy egy
hármasban nem lennék benne… - Magyarázott a végén már olyan lelkesen, hogy arca
kipirult. – És embernek akarod odaadni? – Kinyújtotta a nyelvét, majd
hátraugrott mielőtt megcsaphattam volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Én is felugrottam és elkezdtünk kergetőzni – mint két
kisgyerek. Tudtam, hogy mire gondolt Alex, de biztos, hogy nem egy mással fogok
összejönni! Szeretném emberien csinálni, ez olyan, mint az első csók – amit
szintén a megfelelő embernek tartogatok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Alexander Gont! Azonnal hagyd abba! Ezzel nagyon
megbántottál! – Leültem, mert pontosan tudtam, hogy Alex körülnézés nélkül fog
visszaszaladni. Ismertem már annyira, hogy tudjam: azt hiszi megbántott –
igazából csak egy kicsit sértett meg, de elfelejtem úgyis. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alex térde hangosan koppant a padlón – jelezve nekem,
hogy megérkezett. Amikor nem szólalt meg tíz perc múlva sem, akkor elkezdtem aggódni.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Alex? Alex! – kiáltottam fel, amikor a nyakamba
borult egy egész vödör hidegvíz. Prüszkölve álltam fel és kezdtem el bokszolni
a vállát. Tudtam, hogy ezzel semmit sem érek el, de jól esett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Ezt most miért kellett? Hüm? Most az egész hajam még
göndörebb lesz, és ezt pont nem akartam. – Csavartam ki a hajamból a vizet. Az
nem érdekelt, hogy mindenem csupa víz lett, és a padlót is fel kell mosnom – a
hajam volt majdnem mindenem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Sajnálom! De amit te csinált, az sem volt fair.
Megcsinálom a hajad.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Oh, köszönöm. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alex szerette a hajamat formázni – néha hihetetlen
dolgokat művelt a hajammal. Voltak őrült ötletei is, de vágatni és színezni nem
engedtem – szabatos voltam e-téren, mivel nem akartam, hogy Alex teljesen
hasonmássá formáljon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Szerencsére most csak kivasalta – és jó sok hajlakkot
ráfújt, hogy aztán zselével biztosítsa a tartást… Mintha egy hétre biztosítani
akarta volna a hajam tartását, pedig biztos voltam benne, hogy másnap már másmilyen
hajat fog varázsolni nekem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- De most komolyan! Mindenképpen embernek akarod
odaadni? – kérdezte Alex, miközben az utolsó tincseim egyikét vasalta ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Aham… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Ez nem volt valami biztos… Figyelj! – Keze az állam
alá csúszott, s kényszerítet, hogy a szemébe nézzek. – Engem nem zavarna, ha
valaki olyannak adnád oda, akibe még szerelmes is vagy! Sőt! Ha mindenképpen
azt hiszed, hogy nekem kell megfelelned, akkor azt mondom: add oda egy másnak!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Nem akarom másnak adni, mert nem tudom milyen lenne…
És talán félek is ettől az egésztől. Lehet, hogy szingliként fogom leélni az
életem - tártam szét a karom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Én is ezt gondoltam, aztán Matt megváltoztatta az
életem. – A Matt névre fintorba húzódott az arcom. Matt igazából az én barátom
lett volna, s azóta ellenérzéseim vannak irányába, önkétlenül. – Tudom, hogy
szerinted rosszul választottam, de nekem is jár a boldogság. Nem tudom, hogy a
nők miért fújják fel azt, ha valaki szakít velük… Ezért jó, hogy a fiúkat
szeretem – mosolygott rám, hogy képes lettem volna beleszeretni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Hát, örülök, hogy boldog vagy. Tényleg! Csak
féltelek… Nem szeretném, ha csalódnál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Ha csalódok, akkor majd elmegyek Olaszországba és
megnézem, hogy ott mi újság. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Azt megtiltom! Nem akarom, hogy valami bajod essen,
mert tudsz a másokról. Te vagy az egyetlen, aki miatt még akarok élni! –
Nevetve ingatta fejét, majd megsimogatta a hajam és kiment a szobából. Egy
ideig csak néztem utána, aztán rájöttem, hogy szól a telefonja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A tükörből most egy mosolygószemű lány nézett vissza rám,
akin nem látszottak meg a sérelmek amik érték. Lentről jókedvű beszélgetést
hallottam – érthető volt, hogy Alex nem hallotta meg, hogy lementem az
emeletről. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alex – nekem háttal – a kanapén ült, s éppen nevetett.
Azt, hogy min nevetett nem tudom, de boldognak tűnt. Általában akkor volt ilyen
boldog, amikor Matt-tel beszélt, de a női kacajra visszafordítottam a
tekintetem – ki akartam menni a kertbe, nehogy zavarjam őket… Még ma délelőtt
is arról beszélt Alex, hogy milyen más a nemi identitása – ezért is
furcsálltam, hogy egy nővel nevetgél. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Persze! De tudod, hogy milyen önfejű! Csak sikerül
meggyőznöm… - Egészen biztos voltam benne, hogy Alex Rólam beszélt. Innen
kezdett érdekessé válni a beszélgetés menete… - Tudom, hogy nem költözni… De
akkor is nehéz lesz rávenni… Tudod nemrég sikerült rávennem, hogy a gyógyszer
nem megoldás… - Innen már teljes bizonyosságot szerezhettem, hogy rólam folyt a
beszélgetés!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Alexander Gont! – Csattantam fel, mire Alex rám
kapta tekintetét, s majdnem hátraesett. – Mi a fenéről beszélsz és kivel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Anne… Félreérted! Most le kell tennem, de
megpróbálkozom vele… - Miután elbúcsúzott és letette a telefont felállt és
elindult felém. Kinyújtottam a kezem, s megpróbáltam magamtól eltolni – nem sok
sikerrel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Nem vagyok rá kíváncsi! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Csak engedd, hogy végigmondjam…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Kinek árultál el? – Telt meg könnyel a szemem, a
legjobb barátom elárult…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Juliettével beszéltem, és nem árultalak el! Juliette
többször is hívott Téged az elmúlt években, de te sosem voltál… magadnál!
Érthető, hogy ezek után engem hívott! – Kezdett ő is egyre ingerültebb lenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Juliette hívott? Én… azt se tudom, hogy hol van a
mobilom… - Hirtelen letettem a karom és Alex előredőlt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Mia stella, szerintünk jót tenne neked egy kis
légkör-változás. Tudom, hogy már jól érzed magad, de szerintem jól éreznéd
magad Julietténél…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- NEM! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Azért tiltakozol, mert nem akarod Juliettét is
letargiába üldözni vagy, mert nem mered bevallani, hogy… Elmondod, hogy mi
történt Vele?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Nem sokkal a telefonhívásod előtt én béna voltam… Ő
majdnem megcsókolt, de akkor szólalt meg a telefon… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Oh… akkor én akadályoztam meg, hogy te boldog
legyél. Azt hiszem ezt soha nem fogom magamnak megbocsátani! De ez azt jelenti,
hogy Téged most szépen felpakollak egy gépre, Juliette úgyis három napra vette
a jegyet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Alex! Én… nem… megyek… sehova! – mondtam el tagolva,
hogy felfogja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Már, hogy ne mennél? Nem örökre – nevetett fel
édesen, de engem most még ez is idegesített – csak pár napra, esetleg hétre.
Amíg jól érzed magad…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- De ott nem érezném jól magam. Ha Rá kéne néznem,
rosszabb esetben a szemébe… Mit mondhatnék Neki? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Most beszéljünk teljesen őszintén! Te érzel valamit
Iránta? – Alex komolyan nézett a szemembe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Tizennyolc voltam… Akkor, ott… én féltem Tőle, aztán
amikor majdnem megcsókolt… Tudom, hogy csak azért akart megcsókolni, mert azt
hitte Esme vagyok… De én nem akarok valakinek pótszer lenni…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Ha most odamennél, akkor leesne a pasi álla. Nagyon
csini vagy! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Alex… Én nem akarok vele találkozni! Szerinted várt
rám? – tettem fel kétkedve a kérdésem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Ezt sose tudod meg, ha itt maradsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alex hirtelen elszaladt mellettem és már csak a
szekrény csapódását hallottam. Felmentem utána, de csak azt láttam, hogy
bedobálja a cuccaim egy bőröndbe. Felháborodottan fogtam meg a bőröndöt, s
szórtam ki belőle a cuccaim. <o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Nem megyek sehova!</span>Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-37414046185914029842013-04-28T15:26:00.000+02:002013-04-28T15:26:19.850+02:00Díj!<div style="text-align: justify;">
Valószínűleg nem tudtátok - mert nem írtam róla -, de írtam egy novellát MissMe pályázatára. Habár nem értem el olyan kiemelkedő helyezést nagyon örülök, hogy megcsináltam, ugyanis kellett, hogy visszatérjek az íráshoz. Szóval az eredmények <a href="http://novellapalyazatok.blogspot.hu/2013/04/meglepo-palyazat-eredmenyhirdetes.html" target="_blank">ITT</a>, én meg ott :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-xbBLWRJ5LFY/UX0jXB6UXBI/AAAAAAAADW8/r3huHf6Prlw/s1600/Meglep%C5%91+p%C3%A1ly%C3%A1zat+-+2013.04.28..png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="250" src="http://4.bp.blogspot.com/-xbBLWRJ5LFY/UX0jXB6UXBI/AAAAAAAADW8/r3huHf6Prlw/s400/Meglep%C5%91+p%C3%A1ly%C3%A1zat+-+2013.04.28..png" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-48295103110795677192013-04-27T10:00:00.000+02:002013-04-27T10:00:07.964+02:00A túlélő - 17. fejezet<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt; text-transform: uppercase;">17. hallgass a szívere!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt; text-transform: uppercase;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt; text-transform: uppercase;">Alex
azt mondja, hogy a temetés után minden könnyebb lesz</span><span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">. Alex nem tudja, hogy miért
estem letargiába. Alex tudja, hogy szerettem az édesanyám. Alex nem tudja, hogy
mit csináltam aznap, amikor az édesanyámnak szívrohama volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">Nem mertem elmondani
Alexnek, hogy egy <i>mással</i> voltam. Egy <i>más</i> majdnem megcsókolt, s Alex <i>mentett meg</i>. Vajon akkor mi történt
volna, ha tényleg megcsókol? Hazaengedett volna?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">Edward vajon elmondta Neki,
hogy miért jöttem el? Most szánalmat érez irántam? Ha visszamennék mi történne?
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">Nem akarok visszamenni! Ott
minden olyan más… Alexet vigasztalja Matt, de engem senki. Ez fáj. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">Nem igazán szeretek enni
mostanság, de azért Alex belém gyömöszöl valamit. De inni szeretek, az
tökéletes elfoglaltság, ráadásul a fájdalmat is tompítja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alex próbálkozik, hogy kirángasson a szobából – az
apjától tanult dolgokat, még régebben. Nem hiszem, hogy el fog érni vele
valamit is, de ráhagyom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Kaptam nyugtatókat is, de nem használtak. Valószínűleg
úgy nézhettem ki, mint anya, amikor megtudta, hogy apa rákos. Hasonló volt a
szituáció, de mégsem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alexet is megviselte azért, de egy férfi mikor mutatja
ki, hogy mit is érez? Persze van egy kivétel, de Ő most távol van, és lesz. Nem
baj!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Mehetünk? – Alex hangja rekedtes volt, s a szemei is
vörösek voltak. Nem beszéltem senkivel, csak bólogattam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alex eléggé megértő volt, s nem erőltetet semmit.
Hálás voltam neki, hogy hagyja tönkre tenni az életem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A temetés után könnyebb lesz…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Sok ember felöltözve talpig feketébe, néhányan
elmorzsolnak egy-egy könnycseppet. A pap elmondja a betanult szövegét, s egy
fehérrózsát dobok a sírra, majd pedig betemetik földdel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Apa mellé temettettem, s ez egy kicsit jobb kedvre
derített – együtt vannak örökké. Fölösleges lett volna elmenni Volterrába, de
ezt csak én tudtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Bele kellett törődnöm, hogy sose jön értem Aro, és
soha nem leszek <i>más</i>. Pedig most <i>más</i> akartam lenni – túl akartam élni.
Carlisle sokkal jobban bírta nálam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Csak annyit szerettem volna, hogy minden helyre
jöjjön. Ha kell bármit megteszek, csak jöjjön rendbe minden.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Kisgyerekes álmokat dédelgettem, mint például, hogy
egy kívánságra teljesül a kívánságom. Persze nem történt semmi, továbbra is
hallgattam a részvétnyilvánításokat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alex kísérgetett mindenfelé, de hagyta, hogy a tízedik
pohár pezsgőt is megigyam. Többen rossz szemmel néztek felénk, de nem nagyon
tudtak érdekelni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Most már menjünk haza – irányított Alex a kijárat
felé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Semmi kedvem sem volt hazamenni, hogy a falakat
bámuljam. Bár a falak nagy szolgálatot tesznek most. Szerettem volna mást is
csinálni az iváson kívül, de nem sikerült. Nem volt semmiféle célom – az
egyetem ötletét végleg elvetettem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Aztán, hogy pasit találjak már rég elvetettem – mintha
a majdnem csók után nem érdekeltek volna a férfiak. Viszont Carlisle okozott
egy töprengési lehetőséget. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Két lehetőség volt – de egyik sem tetszett igazán,
félelemből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Az A. variáció szerint Carlisle csak azért akart
megcsókolni, mert nagyon hasonlítok a volt feleségére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A B. variáció szerint szerelmes lettem Carlisle-ba.
Ezt alátámasztja a furcsa bizsergés, amit akkor éreztem, amikor hozzámért –
igazából ez lehet, hogy csak egy rejtett vágy volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Tizennyolc évesen az emberlánya nem kerül letargikus
állapotba és nincs teljesen kétségbeesve. Tizennyolc évesen azért kéne
aggódnom, hogy felvesznek-e az egyetemre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Ha választhatnék egy új életet a múltban, akkor nem
tudom ki lennék. Inkább a jelent, vagy a jövőt változtatnám meg – mindkettőre
lett volna lehetőségem, csak nem éltem vele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alex beköltözött a nappaliba, én váltogattam, hogy hol
alszom. Anyuék szobájában sok ,,érdekességre” tettem szert. Az egyik, hogy apa
gyógyszerei még megvoltak, a másik pedig, hogy anyué is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Új szenvedélyem egy nap alatt meglett, s a jó az volt
benne, hogy Alex nem is tudott róla. Teljesen belefeledkezhettem a
gondolataimba, csak pár szem bogyó és máris szebbnek láttam a világot.
Állíthatom, hogy jobb volt, mint az ital.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Idővel belenyugodtam abba, hogy nekem sose lesz
normális életem. Sose lesz férjem és gyerekeim. Helyette egy gyógyszerfüggő
lettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Anne, csak tudnám, hogy miért teszed ezt magaddal –
siránkozott Alex.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Emlékszem, mikor Alex rajtakapott, hogy gyógyszerekhez
nyúltam majd’ szívrohamot kapott. Annyira elsápadt, hogy megijedtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Így nem fáj annyira.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">De azért azt hozzá kell tennem, hogy soha nem emeltem
az ,,adagot”. Maximum hármat vettem be, s azt is általában este elalvás előtt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alex ezt nem érthette, hiába mondta az ellenkezőjét.
Lehet, hogy neki is meghaltak a szülei, de ez sokkal súlyosabb volt. Persze van
abban valami, hogy huszonnégy évesen még mindig nem léptem túl. De még azt se
mondhattam az édesanyámnak, hogy szeretem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">És tizennyolc évesen rengeteg más hibát is elkövettem,
amikről nem szerettem beszélni. Még Alexnek se, főleg neki. Függtem Alextől és
tudtam, hogy nem bírná elviselni, hogy majdnem egy <i>mástól</i> kaptam meg életem első csókját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">És idővel arra is rájöttem, hogy többet éreztem
Carlisle iránt, csak magam se tudom, hogy mit. Szerelmes nem lehettem belé,
mert… lehetetlen volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Túlságosan bennem éltek Esme érzései – akivel
mellesleg már jó ideje nem találkoztam, talán megbántottam valamivel. Carlisle
egy idősebb férfi, akinek csak egy hasonmás voltam. Múló gyengeség mindössze. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Nem tudom, hogy a csókot ki bánta volna meg előbb, de
az biztos, hogy én akkor is elmenekültem volna. Pedig mennyit vártam arra…
Végre egy jóképű, rendes pasi, és mégse lehet köztünk semmi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Talán vissza kéne menned Juliette-hez – próbálkozott
Alex.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Nem akarok Cullenékkel találkozni. Jól elvagyok
itthon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Tönkre teszed az életed, de hozzám ne gyere sírva,
hogy nincs barátod még hatvan évesen se. Hat éve mindennap begyógyszerezd
magad, de ezzel semmit sem érsz el. Másmilyennek ismertelek meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">- Meghalt az édesanyám és én nem voltam itt. Utálom <st1:personname productid="La Push-t" w:st="on">La Push-t</st1:personname>! És sose fogok oda
visszamenni!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Becsaptam az ajtóm, hogy ne kelljen látnom Alex arcát.
Lehet, hogy mindenkit elveszítettem és csak Alex maradt nekem, de néha már
idegesít. A hülye okoskodásaitól megfájdul a fejem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Már éppen lefekvéshez készülődtünk és nálam volt a
napi adagom. Egy pohár vízzel lenyeltem a bogyókat, majd vártam, hogy jöjjön
álom a szememre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">- Rokonok
vagyunk? – Esme leült velem szembe. Úgy mért végig, mint egy elmebeteget.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">- Valami
olyasmi. Bár, ha ezek után kitagadsz megértem. Nem érdemlem meg, hogy a
családodba tartozzak – bújtak elő első könnycseppjeim. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">- Kis
tündérem, hát nem veszed észre a jeleket? Mindennek megvan az oka. Tudtad jól,
hogy édesanyád elfogja intézni, hogy ne legyél jelen a halálánál. És tudta,
hogyha kórházba kerül mit fognak csinálni az orvosok. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">- Rájöttem,
de ez nagyon nehéz.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">Esme az ölébe
húzott és a hátamat kezdte el simogatni. Olyan megnyugtató volt így lenni.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">- És azt is
tudod, hogy Carlisle miért akart megcsókolni? – Hangja nem volt vádló, pedig
minimum annyit megérdemeltem volna azok után, hogy szerelme meg akart csókolni.
<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">- Mert azt
hitte, hogy te vagyok – mondtam ki a nyilvánvalót.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">- Nem. Azért
akart megcsókolni, mert érezte a vonzást. Vonzod a volt férjem. Egyet tudok
tanácsolni, most utoljára, remélem megfogadod.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">- Biztos
lehetsz benne!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">- Hallgass a
szívedre!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Lehunytam a szemem, majd nagyokat pislogtam. Tudtam,
hogy mindenre képes lennék, csak a szívemre nem tudok hallgatni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 198.0pt; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A szív mondhat bármit, ha az ész az
erősebb. Pedig, ha a szívemre hallgatnék biztos, hogy minden egyszerűbb lenne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">„Mit ér, hogy a szívem most is ver, és dobban, ha
senki nem felel. Hiszem még, csoda megtalállak majd. Minden csak hozzád hajt!”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;"> Nem akartam
ezzel foglalkozni, csak el akartam felejteni a gyógyszereket. Nem érdekelt már
semmi – huszonnégy éves koromban még mindig szingli vagyok és ez nem is fog
változni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Csak annyit szerettem volna, hogy megtörténjen az a
csók – az első csókom. Ha már más lehetőségem nincs, akkor egy <i>mással</i> hagy csókollózzak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Persze nincs jogom tönkretenni Cullenék életét. Úgy
meg mégse mehetek oda, hogy <i>,,Hello, csak
azért jöttem, hogy megcsókolj!” </i>Nem voltam szerelmes Carlisle-ba, de rá
kellett jönnöm, hogy most szerelmes lettem Belé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Persze ezek az érzések mindig csak érzések maradnak.
Ez egy bonyolult élet. Lehet, hogy az itteni fiúk még keresik a nagy Ő-t? Vagy
csak az én életem ilyen bonyolult? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Megint megpróbálkoztam az elalvással. És nem is
kellett csalódnom, az álmok nem kerültek el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -.05pt; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<b><i><span style="font-size: 11.0pt;">– Nem ezért vagyok itt most – szakított
félbe Edward, és még egy lépést tett felém. Önkéntelenül hátráltam ismét –
mintha valami bizarr násztáncot jártunk volna, ami közben az ő mozdulataira
azonnal az ellenkezőjét reagáltam. – Beszélnünk kell… Kettőnkről.<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -.05pt; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<b><i><span style="font-size: 11.0pt;">– Megmondtam már, hogy nincs olyan, hogy
kettőnk! – csattantam fel. Szemeimmel a fák felé pillantottam, de tudtam, hogy
esélyem sincs emberként elég gyorsan futni. Edward még azelőtt elkapna, mielőtt
közéjük vetve magam átváltoznék és elmenekülnék. Nyílt terepen nem mertem
alakot váltani, mert így túl nagy volt az esélye annak, hogy a szél felém hozza
ismét Edward illatát, én pedig nem tudom uralni a farkasösztöneimet.<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -.05pt; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<b><i><span style="font-size: 11.0pt;">– Dehogy is nincs. Mindig is volt.
Amióta csak megismertelek – Edward tekintete ellágyult. – Isabella, hát nem
látod? A sors egymásnak teremtett minket – tárta szét a karjait. Nagyot
nyeltem.<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -.05pt; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<b><i><span style="font-size: 11.0pt;">– Nem értem, miről beszélsz… – ráztam
meg riadtan a fejemet. Az nem lehet, hogy Alice a bevésődésemről is mesélt
Edwardnak… Ennyire nem árulhatott el!<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-right: -.05pt; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<b><i><span style="font-size: 11.0pt;">– Arról, hogy mindennél jobban
szeretlek! – A szívem áruló módon vadul kalimpálni kezdett. – És te is szeretsz
engem. Mi ketten… – mutatott rám és magára. – …nem élhetünk egymás nélkül. Ez…
olyan lenne, mintha egy közös szívvel létező sziámi ikerpárt félbevágnának.
Legalább az egyikük belehalna, de valószínűbb, hogy mindkettő – magyarázta
olyan lelkesedéssel, ami megijesztett.<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<b><i><span style="font-size: 11.0pt;">Azt hittem, soha többé nem kell átélnem ilyen
fájdalmat, de a tűz pont úgy marta végig a csontjaimat és ereimet, mint pár
hete a barlangban. Sikítani akartam, talán, meg is tettem – nem voltam biztos
benne. Hidegséget éreztem az oldalamnál, ezért megpróbáltam a lehető
legközelebb bújni hozzá, hogy enyhítse a lángokat, aztán a hideg eltávolodott
tőlem, és helyette valami puha vett körül – valami barack illatú. Könyörögtem a
hűvösségnek, hogy jöjjön vissza, de csak apró érintéseket kaptam, amik mintha
tapogatták, vizsgálgatták volna a testemet. Megfogták a homlokomat, aztán a
szemhéjaim húzták feljebb, én pedig homályos foltokat látva próbáltam újra
visszacsukni őket. Aztán a kutató érintéseket egy másik simogató kéz váltotta
le.<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">Nem éreztem
semmit, de tudtam, hogy biztonságban vagyok. Hiszen a sötétség végén ott volt a
fény – nekem csak annyi dolgom volt, hogy elmenjek odáig.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">Valaki nem
akart elengedni, s fájt, hogy nem tehettem mást. Aztán a fénybe megpillantottam
a szüleim. Ijedten néztem vissza a sötétségbe.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">Választanom
kellett. Vagy a sötétség kételyeibe vetem magam, vagy csatlakozok a szüleimhez.
Nehéz döntés volt és az időm is egyre fogyott.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">Megpróbáltam
felidézni, hogy miért vagyok itt. Csak homályos emlékeim voltak róla, hogy
szerettem valakit, vagy valakiket. Az életemnél is jobban szerettem őket.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">De azt is
tudtam, hogy van egy férfi, aki nagyon szeret engem és nem élné túl, ha
elveszítene. És én sem akartam elveszíteni. A szüleim rám mosolyogtak, majd
eltűntek, s helyükön Esme jelent meg.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">- Vigyázz Rá
nagyon! – suttogta, majd visszalökött a sötétségbe. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">Futva
igyekeztem az alagút másik vége felé, de az sehol sem akart felbukkanni.
Kétségbeesve néztem körül, aztán megéreztem, hogy valahol tűz van.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">Ismertem az
érzést és azt is tudtam, hogy mi lesz a vége – már csak ki kell várnom a végét.
Mert utána minden rendbe fog jönni.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">Hallottam a
külvilágot, legfőbbképp Szerelmem bocsánatkérő hangját. Be akartam neki
bizonyítani, hogy milyen erős vagyok. Minden egyes előtörő sikolyt gondosan
elfojtottam, s csak vártam…<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">A madarak a
vízparthoz közelítettek. A nádat éppen a szél megfújta, s ezért egy kicsit
eldőlt. A Nap megcsillant a hullámokon.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">A vízpart
mellett volt egy erdő is, az erdő mélyén egy füstoszlop jelezte a házikót. S
még egy grizzly is előbukkant, ahogy egy szamócást szemlél meg közelebbről. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">Az ecsetet
ledobtam az ágy melletti nejlonra. Amióta nekem is jó a hallásom fel tudok
készülni a váratlan dolgokra. Néhány váratlan dolgot nem bántam, sőt még
élveztem is.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">Szerelmem
hátulról átölelt, majd egy csókkal jutalmazta legújabb részletét a
falfestményemnek. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">- A grizzlyt
csak azért festettem rá, mert Emmett megkért rá. De illik a képhez. És Alice,
hogy áll a vadonatúj szobánkkal? <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">- Nemsokára
kész. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">- Én is
nemsokára kész leszek – mosolyogtam rá sejtelmesen. – De most kifelé – toltam
az ajtó irányába. – Ez mindenkinek meglepetés lesz – mondtam egy kicsit
hangosabban.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">Örültem, hogy
Alice rám hagyta ennek a szobának a kifestését. Az óriás családfának a
befejezéséhez szükségem volt egy kis segítségre.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">Edward volt
az egyetlen, akit kivételesen beengedtem a meglepetéshez. A fa elég nagy volt,
hogy az új generációk is elférjenek majd rajta. És persze a legkisebbek párja
is rá fog majd férni – a rubrikák elég nagyok, hogy két név is elférjen bennük.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">Legalulra
kerültünk Szerelmemmel, majd felettünk a ,,gyerekek”. Gondosan kidolgoztam a
fát, hogy ahol nem lehet gyerek ott ne legyen még több rubrika, viszont ki
lehet bővíteni.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">- Szerinted
ez így jó? – Kérdeztem Edwardot.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-size: 11.0pt;">- Tökéletes.
És a többieknek is nagyon fog tetszeni, ez biztos!<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Nem akartam felkelni, még nem. Olyan szép volt ez az
álom, s még a végét se tudom. Sose tudom meg az álmaim végét, pedig néhánynak
olyan jó lenne tudni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Alex meglepődött, amikor lementem a konyhába. Eddig
mindig Ő készítette el a reggelim – és minden egyebet. Kutakodó tekintete
láttán kitártam a kezem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Azt hihette, hogy már reggel is rákaptam a
gyógyszerekre, pedig éppen leszokóban voltam. Könnyebb volt nekem, mint egy
igazi függőnek, mert én alapból csak este szedtem be bogyókat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Hálás voltam Alexnek, amiért megbízott bennem. Nem
jött utánam és az emeletre se ment ellenőrizni a mennyiséget. És azért is hálás
voltam Alexnek, hogy itt volt velem a nehéz időkben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Miután megettem mindkét szendvicset felmentem és
kiválogattam a ruháimat. Előkerült anya fekete kardigánja is, amit gondosan
összehajtogatva betettem egy dobozba – minden dolgot, ami a szüleimre
emlékeztetett egy dobozba összegyűjtöttem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A ruháimat csak azért válogattam ki, mert volt olyan,
amit egyszer se vettem fel és nem is szándékoztam felvenni. Azokat a ruhákat
viszont előtérbe helyeztem, amik egy kicsit nyitottabbak voltak. A fejembe
vettem véglegesen, hogy legalább az első csókomat megkapom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">És bebizonyítom mindenkinek, hogy milyen erős vagyok.
Az édesapám halálán is túltettem magam, akkor az édesanyámén is. Hiszen már rég
nem is a gyászról volt szó, hanem csak a feldúltságról. Senkinek nem kívánnám
ezeket a dolgokat, még az ellenségeimnek se. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">Igazából fogalmam se volt, hogy hogyan kéne
helyretenni az életem. Olyan tervek, mint például az esküvő, egyetem szóba se
jöhettek. Még a családról is le kell mondanom…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">A kezemet néztem, ahol a bőr mindig is halványabb
volt. A régi emlékek hatására teljesen összetörtem. Hibába estem, mert egy
olyan férfiba szerettem bele, akibe nem szabadott volna, s ezt nem másíthatom
meg – még mindig volt olyan, amikor tagadtam, még magam előtt is.<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Egy tizennyolc éves lány még nem tudja, hogy mi az a szerelem! Csak azt
hiszi, mert szeretné, ha az, amit érez tényleg SZERELEM lenne. És én tizennyolc
évesen nem voltam szerelmes, hogy aztán mi történt, hogy megkedveltem Őt…</span>Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-52799036890560018052013-04-20T10:00:00.000+02:002013-04-20T10:00:03.278+02:00A túlélő - 16. fejezet<br />
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: center; text-indent: 19.85pt;">
<span style="mso-bidi-font-size: 36.0pt; text-transform: uppercase;">16. Bocsánat</span></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="mso-bidi-font-size: 36.0pt; text-transform: uppercase;"><br /></span></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="mso-bidi-font-size: 36.0pt; text-transform: uppercase;">Annyira belemerültem
a gondolataimba</span>, hogy észre se
vettem a lépcsőt. Az első fokig meg sem álltam. Nem ütöttem meg magam nagyon,
de azért ezt az élményt kihagytam volna – csakúgy, mint a reggeli forrázást.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Juliette úgy talált rám, hogy még a földön
ültem. Az volt a tervem, hogy egy kicsit pihentetem magam, mert nem tudhattam,
hogy a fejemet mennyire ütöttem be. Nem akartam szédelegni.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Jól vagy? – Juliette kezét felém nyújtotta,
de én eltoltam. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Igen, csak még nem vagyok biztos a lábamba.
<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Egy ideig még elüldögéltem a földön, majd
erőt vettem magamon és felálltam. A szoba nem kezdett el forogni, s ezért
igazán hálás voltam neki. A fejem nem fájt, s Juliette elmondás szerint csak
egy halvány csík jelezte a tarkómon, hogy legurultam a lépcsőről. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Persze nem is fájhatott volna a fejem
Juliette-nek hála – ugyanis belém tuszkolt, míg a földön ültem egy
fájdalomcsillapítót. Nem akartam bevenni, de Juliette megfenyegetet. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Úgy döntöttünk, hogy tényleg neki vágunk <st1:personname productid="La Push-nak. Juliette" w:st="on"><st1:personname productid="La Push-nak." w:st="on">La Push-nak.</st1:personname> Juliette</st1:personname>
mindenképpen el akart haladni Cullenék háza előtt, de én inkább
visszafordultam. Láttam elmenni Danielt és egy másik fiút, de inkább nem
szóltam nekik. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A fájdalomcsillapító hatásának elmúlásával
kezdtem megérezni a halvány csík által okozott zsibbadást. Aztán a ,,rég
elfeledett” forrázás hatására megvékonyodott bőrréteg is piszkosul elkezdett
fájni – olyan érzés, mintha valaki csipkedné a kezed.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Aztán amikor ránéztem – ellenőrzésképp, hogy
nem csipkedik a kezem – csak egy kétszeresére dagadt csuklót láttam. Fájdalmat
nem éreztem, bár tartok tőle, hogy nem sokáig. Mivel mozgatni tudtam, így a
törést első kézből kizártam. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Nem akartam szólni Juliette-nek, mert Ő
biztos felfújná ezt az egészet. Én pedig nem akartam semmi mást, csak jól
érezni magam. Nincs szükségem Juliette aggódására. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Persze ami elkerülhetetlen az
elkerülhetetlen! Nemcsak, hogy Juliette közelített felém, rögtön Alice
táncikált mellette. Juliette lelkesen bólogatott, míg Alice tovább csacsogott. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Hello! – Alice közvetlenségét még nem
sikerült megszoknom, ez nekem túl gyors volt.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Szia, Alice! Mit csinálsz te errefelé? –
Úgy döntöttem, hogy felveszem a csevegő-pozíciót és természetesen fogok
viselkedni. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Csak sétálok, ellentétben veled. Tán nem
szabad? – Tökéletes szemöldöke egy ráncba szaladt a homlokán. – Hallottam a
reggeledről… nem kéne megmutatni egy orvosnak? <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Már válaszolni akartam, hogy egy elsőfokú
égési sérüléssel egy orvos nem igazán tud mit kezdeni, mert amit megtehetne azt
már <i>otthon</i> én is megtettem. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Persze a lépcsősbaleset következtében a
csuklóm a duplája lett, amit nem ártana megmutatni egy orvosnak. De nem
rajongtam az orvosokért, legszívesebben jó messzire elkerültem őket. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Ugyan, csak a csuklód megnézi <i>egy orvos</i> és aztán mehetsz utadra –
unszolt Alice, s a már mellé ért Juliette. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Semmi, de semmi szükség, hogy egy orvos… -
Nem fejezetem be a mondatot, mert hülyén hangzott volna.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Valami olyasmit akartam mondani, hogy ,,Arra
semmi, de semmi szükség, hogy egy orvos megtapogasson”. Persze, ha az orvos egy
nő…<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Inkább szenvedsz a fájdalomtól? – Juliette
hangja ott visszhangzott a fülemben.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Akartam neki válaszolni, hogy nem is fáj,
amikor két dolog is történt. Az egyik, hogy a fájdalomcsillapító hatása
teljesen megszűnt létezni, s a kezembe nyilalló fájdalomtól majd’ bepisiltem. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A másik dolog a lelkemet ,,sebezte meg”.
Olyan ellenségesen még nem néztek rám, mert nem is adtam rá okot. Nem szerettem
megbántani az embereket és, hogy akartam volna még nem is fordult elő. A
tegnapi incidens viszont az én hibámból történt.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Mellettem ment el és én mégsem mertem
megszólítani. Vagy csak egyszerűen, normálisan kinyögnöm valamit.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Bocsánat – suttogtam, de kételkedtem benne,
hogy meghallotta.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Csak
elment mellettem, s még csak rám se nézett. A fájdalom a csuklómba még kínzóbb
lett. Idegesen tekintettem hátra, majd Alice-ékre. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Fogalmam se volt róla, hogy mit csinálok.
Egyszerűen csak futottam és nem foglalkoztam azzal, hogy mit gondolnak rólam
mások. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy <i>más</i> bocsánatért fogok könyörögni – mert
mindent elterveztem, ha nem akar meghallgatni akkor könyörögni fogok neki. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Majdnem nekimentem a hasának, amikor egy
szempillantás alatt megállt és szembe fordult velem. Eléggé kimerítő volt a
futás, pedig nem is kellett megtennem egy nagy távot, csak túl gyorsan ment.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Megvárta míg kifújom magam, addig a hátam
mögött álló Alicet és Juliettét figyelte. Azt nem is tudtam, hogy Edward mióta
áll a két lány mellett, de mikor hátrafordultam már ott állt. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Kérem – néztem rá még mindig pihegve. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Mit szeretnél? Igyekezz, mert munkába
igyekszem. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Sajnálom! Én tényleg nem akartam magának
fájdalmat okozni, távol álljon tőlem. De meg kell értenie, hogy Esme nekem
fontos volt. Én nem ismerhettem őt, míg élt. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Erre nem érek rá. – Láttam, hogy nagy
erőfeszítésébe telik, hogy ne legyen dühös a hangja. – Azt képzeled, hogy csak
azért, mert névrokona voltál Esmének mi mindent elmesélünk neked Róla? Hát most
figyelj ide, egyszer mondom el, hogy hagyd békén a családom és engem! És a sírt
is kerüld el! – Az arca olyan közel volt az enyémhez, hogy érezhettem hűs
leheletét. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Pofoncsapásként ért a tény, hogy egy mellékes
személy kitiltott a ,,második családomból”. Mert Cullenék azok voltak, akárhogy
ellenkeztem – a dédmamám második családja…<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Ezt nem teheti! – Kiabáltam utána, majd
minden bátorságomat összeszedve beszélni kezdtem. – Most Én mondok Magának
valamit, de jól figyeljen. Maga kihozott a sodromból, amit elég nehéz. Magának
ahhoz joga van, hogy eltiltson a családjától, ha ők is beleegyeznek, vagy
egyetértenek magával. De ahhoz NINCS JOGA, hogy eltiltson a sírtól! Nem
érdekel, hogy mit talál ki, hogy távol tartson tőle. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Mégis eltiltalak! – Carlisle hátat
fordított nekem és folytatta az útját.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Nem tilthat el a dédmamám sírjától!<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Nem nézett hátra, csak egy pillanatra
megtorpant. Mintha mi sem történt volna folytatta útját. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Elegem volt Esméből, mert miatta van ez az
egész! Ha ő nincs akkor engem nem akarnak megölni, majd eltiltani valamitől,
ami fontos nekem. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- De ha Ő nincs, akkor te sem lennél –
mutatott a lényegre Edward. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- És, ha nem akarok lenni? Edward tudom, hogy
mit érez, de mit tudnék ellene tenni? Ha rám néz, csak undort tudok róla
leolvasni. Nem akarok haragban elválni, de holnap elmegyek és…<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Találunk megoldást. A kezedet viszont
mutasd meg egy orvosnak – mondta Edward, de egészen mást nézett, mint a
csuklóm. – Ebben a ruhában tényleg elgyengíted az emberfiát, még Carlislet is –
kacsintott rám, majd visszaindult. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Nagy erőt vettem magamon, majd intettem
Alice-éknek, hogy segítsenek. Ha nem kapok egy kis útmutatást, akkor még a
végén a világ túlsófélén találom magam.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Szóval merre találok egy orvost?<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Alice és Juliette összenéztek, majd egyszerre
indultak el arra, amerre Carlisle is ment. Szépen lassan mentünk – én azért,
mert nem akartam olyan gyorsan találkozni az orvossal, a lányok pedig nem tudom
miért.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Amikor megálltunk az épület előtt a gyomrom
egy jó nagy gombóccá állt össze – már véglegesen. Az út mindössze tíz perc volt
én mégis csak két percnek érzékeltem. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Aztán már csak azon törtem a fejem, hogy
hogyan békítsem ki Carlislet. Egy indián asszony elvezetett a doktor szobájába,
mert éppen egy beteget nézett meg. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Nem értettem, hogy miért nem egy vizsgálóba
visz, s ezt szóvá is tettem.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Tele vagyunk, de nyugodjon meg. Dr. Cullen
csodálatos orvos.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A név hallatán kis híján kiugrottam az
ablakon. Az nem lehet, hogy pont vele kell összefutnom. Miért történik ez
velem?<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Az ajtónak háttal ültem és egy orvosi könyvet
olvasgattam – amit az asztalon találtam. Azzal az elvvel, hogy már így is utál,
mi bajom lehet belőle.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Jó napot! Elnézést, hogy itt kell
megvizsgálnom, de Nokomis már biztos elmondta az okokat. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Semmi gond. Azt is megértem, ha most kidob
az irodájából – néztem Carlisle-ra, aki majdnem hátraesett a meglepetéstől.
Láttam rajta, hogy a kilincs felé nyúl, valószínűleg, hogy elküldjön. – De,
előtte megnézhetné a kezem. Reggel eléggé belefeledkeztem a gondolataimba és
leesetem a lépcsőről – a mondat végére már paradicsom vörösbe ,,tündököltem”.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Mutasd!<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Carlisle nagyon óvatosan vette kezébe a –
kétszeresen - sérült kezem, majd a kötszert is eltávolította, amivel az égési
sérüléseim rejtegettem. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Jól esett hideg keze a megégett felületen, de
ahol hozzámért ott elkezdtem bizseregni. A levegő bent szorult a tüdőmbe, amikor
Carlisle szinte áthajolt felettem, hogy félrehúzza a hajam – beletelt egy kis
időbe, míg rájöttem, hogy a fejemen található csíkot nézi. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Válla alig pár milliméterre volt az orromtól,
ami egy ismeretlen illatot szívott magába. Rájöttem, hogy Isis miből ismerte
fel, hogy egy nővel volt – most egész más illata volt, nem az a fűszeres tömény
virágillat. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Nem tört el, csak zúzódott – állapította
meg, amire magamtól is rájöttem. – Viszont a lépcsőleeséstől nem lehet égési
sérülést szerezni.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Aha, azért ennyire nem vagyok analfabéta.
Ezt még korábban szereztem, amikor a forró kávé a kezemre <i>ömlött</i>. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Ömlött? Hogy ömölhet ki úgy a kávé, hogy a
saját kezed égesd meg vele?<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Nem vagyok béna, csupán csak…
Megijesztettem Juliettét és leöntött – mondtam el a teljes igazságot. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Carlisle elmosolyodott, én pedig hirtelen nem
is tudtam, hogy hol vagyok. Hiába tisztáztam magammal, hogy nem vagyok Belé
szerelmes, attól az érzés még ugyanúgy ott volt. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Az életem nem tudtam volna elképzelni vele…
De, mégis! Hiszen tökéletes, és éppen ezért nem lehetünk együtt. Ő tökéletes,
de én akkor is csak egy hasonmás vagyok, egy pótszer. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Én is el szoktam merengni. Általában a régi
időkről, főképp az Esmével töltött időkről. Sajnálom, ha megbántottalak, én nem
ilyen vagyok. De elveszítettem, akit a legjobban szerettem és ez nehéz. Túlélni
<i>Nélküle</i>? Lehetetlen! – A mosolygós
arc elkomorult.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Nem lehetetlen. Nehéz, de túl lehet élni. A
halál fájdalmas, főleg ha kétszer is meghal az ember. Tudom, hogy csak az
indulatok beszéltek Önből. Ha látta volna az anyámmal fojtatott veszekedéseink
– fojtottam el egy mosolyt. Vicces volt visszagondolni, hogy tízévesen
kioktattam az anyám.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Kérlek, tegeződjünk. Ennyi jár azok után,
hogy kis híján szívrohamot okoztam. Nem volt szándékomban, hogy betöröm a
falat, de így alakult.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- A <i>mások</i>
eléggé erősek. Semmi gond, és a szívem köszöni szépen jól van és volt.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- A <i>másoknak</i>, ahogy te fogalmaztál, eléggé
jó a hallásuk is. És a szaglásuk, a látásuk…<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Jó, oké. Egyszóval tökéletesek, már ami az
érzékszerveket illeti. De nekem tökéletes, ami megadatott. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Nem vagyunk tökéletesek, bár mindenki ezt
hiszi. Az emberek is különlegesek, vannak olyanok, akik még jobban, mint
embertársaik. Egy időben fojtattam kutatásokat ennek kapcsán, s igen érdekes
dolgokra bukkantam. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Akkor te tudod, hogy például Edward miért
tud a gondolatokban olvasni? – Bólintott. – És, hogy lehet valakiből <i>más</i>? És, ha valaki mondjuk halálos
beteg, akkor a <i>mássá </i>válás nála is
működik? Csak mert akkor lehet, hogy anyu…<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Én csak akkor változtattam át valakit, ha
már haldoklott. És olyan példa még nem fordult elő, hogy valaki halálos betegen
változott volna át. Igaz, Edward spanyolnáthába haldoklott, de szerintem te
másra gondoltál. Nem a korodnak megfelelően viselkedsz, félre ne értsd, csak
furcsa.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Hát, igen. Már kilencéves koromba fel
kellett nőnöm, de egyáltalán nem bánom. Én gondoskodtam apukámról és ez jó.
Anyunak muszáj volt munkát keresnie, én pedig másodikos voltam és egyedül
jártam haza. Persze fájdalmas is volt, látni, hogy a mindig erős apám betegen
fekszik az ágyában… Igazából akkor kezdett megromlani édesanyámmal a
kapcsolatunk, amikor talált munkát. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Mi történt az apukáddal?<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Elveszítettem, ahogy az édesanyámat is
fogom. Makacs egy nőszemély, és szülinapi ajándékot nem illik visszautasítani.
De már eléggé feldolgoztam ezeket a dolgokat.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Elveszíteni valakit… De, hogy történhetett
ez? <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Agydaganat… Az orvosok azt mondják, hogy
vannak, akik hajlamosak elörökölni. A nagypapám is abban halt meg. Eléggé
rémisztő, főleg, hogy édesanyámnak szintén agydaganata van. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Akkor el kell végezni egy CT-t, s máris ki
van szűrve, ha van valami. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Már készült – mosolyogtam. Minden épeszű
ember jóra gondol, ha valaki mosolyogva közli a tényeket. Persze, szerencsére a
CT felvétel jókat mutatott. – A CT felvétel jókat mutatott, meg is kaptam a
jogosítványom. Gondolom, ha valamit találtak volna, akkor nem kapom meg az
engedélyt.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- És, hogy viseled a tudatot, hogy anyukád
bármikor meghalhat? – Az őszinte, nyílt kérdéstől egy kissé megzavarodtam. Nem
is olyan rég ez a férfi, aki előttem áll, utált. Most pedig arról érdeklődik,
hogy…<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Egész jól. Csak biztos vagyok benne, hogy
nem akarja majd, hogy lássam. Majd csak lesz valahogy.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Csodállak – mondta, miközben a kezemet
igyekezett bekötni. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Engem? Az amin most keresztül mész,
fájdalmas, de van egy jó hírem! Ha megpróbálod mással elütni az időd, akkor
nagyobb eséllyel éled túl a gyászt. És talán, bár tudom, hogy ez most még így
ijesztő, de arra is van némi esély, hogy újra megtalálod a boldogságot.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Esmét nem tudja senki helyettesíteni –
mordult fel. Az ölembe ejtettem a kezem és farkasszemet néztem Vele.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Nem helyettesíteni, hanem kipótolni –
fogtam meg a kezét. Hidegnek hideg volt, de mégis… olyan selymes. – Egy kedves
lány, egy mosoly vagy egy gesztus, csupán ennyi kell. Persze nehéz, mert meg
kell felelni valaminek, amit már a férfi megszokott. Egy-egy lopott csók, vagy
gyengéd érintés – mosolyodtam el a gondolatra, hogy álmomban mennyi mindent
csináltam.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- De egy új valaki lehet, hogy ezeket nem
viselné el – szomorodott el a férfiarc. Biztos a régi szép időkre gondol. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Hát, ha engem kérdezel, egy próbát megér –
simítottam végig az arcán. – Szerintem az idősek otthonában találsz megfelelő
embert – nyújtottam ki a nyelvem. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Kezdtük mindketten elengedni magunk. Csak két
hasonló cipőben járó ember voltunk, akik jól megértették egymást. Egy alig
tizennyolc éves lány bőszen magyaráz egy idősebb férfinak, hogy milyen
elveszíteni valakit, majd túlélni. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Persze a két eset csak hasonlított egymásra,
mert egy apa elvesztése és egy szerelem elvesztés között elég nagy a különbség.
Nagyon szerettem volna segíteni Carlislenak, de kevésnek bizonyultam. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Szóval, doktorúr, mi a teendő? – Értetlenül
nézett rám, mire felemeltem a kezem. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Hát, csak pihentesd sokat – nem fejezte be
a mondatot, és én csak vártam. Kezébe vette az arcom, s azt hittem, hogy megint
megnézi a fejem, hogy arra mondjon valamit, de nem ez történt.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Orra súrolta az enyém, de nem akart semmit
elsiettetni. Kezemet mellkasára helyeztem és figyeltem, hogyan emelkedik a
kezemmel együtt. Aztán kezem lecsúszott a szívére, de az nem dobogott – nagyon
megijedtem, de mellkasa mozgása megnyugtatott. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Annyira élőnek tűnt, főleg most. Olyanok
voltunk, mint két tinédzser, akiknek ez lesz az első csókjuk – ez részben igaz
is volt, mert engem még sose csókoltak meg. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Már éreztem hűvös leheletét ajkamon, amikor a
telefonom csörgése kiragadott minket a meghitt pillanatból. Bosszúsan keresetem
elő a telefonom, s anélkül, hogy megnéztem volna ki hív csak morcosan
beleszóltam a telefonba.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Mi van? <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Anne… - A férfihangra összerezzentem. Miért
keres engem? – Sajnálom, Anne! Én, én azonnal kórházba hoztam. Anne, az
édesanyád… itt hagyott bennünket.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Alex szavait alig tudtam felfogni. Nem! Miért
kellett nekem eljönnöm ide? Úr isten!<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Mi… mi történt?<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Szívroham.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
De legalább nem kellett szenvednie, mint
apunak. De miért nem mondhattam utoljára, hogy szeretem? Azt akartam, hogy
tudja, s elküldött!<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Köszönés nélkül távoztam az irodából, majd az
egész épületből. Könnyeimmel küszködve szaladtam végi <st1:personname productid="La Push" w:st="on">La Push</st1:personname> főútján. Voltak, akik
megbámultak, s akadtak olyanok is, akik a kórház felé vették az irányt. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Alice Juliettével a nappaliban ült. Nem
szóltam semmit, csak összeszedtem a cuccom – mint egy félőrült szaladtam körbe
az egész házban. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Anne, az Istenért, válaszolhatnál! –
Juliette beállt elém, de könnyedén kikerültem. Segítségért Alicere nézett, aki
csak maga elé nézett. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Nagyon sajnálom, Anne! Foglalok neked
jegyet a legközelebbi gépre – segített ki Alice. Hálásan biccentettem feléje
egyet, majd egy puszival elköszöntem Juliettétől. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Edward kivitt a reptérre, de nem kérdezősködött.
Csak egy részvétnyilvánítást mondott. Legközelebb már csak a reptérnél
szólaltunk meg.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Vigyázz magadra! <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Rendben. Edward, elmondanád Carlislenak?
Csak úgy elrohantam.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Edward bólintott, majd futva tettem meg az út
további részét. A reptéren ébrebb voltam, mint bármikor máskor. Nem
gondolkoztam csak cselekedtem. Nem érdekelt semmi más, csak, hogy el tudjak
búcsúzni.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Alex már várt rám és rögtön a kórházba vitt.
Az orvosok részvétüket nyilvánították, majd megmutatták a leleteket. Hittem
nekik, hogy mindent elkövettek, de szokás volt megmutatni az utolsó leleteket.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A CT felvétel ismerős volt, s akkor már senki
nem tartott vissza, hogy utat engedjek első könnycseppjeimnek. Anyám láttán már
zokogtam. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Senki sem ezt érdemli, de a családommal mégis
megtörtént. Újra és újra, mintha el lennénk átkozva. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Utoljára akkor éreztem a gyász keserves
érzéseit, amikor tíz évesen felvittem a levest, de már senki nem ette meg.
Onnantól kezdve megváltozott az egész életünk, aztán, hogy diagnosztizálták
anyánál is a betegséget… <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Talán rossz ómennek kellett volna vennem a
reggelt, de nem tettem. Bocsánatot akartam kérni anyától, hogy veszekedtünk. <o:p></o:p></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-size: 36.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">- Bocsánat…</span>Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-35569090791834172012013-04-13T10:00:00.000+02:002013-04-13T10:00:08.696+02:00A túlélő - 15. fejezet<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt; text-transform: uppercase;">15. Álmaim férfija...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt; text-transform: uppercase;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt; text-transform: uppercase;">Egy
ideig nem történt semmi és elkezdtem reménykedni</span><span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">, hogy a szívem nem árul el – fölösleges volt
reménykednem. Edward maga elé tette a kezét, de nem szólalt meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">Idegesítő volt állni és
várni, hogy mi fog történni. Alice mellém táncolt és bátorítóan rám mosolygott.
Nem akartam megnehezíteni senki dolgát, de ezzel -, hogy Edward mögött állok
elrejtve – nem megyünk sokra. Ha most kilépnék, akkor vajon mi történne? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">- Apa… - Suttogta megtörten
Edward. Hitetlenkedve rázta meg a fejét, mintha valami olyat hallott volna,
amit nehezére esett megérteni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">Isis törte meg a feszült
csendet. Hangja vádló volt – még Edward is megijedt tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">- Megint azzal a nővel
voltál? Hát neked tényleg nem számít a nagymama? – Lépett Carlisle elé és kezét
melle előtt összefonta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">Egy kicsit balabbra léptem,
hogy lássak valamit. A helyzet komikusnak is tűnhetett volna – a kilencéves
gyerektest, szemben egy felnőtt férfiéval – de nem volt az. Én folyamatosan
Isist néztem, de amikor felemeltem a fejem elkövettem életem egyik legnagyobb
hibáját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">Tekintetünk összefonódott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">Visszafogott lélegzettel
vártam a következményeket. Bíztam Edwardban és tudtam, hogy neki van igaza. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">Carlisle arrébb tolta Isis
testét és egyenesen Edward elé lépett. Vártam, hogy Edward majd mond valamit,
de nem tette, aztán mégiscsak...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">- Apa… - Kezdte, de nem
fojtatta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">- Hát ennyire nem bíztok
bennem? – A hangja is csábított… Látni akartam Őt!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">Edward arrébb állt és így
szemtől szemben álltunk egymással. Lekaptam a tekintetem, mert nem illett csak
úgy megbámulni valakit – még akkor sem, ha az a valaki igen jól néz ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Ki maga? – A dühös hangra felkaptam a
fejem.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Az írisze, mint az ónix, s kezét ökölbe
zárta. Ijedtemben tettem egy lépést hátra, de követett. Én voltam az áldozat,
aki csapdába esett a vadász házában. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A jobb ökle hátrahúzódott, majd minden erőt
beleadva a falba csapódott – pontosan egy milliméterre az arcomtól – és egy
lyukat hagyott maga után. Azt hittem, hogy a szívem abban a pillanatban ugrik
ki a bordáim fogságából. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Ki maga? – Ugyanazt a kérdést tette fel, de
mielőtt a másik keze is a falba csapódhatott volna válaszoltam.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Anne Platt… Én nem akartam
felfordulástokozni… elmegyek, csak ne… ne bántson! – Hadartam el mindent egy
szuszra, ami csak abban a pillanatban eszembe jutott. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Nem tagadom, halálra rémültem és
legszívesebben elszaladtam volna, de nem éreztem a lábaim. Reszketve fújtam ki
az eddig bent tartott levegőt. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Edward elkapott mielőtt a sokktól elájultam
volna. Magamban már eldöntöttem, hogy amint elég erősnek érzem magam,
elrohanok. Carlisle a sarokban állt és gyanúsan méregetett. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Edward túl gyorsan beszélt a testvéréhez, de
láttam, hogy Alice sértődötten nézett bátyjára. A mostaniak szerint én voltam
az illúzió romboló, amiért mégsem jött össze a ,,szerezzünk új felséget az
apánknak-project”. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Mindig is tudtam, hogy ezek nem a saját
érzéseim, hanem Esme-é, amikor az álmaimban ,,benne voltam”. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Én megmondtam, de Ti nem hittetek nekem!
Hazaviszlek Anne – nézett rám szelíd szemekkel Edward, pedig azt hittem, hogy
rám is haragszik. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Autóval mentünk – Edward indoka az volt, hogy
Carlisle nem tudja hol vendégeskedem és ha autóval megyünk akkor gyorsabban ott
lehetünk, és becsaphatjuk <i>Őt</i>. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Most aggódom – mondtam és Edwardra néztem.
– Figyelnél Carlisle-ra? Nem szeretném, ha valami butaságot csinálna. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Alice bevetette az aduászt – ezt nem
kérdésnek szánta, de bólintottam. – Tényleg el akar menni, de csak miután <i>,,az ikreknek nincs szükségük rá”</i>. Alice
figyeli a jövőjét, megakadályozzuk, ha valamire készülne. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Edward, én… Mindegy! Majd még találkozunk?
– Szálltam ki az autóból. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Nem tudom, de remélem.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Fáradtan dőltem le a kanapéra és vártam. Nem
tudom, hogy mire, de talán a csodára. A csodára, ami azt jelenti, hogy… átugrom
egy olyan időbe, amikor minden boldog. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Kérsz valamit enni? – Juliette jött át a
nappaliba. Nemet intettem, s mégis egy tálcával tért vissza a kezében.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Nem éppen szokásos ebédet kaptam. Egy jó nagy
csokis muffin helyezkedett el a tálca közepén. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Egy nagy adag boldogsághormon. Elmeséled mi
történt? – Ült le mellém a kanapéra.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Azt hiszem, nem mindenki kedvel
Cullenéknél. És lehet, hogy a fal kipótlását nekem kéne kifizetnem. Elkerülöm
őket, amennyire csak lehet. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Hát, Cullenék igazán… tehetősek. Nem fogják
a szemedre hányni, hogy nem fizetted ki a falat. És szerintem nem is te vertél
bele egy akkorát, hogy az történjen vele.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- De miattam történt és ez éppen eléggé
megbolygatta a lelkiismeretem. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Aludd ki magadból ezeket a dolgokat.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Aznap este tényleg boldogat álmodtam, és
azzal is tisztában voltam valamennyire, hogy kinek a szemszögéből nézem a
dolgokat. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<b><i>Szerencsére, nem volt se túl hideg, se túl
meleg, így a túrázás része a dolognak kevésbé volt megterhelő, mint vártam.
Alice vidáman énekelgetett, és körülöttünk ugrándozott, mint egy kis őzike.
Néha elkapta Jasper szabad kezét, és megpördült, majd újra messzebbre
táncikált. Esme, fogalmam sincs, hogy nem botlott meg semmiben, mert le sem
vette egész úton a szemét az öcsémről. Carlisle mosolyogva sétált mellette.<o:p></o:p></i></b></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
***<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<b><i><span style="font-size: 11.0pt;">Esme vidám nevetése vonta el róluk a figyelmemet.
Hosszú, fehér mutatóujjával újra és újra végigsimított a kisöcsém apró orrán és
száján, mire Edward csücsöríteni kezdett, várva a megszokott táplálékot. Még
mindig furcsa volt, hogy ami számomra természetes reakciónak tűnt, azt ők
ennyire élvezik. Carlisle csillogó szemekkel pillantott a feleségére, aztán
magához vonta, és egy lágy csókot nyomott az ajkaira. Olyan szépek voltak így
együtt – mint egy boldog, tökéletes házaspár és a gyermekük valamelyik kedves,
családi filmsorozatból.<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<b><i><span style="font-size: 11.0pt;">Furcsa érzés volt Esme közelében lenni. Megnyugtató.
Mindig tudta, hogy mit kell mondania, vagy hogy mikor kell hallgatnia ahhoz,
hogy az ember jól érezze magát mellette. És valahányszor elmosolyodott, a
belőle áradó szeretet felmelegítette a körülötte lévőket. Látszott rajta, hogy
boldog – csak néha vettem észre némi szomorú csillogást a szemeiben, ha az
öcsém közelében volt. Nem tudtam elképzelni abban a másik, boldogtalan életben,
ahol nem ragyogott ilyen gyönyörű mosoly az arcán.<o:p></o:p></span></i></b></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: center; text-indent: 19.85pt;">
***<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<b><i>Összerezzentem, és ösztönösen lehunytam a
szemeimet. Mikor mégis oldalra néztem, egy hatalmas lyuk tátongott a falban. –
Hogy szerethetnél valakit, aki egy simogatással megölhet? – a hangja megint
dühvel teli volt.<o:p></o:p></i></b></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Riadtan kapkodtam a levegőt. Ha a falbetörés
valamiféle udvarlási szokás Cullenéknél, akkor tényleg csak erős idegzetűek
merészkedhetnek a közelükbe. Nem mintha a <i>másságuk</i>
miatt elkerülték volna az emberek őket – a házakból kilépő férfiak idegesen
néztek a Volvo felé, amiben Edward hozott Juliette-hez -, de ösztönösen
érezhették a fenyegetést. Én is éreztem legelőször…<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Megpróbáltam rendszerezni az álmokat, de
sehogy se jöttem rá, hogy hogyan kapcsolódik egymáshoz egy boldog család képe
és egy falbetörés. Aztán rájöttem… hiszen mindkettő a szerelemről szólt. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Viszont arra is ráébredtem, hogy nem vagyok
szerelmes. Csak egy tinédzser zavaros érzései. És egy felnőtt férfi fájdalmas,
zavaros érzései. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Nem voltam benne biztos, hogy én nem
veszítettem volna el az ép elmémet, ha egy lánnyal találom szembe magam, aki a
volt feleségem hasonmása. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A telefonom órája szerint hajnali három volt.
Megpróbáltam visszaaludni, nem sok sikerrel. Az sem sokat segített, hogy
hallottam, mint <i>művelnek</i> odafent. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Nem akartam megzavarni semmit, de pokolian
szomjas lettem. Felkeltem és lábujjhegyen átsétáltam a konyhába. Töltöttem
magamnak egy pohár hideg vizet. Lassan kortyolgattam belőle néhányat, aztán
visszafeküdtem a kanapéra. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A tévéről levettem a hangot és csak a
jeleneteket néztem. Pont egy romantikus filmbe botlottam bele, de nem
kapcsoltam el. Jó volt látni, hogy mennyit bénáznak, míg végre kimerik mondani
egymásnak azt a bizonyos szót. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A férfi minden gesztusából áradt, hogy nagyon
szereti és tiszteli a nőt. A nőből áradt a szeretet, de valamiért úgy érezte,
hogy nem lehetnek egy pár.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Észre se vettem, hogy a Nap már felkelt, csak
amikor Daniel elment. Eleinte nem értettem, hogy Daniel hova megy kora reggel,
de Juliette elmagyarázta, hogy az öccse és az anyja is itt él. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Hallottam a konyhából a jellegzetes hangokat,
de még nem keltem fel. Juliette most biztosan fel van dobva és ezt a világért le
nem törném.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Óvatosan lépkedtem mögé, majd egy határozott
mozdulattal rátettem a vállaira a kezem. Sikítva ugrott fel, s a kezében
tartott forró nedű a kezemen landolt. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Úr Isten! Sajnálom! – Juliette leültetett
az egyik székre és a kezemre helyezett egy zacskó lefagyasztott zöldborsót. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Nem a te hibád. Hülye ötlet volt
megijeszteni – vettem le egy kicsit a hideget a kezemről. Nem volt súlyos, csak
első fokú égési sérülés. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- De mégiscsak én öntöttem le a kezed… Nagyon
fáj?<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Csak egy kicsit zsibbad, de nem vészes.
Viszont felmennék és letusolnék, ha nem nagy gond. Aztán elmehetnénk sétálni és
nekem pasit fogni – kacsintottam Juliettére, aki vette a célzást.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Csak nyugodtan.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A bőröndömből előkerestem egy jobban kivágott
felsőt és egy kissé jobban simuló sztrecs nadrágot. Nem tudom, hogy honnan jött
ez az ötlet, de nem szoktam így öltözni.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A víz kellemesen simogatta a testem és az
időérzékem is teljesen elveszett. Nem szívesen gondoltam Carlislera vagy
Cullenékre. Persze voltak olyanok, akiket nagyon megkedveltem – idetartozik
Isabella, Alice és Isis, és természetesen Edy baba. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>Edy
az asztalnál ült és tanult. Már másodikos volt, s egyszerűen tökéletes. Ha
tehette tanult – ezért néhányan kicsúfolták, de aztán minden helyre jött.
Carlisle bement az iskolába és beszélt az igazgatóval. <o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>Kopogtam
a nyitott ajtón. Mosolyogva fordult hátra, majd felállt és kihúzta a széket. <o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>- Ha
apa ezt megtudja – somolygott rám cinkosan. <o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>- Mindent
megtudtál csinálni? – Az asztalon éppen egy matematika füzet volt kinyitva, s a
lapokon látszott már, hogy a sok radírozás megviselte. <o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>-
Hát… a szorzásokat nem igazán.<o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>-
Leül…? – Edy még csak azt sem engedte, hogy befejezzem a mondatot már közbe is
vágott.<o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>-
Állva maradok!<o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>Nem
kellett sokáig magyaráznom, hogy miért nyolc a végeredménye a négyszer kettőnek
– Edy mindig hatot írt, mert összeadta őket. <o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>Carlisle
„adott” olvasnivalókat, amiket teljesen átszellemülve olvastam. Persze nem
engedte volna, hogy olyan rémisztő dolgokat olvassak, csak a dolgozószobájában
az asztalon hagyta őket. <o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>Egyáltalán
nem éreztem változást, csak még több mindent megtudtam és a sok tudástól
megijedtem, hogy valami nincs rendben…<o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A hidegvíz meglepetésként ért és amilyen gyorsan
csak tudtam elzártam a csapot. Elhasználtam az összes meleg vizet…<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Úgy látszik, hogy a korai kelésem miatt az
álmok már ébren is ,,letámadnak”. Bár egyáltalán nem bántam ezt az álmot, olyan
kedves volt. Edy baba a szívemhez nőt. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Megtörülköztem és felvettem a kiválasztott
ruhákat. A tükörbe megszemlélve majdnem választottam egy másik összeállítást. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Új környezet, új emberek… Attól, mert régen
eltaszítottam magamtól az embereket most nem kell ennek történnie. Kihevertem
az eseményeket és már nem zavar, ha egy férfi hozzám ér. Semmi nem állhat az
utamba, hacsak azt nem én magam állítom fel.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
De, ha jobban belegondoltam akkor rájöttem,
hogy nem biztos, hogy készen állnék egy testi kapcsolatra – sokkal inkább egy
lelki kapcsolatra lett volna szükségem. De persze az álmaim férfija nem termett
minden fán. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Kedves, megértő és oltalmazó – ezek a főbb
szempontok. Aztán, ha van humora az már csak egy plusz pont. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Anya régebben azt mondta, hogy olyan férfit
kell választani, akivel hasonló hullámhosszon vagyok, és, aki mondjuk felsőbb
egyetemet végzett – köztudott, hogy a férfiak nem szeretik, ha a nő az okosabb.
<o:p></o:p></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-size: 36.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Szerettem volna megismerni az igazi lelki
kapcsolatot, de semmiképp egy <i>mással</i>.
Az olyan, mintha egy állat egy emberrel akarna házasságot kötni – lehetetlen.</span>Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-18202864997199005862013-02-02T21:29:00.002+01:002013-03-16T09:12:22.013+01:00Heyho!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-5sGs7DU1CVg/UPwRyYkgKCI/AAAAAAAAChc/0580V2Wa3ws/s1600/0.a.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="323" src="http://3.bp.blogspot.com/-5sGs7DU1CVg/UPwRyYkgKCI/AAAAAAAAChc/0580V2Wa3ws/s400/0.a.png" width="400" /></a></div>
<br />
<ul>
<li><span style="color: red; font-weight: bold;">Előző frissítés</span> <i>|2013.02.02.|</i><span style="color: red; font-weight: bold;">:</span> <a href="http://stellabrandy.blogspot.hu/2013/02/a-tulelo-14-fejezet.html" target="_blank">A túlélő - 14. fejezet</a></li>
<li><b>A következő történet típusa:</b> Spirit Fanfiction</li>
<li><b>A következő történet (sorozat)címe:</b> A túlélő</li>
<li><b>A következő történet fejezetszáma:</b> 15.</li>
<li><b>A következő történet fejezetcíme:</b> Álmaim férfija...</li>
<li><b>A következő történet szemszöge:</b> Anne Platt</li>
<li><b>A következő történet előzetese:</b></li>
</ul>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 19.85pt;">
<span style="font-size: 11.0pt; mso-bidi-font-size: 36.0pt;">Edward arrébb állt és így
szemtől szemben álltunk egymással. Lekaptam a tekintetem, mert nem illett csak
úgy megbámulni valakit – még akkor sem, ha az a valaki igen jól néz ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-indent: 19.85pt;">
- Ki maga? – A dühös hangra felkaptam a
fejem.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-indent: 19.85pt;">
Az írisze, mint az ónix, s kezét ökölbe
zárta. Ijedtemben tettem egy lépést hátra, de követett. Én voltam az áldozat,
aki csapdába esett a vadász házában. <o:p></o:p></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-size: 36.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A jobb ökle hátrahúzódott, majd minden erőt
beleadva a falba csapódott – pontosan egy milliméterre az arcomtól – és egy
lyukat hagyott maga után. Azt hittem, hogy a szívem abban a pillanatban ugrik
ki a bordáim fogságából. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-size: 36.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="font-size: 12pt;"><br /></span></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="font-size: large;"><strike>Friss várható <span style="color: red;">minden szombaton</span> február másodikától!</strike></span></span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">Sajnálom, de a friss fejezet nem tudom mikor kerül közzétételre! Amint az iskolai portfólió-leadás, ppt-bemutató, művelődéstörténeti-verseny és próza-verseny a végére ér, máris itt leszek.</span></div>
</div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-size: 36.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">
</span>Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-58814310028962270032013-02-02T21:28:00.000+01:002013-02-02T21:28:01.236+01:00A túlélő - 14. fejezet<div style="text-align: center;">
14. CARLISLE</div>
<br />
<br />
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="mso-bidi-font-size: 36.0pt; text-transform: uppercase;">A fejem fájt, hogy
nem tudtam mit titkoltam el</span>
- ha tudnám, akkor biztos
megváltoztatnám. Az is képtelenségnek tűnt, hogy Carlisle-lal egy házban
lettünk volna. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Talán csak Esme egyik emléke volt, amiben
Carlisle Anne-nak szólítja – elvégre Esme második neve Anne… És az magyarázná,
hogy hol voltunk, mert én ott még nem jártam és valószínűleg nem is fogok.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A lábam izomláz gyötörte, s nagyon fáradt
voltam. Legszívesebben az egész napot az ágyban – vagyis a kanapén - töltöttem
volna, de Isabellát nem akartam megbántani. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Juliette lázasan készülődött – összepakolt
egy kis muffint. Megpróbáltam a lehető legkevesebbet beszélni vele, mert
látszott rajt, hogy haragszik rám – és nem mellesleg én is haragudtam rá. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Isabella tökéletesen eltervezett mindent,
hogy senki ne tudja meg, hogy ott jártam. Isabella nem ellenezte, hogy
barátkozzunk – de Ő nem is volt <i>más</i>. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Egy olyan világban élünk, ahol bármi
valósággá válhat. Elég egyet kívánnod és máris kész a baj, vagy valami egészen
más. Aro-ék rég nem érdekeltek és mégis hajtott a kíváncsiság, hogy mi lesz
ezután. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A fák a lábam alatt kettétörtek, s mintha egy
régi jelenetet néztem volna végig, valakinek a bőrébe bújva… pedig nem is
álmodtam. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Juliette kijött, hogy szóljon, de annyira
elmerengtem, hogy csak az érintésére reagáltam. Megremegtem, ahogy hozzámért,
aztán követtem. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Nem erdőkön keresztül mentünk, hanem a
rezervátum kis utjain. Lábammal az elé tévedő nagyobb kavicsokat elrúgtam.
Zsebre vágott kézzel mentem Juliette mellett, aki most nem tűnt idegesnek. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Alice elénk sietett, amin egy kicsit
meglepődtem, mert Isabella azt mondta, hogy nem lesz otthon senki. Alice
jelenlétét nem bántam, mert már a kezdetektől fogva a szívembe zártam ezt a kis
koboldszerű lánykát.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Némán követtük Alicet, miközben Ő végig
csacsogott. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Azért örülünk, hogy előled nem kell
titkolnunk semmit. Edward is örül, csak nem akarja bevallani. És én nem is
értem, hogy miért tiltakozik a kapcsolatotok ellen olyan nagyon – nézett rám
Alice. – Kedves vagy, nem vagy követelődző és <i>Ő</i> is ezt szeretné. Csak tudod, Edward félti Carlislet, de idővel
úgyis megbékél.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Alice, miről beszélsz? – Fogtam meg a karját és magam felé fordítottam.
Fogalmam se volt róla, hogy miről beszél és ez nagyon zavart.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Majd idővel megtudod, remélem. Nagyon nem
lenne jó, ha valami olyan történne, aminek nem kéne… Itt is vagyunk! Anne, légy
üdvözölve a Black-háznál, ami egy ideje már Cullen ház. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Hányan is vagytok? Már, ha szabad ilyet
kérdeznem. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Kilencen. Edward, Edan, Emmett, Jasper,
Isabella, Rosalie, Isis és Carlisle. Na meg Én.
<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Uh… Hát jó sokan vagytok!<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Sziasztok! – Lépett ki a verandára Isabella
mosolyogva. – Örülök, hogy itt vagytok! <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A nappaliba vezetett minket és leültetett. A
szőnyegen egy aprócska kisfiú ült, aki amint meglátott felém indult. Talán ő is
azt hitte, hogy Esme vagyok? <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Szia, kislegény! Anne vagyok – kinyújtottam
felé a kisujjam, amit lelkesen megrázott. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Ő pedig Edward, az öcsém – mutatta be
Isabella a kisfiút, aki a nadrágomba kapaszkodva kezdett el felmászni.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A hóna alá nyúltam és felvettem az ölembe.
Mogyoróbarna szemei voltak, mint Isabellának. Lelkesen mutogatta a kezében lévő
kisautót. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Úgy látszik, hogy Edy baba kedvel Téged –
huppant le mellém Alice.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Edy baba? – Megpróbáltam elrejteni egy
mosolyt, nem sok sikerrel.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Olyan vagy, mint Edward! Semmi se jó
nektek… - duzzogott Alice. – Hogy különböztetsz meg két Edwardot egy családban?
<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Igazad van! Csak furcsa… <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Ki ez az utánzat? A nagymamát senki se
tudja felülmúlni! – A bronzos hajú kislány elrobogott, amint elmondta, amit
akart. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Tudtam, hogy nekem szánta a mondandója
második felét. Egy kicsit bántotta a lelkem, hogy valaki ennyire ellenszenves,
de meg is értettem. Nehéz lehetett belegondolni, hogy egy „hasonmás” ül a
nappaliban. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Bocsásd meg Isisnek, hogy ilyen undok volt.
Majd este beszélek vele. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Semmi baj. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Edy baba elaludt a kezembe, és amikor át
akartam adni Isabella kezébe még jobban belém kapaszkodott. Isabella úgy
döntött, hogy megmutatja hova tegyem Edy babát. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Felmentük a lépcsőn és bementünk az egyik
szobába. A szoba sarkában volt egy kiságy. Edy baba pár pillanatig még
nyugtalanul forgolódott, aztán mély álomba zuhant.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Pár percig csak néztem, aztán egy halk
törökköszörülés szakított ki a gondolataimból. Nem néztem oda mégis tudtam,
hogy Isis az. Mosolyogva fordultam felé az ő arcát viszont nem láttam, mert
lehajtotta a fejét. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Én csak bocsánatot akarok kérni – motyogta
zavartan, s lábával a szőnyeget rugdosta. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A feje alá nyúltam és megvártam, míg kinyitja
a szemét, hogy lássa rajtam, nem haragszom. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Nem haragszom rád! Tudom, hogy milyen nehéz
elveszíteni valakit – mondtam őszintén. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Honnan tudhatnád? – Szaladt ki a
hitetlenkedő kérdés Isis száján. – A nagyi úgy hiányzik és nem csak a házból,
hanem innen is – helyezte kis kezét a szívére. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- De Esme mindig figyel a <i>családjára</i>. És onnan fentről mindig
tudja, hogy mit csinálsz. És talán a fiával és az unokájával most is éppen
minket néznek. – Édesapám említésére megtelt a szemem sós könnyel. – Az én
apukám is ott van… biztos vagyok benne!<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Az apukád? – A két tökéletesen ívelt
szemöldök összeszaladt a gyermeki homlokon. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Az apukám nagyon beteg volt... Nem akarom
elvenni senki helyét a családban, csak érdekelt a déd mamám élete. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- A déd mamád? Az én nagymamám a déd mamád
volt? <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Igen. Ez egy nagyon bonyolult történet –
próbáltam lezárni ezt a témát. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Isis keze az arcomra vándorolt és megcsapott
a szeret érzése a nagymamája iránt, és az érdeklődés irántam. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Gyere… - a kis ujjak az enyém köré fonódtak
és Isis maga után húzott. Először azt hittem, hogy visszavisz a nappaliba,
ehelyett egy szobába vezetett. Két kiságy foglalt helyet a szoba két oldalán.
Az egyiken rózsaszín ágynemű díszelgett – ezzel kifejezve, hogy egy kislány
birtokolja -, míg a másikról lerítt, hogy fiúé – a világoskék huzat elárulta. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Isis leültetett a rózsaszín ágy szélére, majd
helyet foglalt velem szembe egy kisszéken. Úgy éreztem magam, mintha
kihallgatáson vennék részt, de a gyermeki arc el-elfeledtette velem ezt. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Szóval nem akarsz tőlünk semmit? Alice néni
és anyu tervéről sem tudsz semmit? <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Csak meg akartalak titeket ismerni, de
fogalmam sincs, hogy mit terveznek Alice-ék. Tényleg! Pedig engem is érdekelne.
<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Hát jó… Én is be lettem avatva, de
megígértem Alice néninek, hogy nem mondok semmit. Igazából Jazz bácsi mondta,
hogy érzel valami <i>furát</i>. Ez vicces…
előled nem kell titkolnunk semmit és mégis! – Állt fel a székből Isis és az
asztalához sétált. Elkezdett kutatni a fiókokban.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Aham… Mit keresel? – Kérdésem fölöslegessé
vált, amikor Isis a mellkasához szorítva valamit, felém fordult. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Olyan erősen szorította a valamit, hogy az
ujjai már elfehéredtek. A kezéhez nyúltam, hogy lazítson a szorításon, de csak
még erősebben szorította. Leengedtem magam elé a kezem és vártam, hogy magától
megmutassa. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Én nagyon szeretem a nagypapát… És te, mit
gondolsz róla? – fordította felém a képet.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A levegő a tüdőmbe akadt és csak nagy nehezen
jutott el a tudatomig, hogy lélegeznem kéne. A normális légzést elfelejtettem,
helyette szaporán vettem a levegőt. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Az aranybarna szemek erőteljesebben
vonzottak, mint az álmokban – pedig ott se volt az a megszokott gyenge vonzás.
A méz szőke hajat viszont láttam már valahol, nem is olyan régen. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A homlokomra csaptam a felismeréstől. A
férfi, aki elment a sírtól és Isis nagypapája egy és ugyanaz a személy volt. A
férfi, aki miatt tizenöt éves koromban lemondtam a szerelemről és az álmaimban
éltem <i>Vele</i>…<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Én nem is ismerem… Azok csak álmok voltak!
Ez biztos csak, amiatt van, mert egy <i>más</i>.
Biztosan! <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Idegesen járkáltam körbe-körbe és közben a
hajamat csavargattam. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>Mekkora
egy álszent liba vagy! Azt mondod, hogy nem akarod elvenni senki helyét és
erre… Nem, Az nem lehet!<o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Anne. Nyugodj meg! – Észre se vettem, hogy
Alice nyom le az ágyra, pedig fel kellett volna tűnnie, hogy Isis erre nem lenne
képes. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Edwardnak igaza volt, nem szabadna itt
lennem. Sajnálom! Isis, és tényleg nem akartam… Képtelenség… Nem működik ez
első látásra… <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Anne, az miért baj, ha vonzódsz egy
férfihoz? Egy szabad férfi, akinek szüksége van a törődésre és a szerelemre.
Carlisle úgy hiszi, nem lehet többé szerelmes. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Sajnálom! – motyogtam alig érthetőn.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- El akar menni! Meg akar halni és Esme után
menni! Edward azt mondta, hogy beszéltél vele álmodban és, hogy látta a
gondolatait. Tudom, hogy tegnap este mit álmodtál és az a jövő. Mit látsz, ha
rám nézel most? <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Alice hihetetlenül erősen fogta a kezem, s
mégis tudtam, hogy ennél többre is képes. A szemei könyörögtek, mintha rajtam
múlna az élete… az egész világ élete. Nem láttam mást, csak egy riadt kislányt,
akinek meghalt az édesanyja és az apja utána akar menni. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Hirtelen döbbentem rá, hogy én is voltam
ilyen helyzetben – igaz én nem könyörögtem anyámnak, hogy menjen újra férjhez,
mert nem volt rá alkalmam, de megtettem volna… <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Csak fájdalmat okoznék – suttogtam megtörten.
<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Miért nem vagy önző és sajátítod ki
magadnak a nagypapát? Miért nem akarod szeretni őt? – Kiabált sírva Isis. Meg
akartam nyugtatni, de ellökte a kezem.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Így is-úgyis tönkre teszem ezt a családot,
csak tudnám miért. Mert, ha szeretném, akkor az idő múlásával meghalnék, és
ugyanúgy magányos lenne. Ha nem szeretem, akkor meg mindenki másnak okozok
fájdalmat. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- De, ha én is elmennék, akkor mit
csinálnátok? Nem keríthettek örökké egy lányt, aki hasonlít Esme-re, hogy
elfeledtesse Carlisle fájdalmát. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- És, ha Te is örökké élnél? – Alice kérdése
a fülembe visszhangzott, amikor a gyerekszoba ajtaja kivágódott.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Egy dühös szempár meredt hármasunkra,
miközben kezével az ajtófélfát tördelte. Mellette ijedten pislogott -, mint egy
őzike – Isabella. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Senki nem szólt semmit és a csend kezdett
egyre vészesebbé válni, de nem hagyhattam, hogy Edward a családját büntesse
miattam. Miért fecsérelnénk a szavakat, ha gondolatban még többet is
mutathatunk? <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>Mondhatnám,
hogy nem vagyok bűnös, de nem teszem. Nem kellett volna eljönnöm, amikor
Isabella meghívott. Nem kellett volna szóba állnom Isis-szel és nem kellett
volna meghallgatnom, de megtettem. Megbántottam a testvéred és a lányod miattam
sírt. <o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Néha egészen hihetetlen, hogy a feleségem
milyen agyafúrt. Akár hiszed, akár nem, tényleg a te kezedben van Carlisle
jövője, a mi jövőnk. Esme is ezt akarná. De ez még túl korai találkozás lenne –
fejtette ki véleményét Edward. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Mint minden kisgyereknek nekem is volt az, az
álmom, hogy én mentem meg a világot, de ahogy felnőttem ez a vágy kezdett
csillapodni. Nem voltam magamban biztos. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Persze a szerelemért bármit megtettem volna,
ha nem éppen hasonmásként kellenék. Azzal semmi bajom nem volt, hogy egy özvegy
férfit szeressek, de egy családra nem biztos, hogy késznek érzem magam. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Ahogy teltek az évek, úgy változtam is. De
mivel nekem túl korán kellett felnőnöm… Az egyetem ötlete csak egyszer fordult
meg a fejemben, de nagyon gyorsan el is tűnt onnan. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Az új álmaim között nem szerepelt más csak,
hogy utazzak - körbe utazni a világot, ez volt minden vágyam. Mert tudtam,
hogy, ha pénzt kellene szereznem, akkor a hímzéseimmel vagy az épület tervekkel
megkeresném a szükséges összeget. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Akkor jobb lesz, ha elmegyek. De, Edward,
mi lesz velem? Az egyetlen mentsváram Aro volt, még akkor is, ha ez nekem se
tetszik. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Te egy igazi túlélő vagy. Ígérem, hogy
minden rendeződni fog. Isis lekíséred a vendégünk? – Apja kérdésére Isis belém
karolt, ezzel jelezve, hogy lekísér. – Juliettét már hazaijesztettem –
vigyorgott rám Edward, mire megcsóváltam a fejem. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Isis megölelt és megmutatta az érzéseit,
amikben most csak boldogságot láttam. Az apja szavai neki egyet jelentettek
azzal, hogy majd megismerkedek Carlisle-lal. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Egy kicsit én is izgatott lettem, hogy egy
olyan férfival fogok megismerkedni, akivel álmomban már találkoztam. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Egy test állt elém védekezőn, de nem
értettem, hogy miért – sem azt, hogy hogyan ért ide ilyen gyorsan, de ez csak
egy mellékes volt. Meg akartam kérdezni a test tulajdonától, hogy miért állt
elém, de meg sem kellett szólalnom már a választ kaptam.<o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
- Megpróbállak elrejteni – mondta feszült
hangon Edward. <o:p></o:p></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Ez az ötlet jónak bizonyult míg rá nem
jöttem, hogy a légzésem elárulhat – úgy gondoltam, hogy megpróbálok kevesebbet
és Edwarddal lélegezni. De az utána következő felismerésemet sehogy se tudtam
eltitkolni – ugyanis képtelen voltam megállítani a szívem, ami hangos
dörömböléssel árult el. <o:p></o:p></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-size: 36.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Az ajtó kinyílt és a szellő behozta az idegen
illatot. De valahogy nem illett az illat egy férfihoz, ahhoz túl fűszeres volt
– az amúgy valószínűleg kellemes virágillat.</span>Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-27108603596091729742013-01-17T16:13:00.002+01:002013-01-17T16:13:44.454+01:00Díj!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-5uKOR3yyNas/UPgVHPQ7PvI/AAAAAAAACgM/x0a0OsEphAs/s1600/top_secret.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-5uKOR3yyNas/UPgVHPQ7PvI/AAAAAAAACgM/x0a0OsEphAs/s1600/top_secret.gif" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Nagyon szépen köszönöm <a href="http://kinga-belladream.blogspot.hu/" target="_blank">Bella</a>-nak, amiért gondolt rám!</span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
1. Ha megkapod a díjat, készíts róla bejegyzést és
tedd ki a fent látható képet. </div>
<div style="text-align: justify;">
2. Válaszolj őszintén a kérdésekre. </div>
<div style="text-align: justify;">
3. Összesen 5
személynek küldheted tovább. </div>
<div style="text-align: justify;">
4. Ezt egytől-egyik át kell másolnod a lapodra –
kivétel a válaszokat. </div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
5.A díjat vissza nem küldheted. (Akitől kaptad, annak nem
adhatod, de te többször is megkaphatod)</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<u><span style="color: red;"><b>Kérdések:</b></span></u><br /><br /><div style="text-align: justify;">
<b>1.Mi a kereszt
neved?</b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Kinga.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>2. Melyik dalon tudsz igazán sírni? </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Az olyan dalokon, amik az egyedüllétről szólnak és|vagy arról, hogy elveszítettek valakit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>3. Félsz a sötétben?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, mert kiskoromban anyu egyszer megijesztett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>4. Szerelmes vagy valakibe?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, hogy ez szerelem, de tetszeni tetszik egy fiú. |Plátói szerelmeim vannak!|</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami
életedben történt veled?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom. Igazán ciki dolog, nem tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>6. Gondolatban öltél már meg valakit?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is egyszer xD</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>7. Szerinted a péntek 13-a szerencsét, vagy
szerencsétlenséget jelent?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor, hogy. Nekem nincs különösebb bajom a péntek 13-mal, és úgy látszik neki sincs velem baja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem
árultál el?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>9. Hallgatsz olyan zenét, amit a barátaid előtt
szégyellsz?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenkinek más az ízlése, de mi meghallgatjuk a másik zenéit és ennyi. Nincs!</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>10. Kiskorodban sírtál, mikor szurit
kaptál?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Naná! </div>
<div style="text-align: justify;">
<b>11. Mit tennél, ha hirtelen híres
lennél?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Valószínűleg akkor is ezt a díj-kérdést tölteném ki. Ha híres lennék akkor híres lennék, de ugyanazt csinálnám mint eddig: olvasás, írás, blogolás, sorozatnézés.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>12. Szoktál álmodozni?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A nap 23 órájában - jó, valamikor kevesebbet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>13. Járnál Chace Crawforddal?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, de ha választani kéne a Gossip Girl srácai közül, akkor Ed Westwick-et választanám!</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>14. Hány gyereket szeretnél?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Kettőt vagy hármat. I'm családcentrikus. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>15. Adni vagy kapni jobb?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindkettő jó. </div>
<div style="text-align: justify;">
<b>16.Titkom.:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Az van egynéhány! És ezek titkok is maradnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>17. Bakancslista.:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
- kiolvasni a kívánság listámon szereplő könyveket</div>
<div style="text-align: justify;">
- elutazni külföldre</div>
<div style="text-align: justify;">
... a többit pedig nem írom le.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Akiknek tovább küldeném.:</div>
<div style="text-align: justify;">
1. <a href="http://spbyliv.blogspot.hu/" target="_blank">Liv</a></div>
<div style="text-align: justify;">
2. <a href="http://vittilini.blogspot.hu/" target="_blank">Pika</a></div>
Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-80130590604016327272012-12-10T20:07:00.002+01:002012-12-10T20:07:38.932+01:00Hírek!<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Először</span> is, mint láthatja mindenki a blog új fejlécet kapott, amit nagyon köszönök <a href="http://www.blogger.com/profile/00653666834696231447" target="_blank">Ella Fishernek</a>. Szerintem nagyon szép és illik a bloghoz!</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Másodszor</span> a frissekről szeretnék beszélni. A dolog úgy áll, hogy <i>zero</i> időm van, de a téli szünetben próbálkozom majd!</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;">Harmadszor</span> a híreket máshol is... a <a href="http://onlinenaplo-libricica.blogspot.hu/" target="_blank">Dear Diary... Challenge</a> is my life blogomon is meg szoktam említeni, hogy hogyan állok a frissel - érdemes néha oda is felnézni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
Köszönöm a figyelmet:</div>
<div style="text-align: right;">
<span style="color: red;">Stella L. Brandy</span></div>
Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-23078235269977067872012-10-30T16:27:00.003+01:002012-10-30T16:27:44.925+01:00A túlélő - 13. fejezet<br />
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: center; text-indent: 19.85pt;">
<span style="text-transform: uppercase;">13. Sír</span></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="text-transform: uppercase;"><br /></span></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<span style="text-transform: uppercase;">Juliette már kora reggel fent volt és
beszélgetett valakivel telefonon</span> – nem szándékoztam kihallgatni a
beszélgetést, de a nevemre felkaptam a fejem.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Juliette
próbálta meggyőzni a telefonpartnerét, hogy nem szándékozott ma sehova menni –
még nem tudván a kis tervemről… De Juliette ezredszer is elmondta, hogy nem
szándékozott az erdőben sétálgatni. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Ásítottam
egyet, s nyújtózkodtam is, jelezve ezzel, hogy ébren vagyok. Juliette rögtön
letette a telefont és a konyhába sietett – reggelivel várva engem. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Természetesen
viselkedtünk mindketten – már amennyire Juliettének sikerült. Én már
beletanultam, s nem okozott nehézséget. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Juliette… Szeretném elültetni a virágot. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Semmi akadálya. Szerintem a kert sem fogja bánni. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
De én nem a kertben akarom elültetni – babráltam a kajával. Tudtam, hogy nehéz
lesz rávenni Juliettét, hogy elmenjünk sétálni. Ráadásul a régi Cullen házhoz
akartam menni, amit Juliette biztos nem néz jó szemmel.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Akkor hol? Nem azt mondtad, hogy emlékként akarod elültetni? – vonta fel
tökéletes szemöldökét Juliette.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Emlékként, de mondjuk az erdőben. Képzeld csak el, milyen szép lenne, ha nagyra
nőne az erdőben. És Pajkos is nagyon szeretett az erdőben sétálni. – Pajkos
tényleg szerette az erdőt, ahogyan én is lehet, hogy ez egy Platt szokás...</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
A lovad emlékére akarod elásni? Rendben, de miután elültettük már jövünk is
haza. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Csodálkoztam,
hogy Juliette milyen gyorsan beleegyezett – azt hittem, hogy legalább öt perc
folyamatos kérlelés után adja csak be a derekát. Bár azt még tényleg nem tudta,
hogy a Cullen házhoz akarok menni – és magamtól nem is fogok odatalálni,
sajnos. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Majd
valamit kitalálok, hogy ,,véletlenül” arra menjünk – bár, ha a főutat látom
valamennyire, akkor egész jól eltájékozódom. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Előkerestem
valami olyan ruhát, aminek nem árt meg, ha piszkos lesz – még így is csak egy
tréning nadrágot találtam, ami már az utolsókat rúgta. A felsővel nem volt baj
– előkerestem az egyik háromnegyedes ujjú pólóm. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A
fekete kardigánt gondosan a derekam köré tekertem, hogy a természet ne
akadályozza meg a sétánkat. Én az a típusú ember vagyok, aki, amit a fejébe
vesz, azt véghez is viszi – és tényleg semmilyen akadály nem állhat útjába. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Az
eső szemerkélt egy kicsit, de azonnal abba is hagyta, amint felvettem a
kardigánom. A szél néha-néha hideget fújt, s ezért le sem vettem a felsőt – sőt
mi több teljesen felhúztam a cipzárt, ezzel védve a nyakamat. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Juliette
nem nézte, hogy merre megyünk, de amikor a főúton át akartam menni valami állat
felmordult. Juliette, mintha az állattól megkapta volna azt az információt,
hogy hová tartok épp, megállt és nem mozdult. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Juliette? – kérdőn felvontam a szemöldököm, s úgy vizslattam az arcát. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Hova megyünk, vagy hova akarsz menni?</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
A régi Cullen házhoz. Muszáj, hogy eljussak oda – néztem rá könyörgőn. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
De az magántulajdon!</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Nem érdekel!</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Juliette
kelletlenül jött utánam – mégse hagyhatta, hogy egyedül vágjak neki az útnak…
Minden olyan zöld volt, hogy nevetnem kellett – a farmon nem látni most már
ilyeneket, nincs, aki megművelje a földet.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Juliette
rálépett egy faágra, majd majdnem hasra is esett, de végül sikerült
megkapaszkodnia valamiben – igaz, hogy én csak abból következtettem erre, hogy
nem hallottam puffanást. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Nem
is foglalkoztam vele, hogy Juliette magában beszél, csak továbbfolytattam az
utamat. Mintha Forksban többet esett volna az eső…</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Az
erdő intenzív illata megcsapta az orrom. Madarak csiripeltek és talán még
valakit láttam is elsuhanni – bár ez képtelenség, mert olyan gyorsan senki se
fut. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Juliette
mellettem jött és néha rám nézett, majd idegesen pásztázta tekintetével a
földet. Túlságosan kiismerem az embereket, ahhoz, hogy tudjam, ki mit érez.
Juliette most zavarban volt és nem tudta hova tenni a kérésemet. Aztán
meghallottam a fák közül, hogy valaki rálépett egy fára, ami akkor tört szét a
súly alatt. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Juliette
idegesen pillantott arra amerről a hang jött, majd megállított. Mintha tátogott
volna valamit, valakinek a hátam mögé, de én nem foglalkoztam vele.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Menjünk, Anni! Nem is tudom, hogy sikerült rávenned erre a hülyeségre. És
mondtam már, hogy magántulajdon. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Jaj, Juliette! – Morcosan tettem előre egy lépést, s a bokor velem együtt
mozgott. – Mondtam már neked, hogy látnom kell! És a virágokat is szeretném
elintézni – emeltem fel a kezemben lévő cserepes liliomot. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Belerángatsz ebbe a sok hülyeségbe… - mondta megadón, majd továbbhaladtunk.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Még
egy jó darabig semmit sem láttam – a fákon kívül -, s kezdtem azt feltételezni,
hogy lebontották a házat, amikor egy kis tisztásra értünk. A tisztás végében
állt hat cédrus, s előtte ott magaslott a ház. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Ez
idáig nem féltem, hogy mi lesz akkor, ha nem leszünk egyedül, de mások is
lerótták tiszteletük – vagyis csak gondolom, hogy azt tették. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Mire
teljesen kiértem a fák árnyékából az egyik férfi – egy méz szőke hajú –
elsietett a tisztásról. Viszont egy bronzos hajú fiú felénk közeledett, s
ijedtemben a földet kezdtem pásztázni. A hajam az arcomba lógott, s
csiklandozta az orrom.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Nem akarok udvariatlan lenni, de ez magántulajdon.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Nagyon sajnálom, de az unokahúgom nagyon akaratos – kért elnézést Juliette.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Az unokahúgod… Természetesen nem baj, biztos csak eltévedtetek. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Edward! Kivel álltál le beszélgetni? - a csilingelő hangot azonnal felismertem,
és rákaptam a hang tulajdonosára a tekintetem. – Oh… Sejthettem volna, hogy ráveszed
valahogy Juliettét… De még mindig nem tudom, hogy mit keresel itt.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Alice, ez magánügy – mondtam barátságtalanul életemben először. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Tényleg nagyon hasonlít… Még jó, hogy… - morfondírozott magában Edward. –
Isabella! – Magához hívta kedvesét.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Szia, Juliette! Szia… öhm… - tanácstalanul nézett rám, mire gyorsan
kisegítettem.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Anne – nyújtottam kezet Isabella felé. – Anne Platt.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Örülök, hogy megismerhettelek Anne. Én Isabella Black, vagyis már Cullen
vagyok.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Egy napon születtünk… Már szerettelek volna megismerni, hogy tudjam… Nem
érdekes! – Sütöttem le zavaromban újból a szemem. – Bocsánat, de csak a virágot
szeretném elültetni.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Odaengedtek
és hagyták, hogy a fehér liliomot elültessem a sír mögé – majd, ha nagy lesz,
akkor virággal fogja beborítani a sírt.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Sajnálom, hogy többet nem tehettem. Tudom, hogy szeretnéd biztonságban tudni,
akiket elhagytál, s én mindent megteszek, ami csak tőlem telik. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Ami tőled telik? Mi telik tőled? – kérdezte kissé ingerülten Edward, s szemében
az elfojtott düh tükröződött, az ónix íriszben.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Nem akarom átvenni Esme helyét, csak szeretném megismerni az életét. Szeretném
tudni, hogy milyen boldog volt.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Mi közöd van neked ezekhez?</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Esme a déd mamám volt.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A
körénk gyűltek mind elcsodálkoztak – kivétel Juliette, aki jól tudta, hogy ki
volt Esme nekem. Nem szándékoztam megosztani ezt senkivel, de már mindegy volt.
Pár emberrel több vagy kevesebb. Mit számít? </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Hát,
ha még tudnák, hogy… </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Juliette… Te elmondtad neki? Jesszus! Edward, most el kell költöznünk? – Esett
kétségbe Isabella. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Miattam igazán nem szükséges. Én csak egy hetet töltök itt el, s aztán
hazamegyek. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Egyetemről, vagy ilyesmiről hallottál már? – Edward ingerült volt, mintha tudta
volna, hogy mire gondolok. Lehet, hogy nem is Alice olvas a gondolatokban? </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Fölösleges
lett volna vitatkoztam egy nálamnál idősebb fiúval. De vajon Alexel minden
rendben? Nagyon remélem, hogy őt nem fenyegeti veszély az én hülyeségeim miatt.
</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Nem szándékoztam egyetemre menni – mondtam higgadtan, de a gondolataimat
gondosan elraktároztam magamban.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Huh, a kiscsaj keményen nyomja! Majd eltartja valaki alapon él – nevetett fel
vidáman a fekete hajú izomkolosszus. Eddig nem vettem észre, hogy a közelünkben
lett volna, de nem is érdekelt. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Egész biztos, hogy találok olyan munkát ahová elég az érettségi. Egy rövid
ideig nekem aztán minden megfelel – vontam meg a vállam.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Minden? – Tett egy utalást a <i>sarkon
állásról</i> a fekete hajú. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Természetesen <i>olyan</i> munkákat nem
vállalok. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Hol élsz? – Kérdezte kedvesebben Edward, valószínűleg nem akarta végig
hallgatni az oda-vissza játszmánkat. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Jelenleg Ohio-ban. De legutolsó információm szerint rövidesen Olaszországba
fogok <i>költözni</i>. Remélem nem kell kifejtenem,
hogy fogalmam sincs miről van szó.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Nem
leszek én <i>más</i>, ha nem muszáj! Ha Aro
nem jött én sem megyek. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Aro? – Edward hangjától fülem-farkam behúztam, s majdhogynem letérdeltem elé,
hogy ne harapja le a fejem. Bár ezzel megtudtam, hogy Edward tényleg a
gondolataimat nézte…</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Aham… Választhattam, hogy <i>más</i> legyek,
vagy, hogy meghalok. – Tulajdonképpen tök mindegy volt, hogy mit mondok, mert
lényegiben így is-úgyis meghalok. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
<i>Más</i>? Értsem úgy, hogy neked fogalmad
sincs róla, hogy mik vagyunk? </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Már, hogy ne tudnám?! <i>Mások</i> és ezzel
letudva. Mondjuk rólatok nehezebb megállapítani, mert hát, nem vörös az
íriszetek, de azért a „természetellenes okkersárga” sem mindennapi – mondtam és
közben megérintettem a karját, csak, hogy biztos legyek az igazamban. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Aro már nem fog érted jönni és te sem leszel <i>más</i>. Téma lezárva! Jó utat hazafelé! – Gyengéden átkarolta a női
derekat, ami Isabellához tartozott. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Mint
a futótűz terjedt szét az agyamban, hogy kinek a szemszögéből láttam, azt az
igen intim álmot… Ezekkel a gondolatokkal persze megállítottam Edwardot, aki a
fejébe vette, hogy nem akar több időt pazarolni rám.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Hogy mire gondoltál? Te álmaidban férfiak bőrébe bújsz? – Szarkasztikus
hangsúlyától, majdnem felrobbantam. A fekete hajú fiú jót nevetett az egészen,
de szúrós pillantásomat látva visszavonulót fújt. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Vicces
helyzet volt, hogy Edward, s én farkasszemet nézünk, miközben neki teljesen
fölösleges volt a pislogás. Mintha egy egyenlőtlen meccset néztek volna a
többiek, de így még izgalmasabb volt. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Gyerünk, öcsi! – Szurkolt a fekete hajú. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Te is tudod, Emmett, hogy én nyerek! És te is Anne Platt! – Féloldalas mosolyt
villantott felém.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Azt te csak hiszed!</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
A
kezembe volt egy aduász, ha elalszom, akkor én nyerek. És el fogok aludni… </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>- Csalsz? Ejnye! De érthető, hiszen Edward
is azt teszi – nevetett rám Esme. <o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>- Csak használom az eszem. <o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>- Te fogsz nyerni, mert Edwardot
összezavarod. <o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>- Magamat is összezavarom néha…<o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Na, ne már! Öcsi, neked nem is kell pislognod – háborgott Emmett, mire én is
pislogtam. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Most álmodtál? Ébren álmodtál, ráadásul… Veszélyes vagy! – mordult fel Edward.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Feltétlenül… - mondtam ironikusan. – Én veszélyes vagyok, pedig egy légynek se
tudnék ártani.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Nem úgy vagy veszélyes, hanem… Nem találkozhatsz, Carlisle-lal. Bármennyire is
fura, de hallottam még így is a gondolatait, de nem engedhetem… Sajnálom! De
örülök, hogy találkoztunk! </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Miután
Edward elköszönt mindenki eltűnt. Juliette idegesen pillantott balra, ahol már
Daniel várt ránk. Cseppet sem volt felhőtlen a hangulat. Daniel és Juliette
némán vitatkoztak, míg én mindenen elgondolkoztam. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Utáltam,
ha kislányként kezelnek – és most pont azt tették. Nem engedtek a háznál
kijjebb, csak a verandáig. Ez nagyon zavart és már össze is pakoltam, hogy
hazamenjek, amikor vártalan látogató lepett meg minket. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Isabella
jól tudhatta, hogy Daniel mikor nincs otthon, s ezt ki is használta. Juliette
vele nyitottabb volt, s felhőtlenül beszélgettünk. </div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Szeretném, ha holnap átjönnétek. Beszélgetni. Edward és a többiek sem lesznek
otthon.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Dan szerintem a fiúkkal lesz elfoglalva egész nap. Szóval, ha Anne-nek jó,
akkor mehetünk.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
-
Felőlem…</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Mintha
tőlem függne minden… Ki vagyok én? Csak egy vendég lány, akit eltiltottak egy
férfitól, akit még csak nem is ismer. Kész röhej az egész.</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
Ezek
után az álmaim jó messzire elkerültek egy ideig, de aztán, mintha megint a
jövőt láttam volna – mint az erdőben menés…</div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<br /></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>- Anne… - kezdte a tiltakozást Carlisle. A
fehér baldachinnal játszadoztam.<o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>- Nem, Carlisle, hallgass meg! Tudom, hogy
ijesztő, de nem mondok le róla! Ez egy esély!<o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>- A halálra? – Ironikus hangsúlya nagyon új
volt számomra, de még mindig jobb volt, mintha elkezdett volna velem
veszekedni. <o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>- Ha szeretsz, akkor elfogadod! <o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>- Nem erről van szó, ezt te is tudod nagyon
jól! A létemnél is jobban szeretlek, de ebben az egyben nem tágítok.
Egyáltalán, hogy jutott eszedbe, hogy eltitkold előlem? – Elkezdett velem
vitatkozni, de a hangsúlyától megijedtem. <o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>Nem szerettem veszekedni… Carlisle-lal,
pedig egyszerűen utáltam. Nem veszekedtünk, csak kisebb vitáink voltak, de ez a
mostani hangsúlya…<o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>- Nem akartalak megbántani, még csak
eltitkolni sem. Tényleg! De olyan gyors… Sajnálom! – Arcomat az ingjébe fúrtam
és úgy kezdtem el zokogni. <o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbiTimesNewRoman" style="text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i>Keze finoman a hátamon kezdett el cikázni –
ezzel mindig sikerült megnyugtatnia. <o:p></o:p></i></div>
<div class="sszestbbi" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 19.85pt;">
<i><span style="font-family: "Times New Roman","serif";">- Nem haragszom rád, de ezt még
meg kell beszélnünk.<o:p></o:p></span></i></div>
Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-50328378204340528652012-10-23T10:55:00.000+02:002012-10-23T10:55:58.390+02:00Információk<div style="text-align: justify;">
A friss nemsokára [ma vagy holnap] érkezik, csak a hétvégén nem volt rá időm, hogy feltegyem. Emellett egy "csomó" minden történt velem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">1. </span></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://wincsee.blogspot.com/" target="_blank">Winnie születésnapi kvíze</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-5L5VBpTDN2s/UIZZj5F_WOI/AAAAAAAACRU/FeNPiNYbLDU/s1600/Winnie+sz%C3%BClet%C3%A9snapi+kv%C3%ADz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="263" src="http://3.bp.blogspot.com/-5L5VBpTDN2s/UIZZj5F_WOI/AAAAAAAACRU/FeNPiNYbLDU/s400/Winnie+sz%C3%BClet%C3%A9snapi+kv%C3%ADz.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: red; font-size: large;">N</span>agyon jó volt, de ilyenre tőlem még ne nagyon számítsatok. Csak azért ne, mert nem tudnék jó kérdéseket összehozni. De lehet, hogy majd a távoli jövőben lesz :)</div>
<div style="text-align: justify;">
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">2.</span> </div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
Filmnézés</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="allowfullscreen" frameborder="0" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/U4ZPdIAzhIQ" width="560"></iframe>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: red; font-size: large;">E</span>ddig nem igazán rajongtam a képregényekért|képregényhősökért, de aztán láttam a <span style="color: orange;">Bosszúállók</span>at és valami "kényszerített" arra, hogy végre végignézzem a Vasembert és a többieket. Tehát a <span style="color: orange;">Vasember2</span> után megnéztem az <span style="color: orange;">1</span>-et és most várom a <span style="color: orange;">3</span>-at. </div>
Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4458100242596407947.post-30388924110524589752012-10-16T18:17:00.000+02:002012-10-16T18:17:09.714+02:00Líra és Epika szerelme (Egyperces)<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: red; font-size: large;">Ü</span>dv<span style="color: red; font-size: large;">!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem ez még nem <span style="color: orange;">A túlélő</span> és nem <span style="color: orange;">S.B. szösszenet</span>. Ez egy kis tanulós egyperces, aminek a címe mindent elárul. És, mert hazafele úton - 10 perc séta a buszmegállóig, nekem - nagyon kreatívak szoktunk lenni és ma témazárót írtunk: Tegnap megszületett <span style="color: orange;">Líra és Epika szerelme</span>.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A történet kis esszének indult, ugyanis az egyik feladattípus ez volt, és mivel tudtuk a témákat így ezt választottuk mint: <i>nem-értem-és-nem-tudok-róla--mit-írni</i>.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: blue;">Jó szórakozást!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><b>L</b></span>íra elegáns rövid szoknyájába
ült a padon, és számolta a fodrokat – ami minden sorban ugyanannyi volt. Aztán
leült mellé Epika és rövid anekdotába kezdett, ami végén megcsókolta Lírát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><b>L</b></span>íra és Epika összeházasodtak és
várták az első gyermeküket, aki nemsokára meg is érkezett. A kisműnemecske
nagyon szerette a párbeszédeket ezért szülei elnevezték Drámának. Az
anyukájától és apukájától is örökölt géneket.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><b>B</b></span>oldogan éltek és soha meg nem haltak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right;">
by: Anna és Libricica</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-right: 7.05pt; text-align: right;">
hazafele
úton</div>
Stella L. Brandyhttp://www.blogger.com/profile/12271061481883036980noreply@blogger.com0