Broken Angel - 15. fejezet

15. Telefonhívás

Az általános terhességek ilyenek, vagyis ha ikreket vár az ember. A hasuk általában már előbb meglátszik, a testük gyorsabban változik. Vagy csak a pocak kezd el nőni rohamosan.
És ha egy várandós nő a második hónap vége felé már izgul… Edan egy nap több mint tízszer mondta, hogy mennyire szép vagyok és milyen jól áll a terhesség.

Nem volt olyan nagy a pocakom, még. Éppen, hogy látszott, de Én már így is daginak éreztem magam. És ez mindentől elvette a kedvem. A mindenbe a szex is beletartozott, tudtam, hogy Edan nem egy Emmett, de azért mégiscsak férfiból volt… És Én megvontam Tőle azt, amire a legjobban vágyott.

- Esther… Mi a baj?- cirógatta a hátam reggel.

- Nincs baj. – mondtam.

- De valamiért nem engeded, hogy hozzád érjek. Én tettem valamit? Ha igen, akkor csak mond meg. – esett kétségbe.

- Nem tettél semmit. – mondtam, de még mindig nem fordultam felé.

Tudtam, ha így folytatom Edan elhagyhat. De azt nem akartam…

- Hé, hé… Mi a baj?- fordított magam felé Edan és meglátta, hogy sírok.

- Nem akarom, hogy elhagyj. Én nem tudnám egyedül végigcsinálni…

- Nem hagylak el. – csókolt meg úgy, hogy visszajött egy kicsit az életkedvem.

Kívántam Őt, akartam Őt. Nagyon, nagyon… Nem volt Edan ellenére, amikor elkezdtem levenni róla a hálópólóját. Aztán mikor a kezem a fenekére tévedt már kezdte sejteni, hogy engedek az érzéseimnek.
Nem akartam bántani Őt, nem is tudtam volna bántani…

Csókjaival bejárta az egész testem, nem bírtam vele betelni. Keze mindenhol ott volt…
Nem tudom, hogy Nate, hogyan bír ki minket, megérteném, ha kitenné a szűrünket.
Minden elsötétült, majd mindent élesen láttam.

Egyre jobban közeledtem a második hónap végéhez és ettől nagyon megijedtem. Egyik pillanatban még boldogan simogattam kicsi pocakom, a másikban viszont teljes letargia uralkodott körülöttem. Edan mindenben mellettem állt, esténként is volt, hogy lement az éjjel-nappaliba és vett nekem, amit éppen kívántam.

Az idővel ez csillapodott, főleg mikor Alice búcsú-bulit szervezett, mert szüleim úgy döntöttek, hogy vesznek egy házat La Push-ban és odaköltöznek. Természetesen mi is meg voltunk hívva, rég nem láttam senkit sem. Kivétel Edan és Nate, meg néha Liliett.

Mivel régi nadrágjaimat képtelen voltam felvenni, így maradt az, hogy ruhát veszek fel. Megtaláltam a régi kedvenc, lenge ruhámat, ami egészen térdig ért. Szerencsére imádtam régebben a nem túl feszes ruhákat és ez most tökéletes megfelelt.

- Gyönyörű vagy!- ölelt át hátulról Szerelmem.

- Edan… Én kibírhatatlan vagyok. És minden másodpercben máshogy érzek mindent és… - Edan nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot, mert kaptam egy csókot. Majdnem el sem indultunk, de Edan telefonja eszeveszett csörgésbe kezdett.

- Mi az Alice? Nem, nem felejtettem el! Apánál? Oké! Megyünk!

Alice olyan halkan beszélt, hogy még Én sem hallottam, csodálkoztam azon, hogy Edan egyáltalán hallotta.
Kézen fogva sétáltunk a Cullen-házig. Alice már mesélt nekem az esküvői terveiről, de azt hittem, hogy ezt majd még megbeszéljük.
A Cullen-ház talpig fel volt ,,öltöztetve”. Alice rendesen kitett magáért. Hogy honnan tudtam, Alice mostanra tervezi az esküvőt? Megérzés volt.

Alice rögtön elküldte Edant, Engem pedig felvitt a szobájába. Mikor beléptem a szobába nem akartam hinni a szememnek. Egy teljesen fehérruhát pillantottam meg az ablaknál. Nem volt letakarva…

- Alice… Ez… - nem bírtam megszólalni.

- Nem tetszik?- esett pánikba barátnőm.

- Ez gyönyörű. De, hogyan…? Alice Én félek…

- Nem kell semmitől félned. Minden tökéletes lesz. Öltözz át, aztán kisminkellek. Apukád fog az oltárhoz kísérni.

Félve húztam magamra a menyasszonyi ruhát, mintha egy érintéstől összeporladhatna. A ruha szabásmintája tökéletesen ráillet az alakomra, deréktájt egy kicsit ki volt szélesítve, így elrejtve az egyre növekvő pocakom.
Alice pillanatokon belül kisminkelt. Halványlila sminket kaptam. Miután végezett a sminkkel megnéztem magam egy egészalakos tükörben. Alaki más nézett vissza Rám, de a szeme az enyém volt.

Esküvőkön szokás valami kéket, valami újat, valami régit, valami kölcsönbe kapott dolgot viselni.
A ruha megfelelt újnak, míg az Alicetől kölcsönkapott harisnyakötő az összes többinek.

Apa, kezében egy nagy csokorral jött be a szobába, majd gondosan maga után becsukta az ajtót.
Jól állt Neki a szmoking. Megöleltem, s Ő visszaölelt.

Alice igazán kitett magáért. A kertben mindenhol lila szalagok voltak elhelyezve. Egyenesen előre néztem, s Edant néztem. Amint megláttuk egymást, mosolyogtunk. Láttam Rajta, hogy Ő is legalább annyira izgul, mint Én.

- Ha bármi bántódása esik, nagyon megbánod. – adta át a kezem Apa Edan kezébe.

- Nagyon fogok Rá vigyázni. – mondta Edan, de szemét le nem vette volna Rólam.

Fel sem fogtam, hogy a pap mit mond. Gépiesen mondtam el a szövegem, majd miután Edan is végre felhúztuk egymás ujjára a gyűrűt.

- A rám ruházott hatalomnál fogva ezentúl Önök férj és feleség. Megcsókolhatja a menyasszonyt!- mondta a pap, mire Edan eleget tett a papa ,,kérésének”.

Életem első hitvesi csókját kaptam meg. Teljesen elfeledkeztünk a körülöttünk lévőkről, csak akkor szakadtunk el egymástól, amikor a vendégek tapsviharban tört ki.

Sorban fogadtuk a gratulációkat. Isabella megölelt engem, majd mikor Edant ölelte át elsírta magát. Miután Edward is végi ölelt mindkettőnket, ment vigasztalni a feleségét.

Alice elrángatott egy székhez, majd meg se várta, míg megszólalok és már mindenki körénk gyűlt. Mert Edan megállt előttem, egy levakarhatatlan vigyorral az arcán. Most kivételesen a nős férfiak is körbeálltak, mivel házassági évfordulóért versenyeztek.

Edan felhúzta a szoknyám, mire az egész arcom lángba borult. Emmett nagyon jól érezte magát. Mikor megéreztem Edan fogat a combomon az arcom még vörösebbé vált. Edan egy laza mozdulattal lehúzta Alicetől kölcsönkapott harisnyakötőmet és a férfi-tenger felé dobta. A szerencsés úriember Emmett lett, aki meglepő módon felém közeledett.

- Edan… - hívta Szerelmemet Alice, és abban a pillanatban Emmett felkapott, befogta egyik kezével a szám. Futott velem, nem értettem mit akar.

Nem tudtom, hogy hova vitt, de nem ismertem a házat. Elég hatalmas volt, mikor Emmett bevitt az ajtón kezdtem pánikolni.

- Emmett, te hülye vagy? Egy idegen házába hozol?

- Ugyan cica – vont magához – tudom, hogy Te is szeretnéd.

- Mit Emmett? Te bolond vagy. – toltam el magamtól az arcát.

Végre elengedett és elkezdett röhögni, azzal a tipikus mély nevetésével.
Bosszúsan néztem fel Rá, majd elindultam az ajtó felé.

- Engedj el! Edan meg fog találni és akkor neked annyi. – próbáltam meg rávenni, hogy ezzel semmit sem ér el.

- Nyugi, Esther! Te még sosem hallottál a menyasszonyszöktetésről?

- Ó, hogy a… - fojtottam el egy cifra káromkodást. – És, mi a terved?

- Hát, hogy eljátsszuk, hogy szerelmesek vagyunk egymásba. Csókok, meg minden. – nevetett Rám. – Benne vagy?

- Ezt még nagyon meg fogom bánni. – mondtam beleegyezésképpen.

Nem kellett sokat várni, Edan úgy robbant be – az addigra kiderített – régi Cullen-házba, hogy azt hittem az ajtó kiesik a helyéről.
Mi eléggé félreérthető testhelyzetben voltunk. Vagyis Emmett nekinyomott a falnak, Én pedig lábammal átkaroltam a derekát.
A csókra nem gondoltam másként, csak Emmett perverz viccének. Edan tátott szájjal bámult Ránk.

Megveregettem Emmett vállát, hogy jelezzem újdonsült férjem mögötte áll. Emmettet ez nem nagyon érdekelte, tovább csókolt, majd elkezdett egyre lejjebb haladni. Kezdtem kényelmetlenül érezni magam, erről nem volt szó. Persze folytattam a ,,szerepem” továbbra is, nem is tudtam volna mást csinálni.

Végül Emmett teljes pókerarccal Edan felé fordult, Engem el nem engedve. Edan rámorgott, mire ha tudtam volna, már felugrottam volna. Nem volt túl kényelmes a ruha, nem a menyasszonyi ruhámban kellett volna elrabolnia Emmettnek.

- Mit képzelsz? Megcsalod a feleséged az ÉN FELESÉGEMMEL?- ordította Edan.

- A kis feleséged sem bánta a csókot. Vagy Te láttad Őt ellenkezni?- kérdezett vissza szenvtelenül Emmett.

- Te nem ellenkeztél… - pillantott Rám. Hirtelen azt se tudtam hol vagyok.

Emmett letett, majd átkarolt. Kaptam még egy puszit az arcomra, majd elkezdtünk nevetni. A színészkedésnek vége volt. Emmett nagyon mulatságosnak találta Edan arckifejezését.

- Nyugi, Öcsipók! Szerinted Én megcsalnám Rose babyt?

- Mi van?- kérdezte Edan semmit sem értve.

- Menyasszonyszöktetés. – mondtam.

- Ja, hogy… - nem fejezte be a mondatot, hanem magához húzott és megcsókolt.

Emmett öblös nevetésére sem hagytuk abba a csókot. Végül Emmett megfogta mindkettőnk vállát és elhúzott egymástól.

- Na, gerlicéim, tudom, hogy nem terveztek nászutat tekintve a porontyokra, de Alice azért szeretné, ha felvágnátok a tortát!

- Emmett… Tényleg a torta!- csaptam a homlokomra.

- Majd a nászéjszakát elháljátok, hacsak nem döntesz úgy, hogy megvonod Tőle. – nézett Rám Emmett.

- Edan… Azt hittem a magánélet az, magánélet…

- Rossz családhoz csatlakoztál – nevetett Emmett – Edward gondolatolvasó, Alice már egészen jól látja a jövőt a farkasok közelében is… Hát, ebben a családban semmi nem marad titokban.

Végül visszamentünk La Push-ba és Alice átöltöztetett, majd lementünk a kertbe a torta elé. Háromemeletes volt, ezt egy kicsit soknak ítéltem meg, mivel voltak a jelenlévők között olyanok is, akik nem ettek. Aztán körülnéztem és rájöttem, hogy Alice a farkasokra is gondolt, na meg Rám.

Edannel együtt vágtuk fel a tortát, majd mindenki vett belőle egy szeletet. Edan fogta a tortaszeletemet és ,,megetetett vele”, ezt Én se hagyhattam annyiban. Fogtam a tortáját és végigkentem vele az arcát.

Mindenki nagyon jól szórakozott. A nászajándékoktól előre féltem és amint meghallotta ezt a gondolatomat Edward, elmosolyodott.
Natetől a házat kaptuk kölcsönbe, hogy kiélvezhessük a nászéjszakánk. Mindenki mástól valami extra titkos dolgot fogunk kapni, amint teljesen készen lesz.

Este előkerestem valami kihívó darabot, hogy legalább ezt a napot megszépítsem Neki. Egy fekete csipkés darabot újított be nekem Alice, amit most használtam fel. Előkerestem a selyem köntösömet, majd felvettem.

Edan az ajtó mellett állt és alig várta, hogy belépjek a szobába. Mikor megettem forró csókban egyesültek ajkaink. Aztán végignézett rajtam és a szája is tátva maradt.
Befogtam a száját, mielőtt megszólalhatott volna.

Edan levette a köntöst, s keze végigjárta idomaim. Hagytam neki, hiszen erre várt már napok óta és reggel nem tudtuk teljesen kiélvezni a helyzetet. És be kellett vallanom magamnak, nekem is hiányzott már az érintése.
Hagytam neki, hogy azt tegyen velem, amit akar. Élveztem minden érintését.

Minden érzésem egy helyre koncentrálódott. A légzés nehezemre esett és abban a pillanatban csak Edan és Én voltunk. Aztán Edan sem bírta tovább, s teljesen egymáséi lehettünk. Együtt léptük át a gyönyör kapuját, aznap nem utoljára.

Reggel a telefonom SMS jelzője ébresztett. Nyűgösen kerestem meg a telefonom. A kijelző erős fénye bántotta a szemem. Végül sikerült elolvasnom az üzenetet, ami öt nem fogadott hívást rejtett. Kikúsztam Edan karjai közül, majd felhívtam a számot, amelyikről hívtak.

- Halló?- szóltam bele halkan, nehogy felverjem Edant.

- Ms. Evenson?- kérdezett egy női hang.

- Igen. – nem akartam kijavítani, hogy már Mrs. Cullen.

- Fred Vuckari miatt hívtuk Önt!

- Fred miatt? Mi történt? Ugye, jól van?- kérdeztem, észre se vettem, hogy Edan átkarol.

- Fred tegnap kórházba került. Összeomlott az immunrendszere. Ha teheti jöjjön el, Ön a felhatalmazott és az örökös.

- A mi? Ez valami tévedés lehet. Fredet alig ismertem…

- De Ő így rendelkezett. Jöjjön be, míg nem késő.

- Rendben, odautazom még ma.

Edan nem értette, hogy miért akarok elutazni, így eldaráltam Neki, hogy Fred volt az, aki megmentett és nagyon jó barátok lettünk. Edan persze velem akart jönni, aminek semmi akadályát nem láttam. Együtt vágtunk neki az útnak.