Prológus
Nem tudom, hogy miért nem tettem meg, már akkor, amikor először találkoztunk. Késztetést éreztem aziránt, hogy még meg is védjem. Soha nem hittem volna, hogy egyszer majd így átvernek – pedig elég régóta a Földön tartózkodom.
Azt hittem, hogy Ő majd más lesz, de tévedtem. Talán rég eltűnt arámat fedeztem benne fel. De akkor csak egy kislányt láttam, és az nem létezik, hogy az a kislány legyen a vámpírvadász. A vámpírvadásznak minimum férfinak kéne lennie, nemhogy egy ilyen kis törékeny leánynak…
Megint úgy gondolok rá, mint egy ártatlan kislányra… De nem az! Megölte az összes szolgák, akit Őérte küldtem. Ez bosszúért kiállt, s Tőlem meg is kapja. Ismerem én minden trükkjét, s gyenge pontját.
Vártam, hogy mikor dönt úgy, feláll. Nem kellett sokat várnom, mert fegyverrel a kezében – amit természetesen rám fogott – állt fel, s nézett velem farkasszemet. Én még csak nem is emeltem magam elé a kezem, vártam, hogy mikor húzza meg a ravaszt.
Becsukta szemét, s nagyokat nyelt. Én pedig végérvényesen feladtam magam, már igazán vártam a Pokolra – úgyis oda jutok… Én is becsuktam a szemem és vártam, hogy a ravaszt mikor húzza meg a kecses női ujj.
Dörrenés az volt, de semmit sem éreztem – lehet, hogy nem is ezüstgolyókkal volt feltöltve a fegyver. Kipattantak a szemeim…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése