Szösszenetek

Csak egy levél

Sziasztok! Ez a kis egyperces-levél a mai nap (2012.08.02.) fogalmazódott meg bennem és le kellett írnom. Egyes részek megértéséhez szükséges a Stella Brandy szösszenet-folyam, de anélkül is megérthető – bár a címzett csak onnan derülhet ki.

Kedves…!

Nem is tudom, hol kezdjem?! Tizenöt éve ismerjük egymást, és bár csak nyaranta találkoztunk, Te mindig megmosolyogtattál! Fáj látnom, hogy mennyire össze vagy törve – fáj a pici szívem.

Nem emlékszem hogyan ismerkedtünk meg, már nagyon rég történt – te biztosan emlékszel. Arra sem emlékszem, hogy kaptad a beceneved – annyit tudok biztosan, hogy tőlem kaptad. Nem sok emlékem van kiskoromból, de azt tudom, hogy mennyire szerettem ott lenni – a Szomszédos Ebédeknél is mindig az öledben ültem.

Tizenöt éve ismerjük egymást… Kicsi voltam és mindig lestem – mikor érkezel meg. Nagyobb lettem és még mindig lestem – mikor érkezel meg. Balatonon nincsenek korombeliek – csak a szomszédokkal tudok „együtt lenni”… Ennyi éve ismerjük egymást és még mindig nem tegeződünk (bár ez csak az én oldalamra igaz); az autóid nagyon szerettem – a rendszámtáblát meg különösen.

Te vagy a szakmai példaképem, és mindig az is maradsz – mert én mindenhogyan szeretlek. Remélem jövőre többet találkozunk – már a kész nyaralóval – és minden rendben lesz.

                                                                                                                                Szeretettel:

                                                                                                                                  Libricica

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

A kertmozi és a tűzijáték

A Balaton északi partján található révfülöpi Szigeti strand ad helyet a kertmozinak. És tegnap sikerült megnézni a Jégkorszak4-et ott – bár a nézni eléggé túlzás…

Nem egy nagy moziterem, szúnyogok és éjjeli lepkék hada – ez jellemezné leginkább a kertmozik nagy részét, de ennek ellenére mindig sokan elmennek filmet nézni. A kicsik is élvezhetik a műsorokat, mert szüleik ölében talán még látnak is valamit – hátrányban vannak azok, akik alacsonyabbnak születtek és beülnek eléjük a nagyobbak. Az átlagos 167 centimmel – veszekedhetnénk azon, hogy ki mekkorának mér… - nagyon boldog vagyok. De tegnap bebizonyosodott, hogy a kertmozik nem nekem valók – legalábbis, ha előttem egy idősebb házaspár ül és nem bírnak egyhelyben maradni. Odáig rendbe is volt, hogy csak két ember között lehetett kilátni, de amikor a bácsi állandóan a feleségéhez hajolt, ezzel elzárva előlem és az ölembe ülő csöppség elől a kilátást – na, az már idegesített.A csöppség – aki a balatoni szembe-szomszédunk legkisebb tagja – figyelmét persze nem igazán kötötte le a film, és így nem kellett aggódni, hogy nem lát… De azért mégis!

És akkor jött a ráadás – a déli parton idén is tűzijátékoztak 19.-én. A gyönyörű fénypompát vagy a filmet nézték többen? Természetesen az előbbit – talán nem is nagy meglepetés, hogy a film végeztével mindenki a part felé vette az irányt és nem a kijárat felé…

Bebizonyosodott, hogy a régi, ismételgetett tűzijáték még mindig érdekesebb egy új filmnél is! 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Első nap ~ avagy a 2012/13-as tanév

Harmadik Stella Brandy szösszenet-folyam szösszenet :D Az elején található egy dőlt-félkövér részt, ami a tavalyi évem.

Gólyának lenni mondhatni egy egész jó dolog – mondhatni. Nyolc év alatt a ember megismeri az iskoláját – felsőben a felsőstanárokat is. De gimnáziumba gólyának lenni egyet jelent a teljes újrakezdéssel. A tanárok még nem ismernek, tehát van esélyünk jól elkezdeni az évet – és három/négy évet sikeresen befejezni.

Jelenteném: én sikeresen nekikezdtem az első évemnek és abból a kevés tantárgyból is még mindig az informatika a kedvenc – persze szigorúan csak a gyakorlati rész. Az ECDL-lel sincs semmi baj, bár az utolsó vizsgán nem tudom, hogyan fogok átmenni…

Tehát a írásbeli és szóbeli angolvizsgák után még mindig azt mondhatom, hogy corvinos vagyok – ami határozottan jó jel.  

Kinga nagyon körültekintően csak reggel vette ki a szekrényéből az ünneplőjét - de természetesen a szoknyája nem ott volt. Sebaj, megoldotta! És utána inkább visszafeküdt az ágya - így indult tehát a szeptember 3.-a.

Ha megkérdeznétek, hogy milyen volt a napom a válaszom ez lenne: Szuper!

A reggellel nem volt gond - egy pohár kóla (mert kakaót nem kaptam) jól felébresztett. 7:05 - az időpont, amikor meg kell jelennem a buszmegállóban, de persze anyunak ma kellett elmennie tankolni. Nem késtünk, ami azért nagy szó! Vártam két percet a találkozási helynél, aztán Annával elindultunk gy-a-l-o-g a sulihoz. Vagyis a cukrászdához.

Most ugrunk egy nagyot - mondjuk az évnyitóhoz, amikor már a helyünkön állunk.

Azt tudni kell, hogy mi nagyon profin beszélgetünk órán/ünnepségeken, tehát ez nem volt gond. A tanévnyitó tavaly a "Ki mellé üljek?" kérdés körül forgott - nálam most se volt másképp. Ugyanis tavaly év vége felé Anna és Rebeka beosztották az ülésrendet (szigorúan csak a bestek), amiből én kimaradtam. De szerencsére Bencének sem lett padtársa - tehát négy évre "elköteleztem" magam mellette a hátsó padba (tehát a szemüvegemet meg kellene csinálni, távollátás...).

De a tanévnyitó közepén elmaradhatatlan Jurcsi is részt vett. Mindegy!

A tantárgyak és tanárjaik kicsit kiverte a biztosítékot - nagyjából mindenkinél. Én, aki logikusan végiggondoltam az órarendet amikor felkerült a netre, tudtam a bakit. A nagy gebasz az informatika világa körül forgott - ami számomra a legfontosabb... Tehát két tanár maradt nekünk - de rossz csoportbeosztással, azaz nem is rosszal, hanem a tavalyi második félévessel... hosszú.

Félreértés ne essék én mindkét tanáromat imádtam és imádom, de ha választanom kéne mégiscsak Tanár Urat választanám - a szívatós dolgozatai ellenére is. És akkor megtörtént a csoda! Roland ugyanis elment egy papírral, amit az ofőnk adott oda neki. És az útján találkozott Tanár Urral és kifaggatta, hogy miért nem ő fog tanítani minket. A válasz ez volt: "Megnézem, de szerintem én foglak és Erika néni mondott hülyeséget" - valószínűleg az ő stílusában, ami...

És a folyosón láttam, de nem jött oda hozzám - mert nem vett észre... Viszont Edit nénit (másik infótanárom) nem láttam, pedig évzárókkor letámadott.

Tehát így telt az én napom. Van egy jó padtársam, aki végigszagolgatta az összes könyvét, és amiből nem rendelt annál az enyémet. Van két infótanár, aki közül valamelyik tanítani fog. Van egy csomó új könyvem, de nincs irodalom könyvem.

És a Tiétek hogyan telt?