Broken Angel - 10. fejezet

10. Felicità

Nem tudtam eldönteni, hogy Edant csak a kötelék húzta magával, vagy pedig Ő akart Önként itt lenni és ezt csinálni. Ezt, amit képtelen voltam kimondani, még magamban is.

Edan selymes csókjai a vállamon, kulcscsontomon… Észre se vettem, hogy szaggatottan veszem a levegőt. Akartam Őt.

- Apáék… nem tudják… - mormolta a bőrömbe. Riadtan kaptam Edan felé a tekintetem. Kezei a csípőmön pihentek.

- Ezért még Én fogom megütni a bokám… - a tiltakozásom egy nyögésbe fulladt, amikor Edan felhúzta a pólóm és nyelvével a köldököm körül körözött.

- Amiről nem tudnak, nem fáj nekik. – nézett rám igazán… rosszkisfiúsan. Azelőtt még soha nem láttam így.

Nem volt ellenemre a dolog, mert tudtam, hogy ezt csak azért mondta, mert… Velem akart lenni, és mert mégiscsak férfiból van. És Edan férfi lett…

Kezemet végighúztam tökéletes testén. Egy fiatal fiú, hogy tud ilyen testtel rendelkezni? Lehetetlen, mégis lehetséges, ha már csak abból indulunk ki, hogy Edan félig alakváltó.
Átkaroltam a nyakát és úgy húztam magamhoz egy csók erejéig. Bőre illata megbabonázott és Én még többet akartam Belőle. Megcsókoltam a füle mögött, mire elégedett nyögést hallatott.

Csak egy pillanat volt a feszítő érzés, amit akkor éreztem, amikor végre teljesen eggyé váltunk. De az, az érzés hamar elmúlt és helyette az egész testem bizsergett.
Edan nem váratott meg, elkezdett mozogni, de Én gyorsabb tempót diktáltam.

A gyönyör hirtelen csapott le Rám. A testem ívben megfeszült a mennyei érzéstől, majd fáradtan hanyatlottam a homokba vissza. Azt akartam, hogy Edan is átélhesse ezt a csodálatos élményt. Nem kellett sokáig várnom, ökle a fejem fölött csapódott a földnek.
Érzetem a langyosságot, ami elöntötte altestemet. Más volt, mint amilyennek tanultam az orvosin, sokkal másabb.

Edan fáradtan fúrta fejét a nyakamba. Légzése rendszertelen volt.

- Azt hiszem, ma nem megyek haza. – dőlt le mellém. Fejemet a mellkasára tettem.

- A szüleid keresni fognak. – mondtam és előre féltem Edward reakciójától, ha megtudja, hogy Edan mit csinált este. – Edan!- ijedten kiáltottam fel, pedig már senki se volt a parton, rajtunk kívül. Védelmezőn még jobban magához húzott.

- Semmi baj! Nincs itt senki, csak mi. – mormolta a fülembe a megnyugtató szavakat. Ahogy a mi-t kiejtette a testemet elöntötte a jóleső melegség.

Bíztam Edanbe. Valahogy biztosan eléri, hogy az apja ne tudja kiolvasni a fejéből az éjszakánkat. Csak most kezdett igazán tudatosulni, hogy szerelemmel szeretem Edant. Eddig csak azt hittem, hogy úgy szeretem.

Edan cirógatta a hátam és ez segített nyugodtan aludni. Az az érzés, hogy Edan itt van és megvéd mindentől megnyugtatott. Mert bíztam benne, hogy még Edwardtól is megvédene.

A Nap sugaraira ébredtem fel. Kellemesen cirógatták a bőrömet. Edan még aludt, de olyan édes volt, hogy nem volt szívem felébreszteni.
Megkerestem a cuccaim, majd elkezdtem őket felvenni. Edan nadrágja gyűrötten volt a homokban, de Én összehajtogattam neki.

A farzsebéből egy fehér boríték lógott ki. Nem szokásom nyúlkálni más cuccaihoz, de ez érdekelt. Óvatosan kivettem az egész borítékot.

,,Esther Evenson részére!

P.S.: Edward, ne égesd el!”

Az Én levelem mit keres Edan farzsebében? És Edward miért akarná elégetni?
A boríték volt maga a levél és már valaki elolvasta.

,,Kedves Esther!
Ezer hála, hogy segítettél összebarátkozni Cullenékkel. Valószínűleg Edward végzett volna velem, de Carlisle felismert, valamennyire. Nem akartam Nekik fájdalmat okozni, ezért elköltöztem. Carlisle persze vett nekem egy házat, ami nagyon kedves volt a részéről.
Tudom, hogy egyszer majd vissza fogsz menni La Push-ba. Hülyének nézhetnél, de látom a jövőt. Tudod, boszorkány vagyok.
Nagyon hálás vagyok Neked! Ezért is tettem meg azt, amit már rég meg kellett volna.
Nem tudom, hogy hogyan fogod majd fogadni, mert a jövőd eltűnik azután, hogy Edan…
Üdvözlettel: Esmeralda Evenson”


Kérdések ezrei cikáztak a fejemben. Esmeralda, miféle dolgot tett meg, amit már rég meg kellett volna? És miért nézte a jövőmet? És miért tűnt el Edan után…

- Sikerült kicsempésznem. – ijedten kaptam a szívemhez, amikor Edan megszólalt. – Téged illet. És Apa el akarta égetni. – mondta és közben felállt, hogy Ő is felöltözzön.

- Hát… Köszönöm. Nem lehetet könnyű. – nem bírtam levenni a szemem Róla. Tökéletes volt, mindenhonnan nézve.

- Jó nézni?- kérdezte nevetve, majd visszatért az eredeti témához. - Meglepődnél, ha tudnád, hogy Isis segített. – és tényleg meglepődtem, amint kimondta a nevet.

- Isis segítette neked? De miattam nem lehetett nászútja.

- Azóta elmentek és vissza is jöttek. Sok mindenről lemaradtál. – puszilt arcon.

A levelet nem kérte vissza, viszont amint felöltözött, haza is ment. Nem érzetem magam egyéjszakás kalandnak, mert Edan nem olyan.
Lassacskán Én is összeszedtem magam és haza indultam.

Nate – szokáshoz híven – még aludt. Kopogás nélkül nyitottam be a szobájába, amiért morgott egy kicsit, de aztán hagyta, hogy mellé feküdjek.

- Félvámpírszagod van. – mondta, és drámaian elhúzta az orrát.

- Neked meg vámpír. Hol voltál? – kérdeztem gyanakvón.

Ha átment volna Cullenékhoz, akkor szólt volna. Biztosan. Vagy csak Isabellát ment meglátogatni…

- Cullenéknél voltam. Meglátogattam Őket és a vendégeiket. – mondta Nate.

- Vannak vendégeik?- ültem fel az ágyon.

Edan nem mesélt róla, hogy vannak náluk. Biztosan vámpírbarátok. Különben Nate nem ment volna oda.
Egy kicsit féltettem Nate-et.

- Jó lenne tisztavizet önteni a pohárba. – ült fel Nate is az ágyban.

- Ha így akarsz rávenni, hogy oda menjek, akkor nem fog összejönni.

- Pedig megígértem Nekik, hidd el Ők is hasonlóképen reagáltak az ötletemre. És végre Én is megtudhatnám a sötét múltad részleteit.

Semmi kedvem nem volt Cullenékhoz. És az Edannel töltött éjszaka után nem akartam Vele találkozni. Márpedig Natenek igaza volt. Tiszta vizet kellett öntenem abba a bizonyos pohárba.

Abba még nem gondoltam bele, hogy mi van akkor, ha Edward kidob, és azt mondja, hagyjuk az egészet. Elfogadható reakció lett volna, csakúgy, mint Isabellánál. Gyerekes dolog volt menekülni és nem szembeszállni a dolgokkal.

Átcsoszogtam a szobámba és előkerestem egy elfogadható ruhát, amit nem sajnáltam. Ha arra kerülne a sor nyugodtan átváltozhatnék benne. Nehezen találtam meg a megfelelő ruhát.

Nate is felöltözött és rendet rakott maga után, aminek külön örültem.
Előre engedett, így megbizonyosodva arról, hogy nem fogok elszökni. Mikor már közeledtünk a Cullen-ház felé belekaroltam Natebe. A gondolataimat is rendszereztem, nehogy Edward valami olyat lásson, amit nem lenne szabad.

Nate nem kopogott, de biztosan jelezte Edwardnak gondolatban, hogy itt vagyunk.
Nate elengedte a kezem így egyedül kellett belépnem az ajtón.
Előttem állt két személy. Egy férfi és egy nő. A férfinak barna, majdnem fekete, rövid haja volt, míg a nőnek göndör szőke. Valahonnan ismerősek voltak, de nem tudtam honnan…

- Ez nem lehet… - ez volt az utolsó mondatom, majd valaki úgy döntött, hogy kipréseli belőlem a levegőt.