Valami nem-csöpögős Mesinek, mert azt mondta, hogy írjak
ilyet – depiset meg nem tudok írni, mert jelenleg euforikus hangulatban vagyok.
Amit üzennék, hogy ez eme novella egyes részei igazságok, más részei pedig
rejtélyek. (A tengeri csirke Regitől
származik.)
Hajóút Velencébe
Kora reggel
az apartmanból kilépve csak ködöt láttak – néhány iskolás, tanár és szülő
kétkedve indult útnak. Az előző napi eső után mindenkinek a nyári ruhája maradt
csak, de a reggeli nyirkos-ködös időjárásban furcsa volt rövid nadrágban
járkálni.
Többen
szandált vettek fel és esőkabátot csaptak a hónuk alá, hogy ha az időjárás
megint olyanra fordulna, mint előző nap, legyen ami megvédi őket – a szandálból
pedig hamar kifolyt a víz és a cipők meg tudtak száradni otthon. Három lány még
reggel is hajszárítóval szárítgatta az előző nap elázott ruháit, de azok sehogy
sem akartak megszáradni – bár az előző esti tengeri kikapcsolódás valószínűleg nem
segítette elő a száradást.
Mindenesetre
mindenki izgatottan várta a tengert és a hajóutat – persze mindenkit figyelmeztettek
a felnőttek, hogy a tengeren hidegebb lesz, mint a szárazföldön. A
gyerektömegek izgatottan szálltak fel a buszra, az idősebbek pedig csak lassan
szállingóztak. A busz hátsó bejáratánál a két nyolcadikos fiú állt – várták,
hogy mindenki felszálljon, utolsók akartak lenni – mindketten visszaköszöntek a
három lánynak, akik elmentek előttük, s köszöntek.
A buszon
végül mindenki leült a helyére és kezdetét vette a gyönyörű május harmadika.
Mindenki megbeszélte a másikkal, hogy hogyan sikerült megszárítani – vagy éppenséggel
nem sikerült – a ruhákat, papírokat, táskákat. Mindenki jó hangulatban várta az
utat, mert tudták, hogy az előző napnál rosszabb úgy sem lehet.
A hajónál már
várták őket – éppen telefonáltak az idegenvezetőnek, hogy pár perc és indulnak,
nem várják meg őket. Szerencsére már csak le kellett parkolni a busszal, hogy
aztán egyesével felszálljanak a hajóra. A három tizedikes lány, egy család és a
két nyolcadikos fiú nem ment fel, hanem inkább leültek bent – ők egy kicsit féltek
az időjárástól, meg attól, hogy hideg lesz.
A három lány
jókedvűen üldögélt és fotózott, mint az őrült – a francia útitársak nem
értették a sok fiatal jelenlétét, de aztán a két idegenvezető mindent
elmagyarázott. Az egyik lány fényképező gépe kezdett lemerülni ezért inkább
csak nézte a tájat – na, meg a lent ülő nyolcadikos fiúkat. Nem meglepő, hogy a
lány szemét vonzotta a két félvér srác – hiszen nem mondhatták, hogy rosszul
néztek ki.
Amikor két tizedikes
lány felment fotózni, addig a harmadik lány vigyázott a cuccokra – s közben
mosolyogva szemlélt körbe, meg feltűnően sokat nézett arrafelé, amerre a másik
két lány felment. Aztán a két lány leért és kezdetét vette az étkezés – gyorsan
elfogyott a kibontott nápolyi.
Az egy óra
ötven perces út egész gyorsan eltel – valószínűleg az idegenvezető folyamatos
beszédének köszönhetően, ami elfeledtette mindenkivel, hogy még mennyi idő volt
hátra. Akkor lett mindenki a legizgatottabb, amikor már lehetett látni a Szent
György szigetet – onnantól már mindenki felállt és elhelyezkedett a
leszálláshoz.
Vacsora előtt
a kis csapat úgy döntött, hogy lemennek a partra – voltak, akik fürdéshez
készülődtek, de olyanok is akadtak, akik vásárlást terveztek be. A két nyolcadikos
fiút nem féltették a tanárok, hiszen tudták, hogy ők nem vacsoráznak – igen ám,
de időközben kiderült, hogy a két fiú cserélt a két lánnyal, így minden egy
kicsit felborult.
A végén
mindenkinek haza kellett mennie, ugyanis a legtöbb gyerek ruhástól ment bele a
tengerbe, ami egyébként kellemesen langyos volt. A három lány mire a vízhez
ért, már mindenki ment visszafele, mert szürke esőfellegek jelezték a későbbi
esőzést – ami, mint utólag kiderült elmaradt.
A vacsora
igen érdekesre sikeredett, ugyanis mindenki valami nagy durranásra számított,
ehelyett tengeri csirkét kaptak. Sokat
filóztak, hogy ez vajon hal vagy csirke, mert kinézetre csirke volt viszont
ízre néha hal. Hát megkérdezték egy páran, hogy tulajdonképpen ez micsoda is,
ami vicces volt – valószínűleg az étteremben nem így gondolták.
Az este
folyamán a három lány azt tervezte, hogy megnéz egy filmet, de végül az egyikük
lefeküdt aludni – persze abból sem lett semmi, mert a két másik lány is bement
a szobába és kezdetét vette a fényképezgetés. Aztán előkerült egy retteget téma, ami leginkább csak az
egyik lánynak tűnt fel, s rögtön tetézte is azzal barátnője hangulatát, hogy a
hajón a fiú is nézte őt.
Ezek után a
lány teljesen belehabarodott egy ismeretlen ismerősbe – és maradt a remény.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése