8.
fejezet:
Költözés Kramisha nélkül
Carlisle rögtön megkeresett engem. Edwardot elbújtattam az
ajtó mögé, had legyen Szerelmemnek meglepetés. Carlisle megölelt és megcsókolt,
de fura fintorba torzul az arca. Megérezte az idegen vámpír szagát.
-
Volt valaki itt?- kérdezte és gyanakodva
körbenézett.
-
Van. – súgtam a fülébe.
-
Szia, Apa!- lépett Edward Szerelmem háta mögé.
-
Fiam? Hát, visszajöttél?- kérdezte Carlisle,
mire a fiunk előrelépett és megölelte.
Edward mindent elmesélt. Láttam rajta, hogy nehezére esik,
főleg az embervér ivása rész, de
biztosítottuk róla, hogy nem haragszunk rá. Mindenkinek vannak hibái, még nekem
is…
Elmesélte, hogy találkozott Kramishával is. Nagyon boldog. El
van kényeztetve, még jobban, mint nálunk. Van egy barátnője, körülbelül
huszonhárom éves. Azt viszont nem érti, hogy hogy tudott beleszeretni egy
idősebb férfiba. Szerinte ez nem is szerelem.
-
Edward, könnyen bele lehet szeretni egy idősebb
férfiba. – vetettem közbe. Én sem a legfiatalabb férfit fogtam ki…
-
Igazad van, Anya!- mondta nevetve.
Meglendítettem a kezem és rácsaptam tarkójára. – Rendben, rendben.
-
Nem baj, nekem jó a vénember. – csókoltam meg
Carlislet. Edward nevetve felment a szobájába.
-
Anya! Mázlim volt, hogy úgy döntöttél nem
takarítod ki a szobán. – mondta Edward már a szobájában.
Carlisle boldog volt, ahogy én is. Mindkét gyerekünk boldog.
Igaz az egyikük nincs velünk, de boldog…
-
Boldog vagy?- kérdezte Szerelmem és a hajamat
birizgálta.
-
Nagyon.
Edward játszott a zongorán nekem.
-
Ott voltam, Kramisha versenyén. Nem szólt
nektek, mert félt, hogy még szomorúbbak lesztek.
-
Akkor azért volt annyira boldog.
-
Nem akar titeket megbántani. Csak Kramisha
fejébe láttam bele, a férfiéba nem. – nyomta meg az egyik billentyűt egy kissé
erősebben Edward.
-
Gondolod, hogy valami nem stimmel vele?
-
Nem, nem hiszem. Csak a… kishúgom.
Leültem mellé.
Ugye te itt maradsz
velem? Lehet, hogy Kramishával már nem is találkozok…
Edward megölelt és nem engedett el. Könnyek nélkül zokogtam.
Nem lett volna könnyebb, ha Kramisha itt marad velünk, mert mi örökké élünk, ő
nem…
Kramishával nem találkoztunk többet. Edward egyik nap,
dühösen jött haza.
-
El kell költöznünk. Kezd már feltűnővé válni,
hogy nem öregedünk.
-
Mi a baj, kicsim?- siettem elé.
-
Kramisha elköltözött, de még utoljára sikerül
kiolvasnom a férfi fejéből pár mondatot. Nagyon szereti Kramishát és a világ
semmilyen kincséért sem bántaná. Van felesége. Elköltöztek. Kramisha, Joe és
Lizzie is.
-
Soha többé nem fogok vele találkozni. –
nyugodtam bele. Edward viszont még mindig nagyon maga alatt volt.
-
Miattam történt minden. – kezdte el megint az
önvádaskodást.
-
Ez nem igaz.
-
De igen, Anya! Kramisha azért szakított
Jonathannal, mert elhagytam a testvérét. A plázába is csak Joe miatt járt.
-
Én ezt nem tudtam. De akkor sem a te hibád
Edward. Kramisha döntött így. Kérlek, ne haragudj magadra!
-
Megpróbálok.
Megvártuk míg Carlisle hazajön, aztán Edward elmondta neki
is, amit nekem. Carlisle is úgy látta jónak, ha most azonnal elköltözünk.
Rögtön fel is hívta a kórházat, hogy kapott egy másik állást.
Az igazgató kicsit elszomorodott, hogy egy ilyen kiváló orvost el kell
engednie, de végül sok szerencsét kívánt és letette a telefont.
Elkezdtem összepakolni, de csak ruhákat. Majd egyszer
biztosan vissza fogunk térni ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése