Hymon: 13. fejezet

13. fejezet

Leültem az asztalhoz. Nekem kellett középen ülnöm, amit nem értettem, de elfogadtam. Az első feladatunk az volt, hogy ábrázoljuk magunkat és a fajokat. Segítségként Victor felírta a három fajt. A vámpírt, az alakváltót és a hymont. Kaptunk egy lapot. Elkezdtem rajzolni. A végeredmény nekem nagyon tetszett. Victor mindenkiét megnézte. Meglátta az addig rejtegetett karkötőm. Megkérdezte, hogy mit jelent a medál és, hogy Jacken miért van ugyanolyan karpánt.
- Ezt választottam a címeremnek. – mondtam és ránéztem, de harag helyett megnyugvást láttam.
- Te készítetted el a kinézetét?
- Hát én lerajzoltam Jack meg elvitte az ékszerészhez és megcsináltatta.
- Ez csodálatos. Haladsz. Ha a címer már megvan, nagyobb esélyünk van újra felkerülni a három faj közé. Eddig nem találkoztam veled hasonlóval. Erős, okos és még szép is vagy. A rajzod, amit most rajzoltál tényleg nagyon jó. Jól ábrázoltad a fajokat és tetszik az elrendezés. – dicsért meg.
Nekem Plumyé és Currantyé is tetszett. Érdekes volt látni, hogy három külön faj, hogyan tanul együtt.
- Curranty lesz a következő Alfa. Plumy meg egy vámpír fiúval van együtt, aki a Volturi tagja volt és bármikor visszamehet ráadásul elég jó pozíciója volt ott. És Cherry… Cherry a leghatalmasabb. Ő a hymonok vezére. – amint kimondta Victor a szívem a torkomba dobogott.
- Én?
- Igen. Tudnod kell, hogy az összes hymon engedelmeskedik neked. Ha valaki ellen szegül elég csak rá nézned és… - eszembe jutott a Cullen-villai jelenet. AZ, hogy Victor majdnem pukedlizett.
- És mi van akkor, ha én csak egy átlagos… hymon akarok lenni?
- Nem kell semmit csinálnod. Élheted az életed, de ha történik valami például a Volturi ide jön, akkor, mint a hymonok vezetője neked is meg kell jelenned. Úgy ahogy Carlislenak, mert ő az itteni vámpír csapatnak a vezetője és Currantynak, mert ő az alakváltók vezére.
- Értem. És nincsen tiltva az, hogy hymon és vámpír.
- Nincs, mert a szerelmet nem lehet megakadályozni, és ebbe jobb, ha beletörődöm. Curranty, kicsi lányom legyetek boldogok. – mondta Victor és leült elénk. – Különlegesek vagytok mindhárman. Plumy te is különleges vagy. Állattá tudsz változni eddig senki sem volt rá képes.
- Ezt, hogy érted, hisz az alakváltók… - kezdtem el.
- Plumy bármilyen állattá át tud változni. – vágott a szavamba Victor.
- Értem. – mondtam és Plumyra néztem.
- Holnap a hymonokról tanulunk. – mondta Victor és felállt. – Most menjetek haza.
Kimentem a házból és elgondolkoztam azon, amit Victor mondott. Hymon vezér vagyok.

Amint hazaértem lefeküdtem aludni. Éjfél körül felkeltem, mert nagyon fájt a fejem. Lementem a konyhába és kerestem valami fájdalom csillapítót. Bevettem rögön kettőt, hogy holnap sokáig tudjak aludni. A tanulás is csak délután kezdődik. A suliban meg szünet van.
Visszafeküdtem és elaludtam.
,, A gyönyörű sápadt gyermek megfordult. Én csak néztem. A szeme akár Emmetté, mégis más volt. Szőke haja lágyan omlott a vállára. Vártam, hogy megszólaljon, de nem tette, csak mosolygott. A mosolya is Emmetté volt.
- Mami. – a hangja csilingelő volt és én csak bámultam őt.
Hozzám szaladt és átölelt. Azt hitte, hogy valami bajom van. Maminak szólított…”
Zihálva ébredtem fel. Az ablakon át besütött a nap. Miután megnyugodtam lassan rávettem magam arra, hogy felkeljek.
Lementem és csináltam magamnak egy szendvicset. Egész végig az álmomon gondolkoztam. Nekem nem lehet gyerekem, mégis gyerekkel álmodok. Lehet, hogy azért, mert szeretnék.
Leültem az asztalhoz és elkezdtem enni.
Felmentem, hogy felöltözzek. Levettem a hálóingem és felvettem egy legginget és egy rövid ujjú pólót.
Megágyaztam. Valaki hátulról átölelt. Először megijedtem, majd rájöttem, hogy ez biztosan Emmett.
- Szia!- súgta a fülembe szerelmem.
- Szia! Hiányoztál. – mondtam és belebújtam az ölelésébe.
- Te is nekem. – mondta és adott egy puszit a fejemre.
- Szeretlek. – mondtam és megcsókoltam. Annyira vágytam rá, mégis nem éreztem kész magam rá.
- Én is. – megérezhette, hogy szeretném Azt, de még nem állok készen rá. – Megvárlak. – súgta és utána a szemembe nézett.
- Köszi. – mondtam és megint megöleltem.
Így álltunk egy ideig. Emmett simogatta a hátamat. Mindketten mélyeket szippantottunk egymás illatából.
Emmett illata annyira édes volt, mégis volt benne valami savanyú, mint a citrom.
- Min gondolkozol?- kérdezte kedvesen.
- Az illatodon. – pirultam el. Még jó, hogy nem látja.
- Az illatomon?- kérdezte nevetve.
- Mi olyan vicces?
- Semmi. És milyen?- kérdezte kíváncsian.
- Édes és citromos.
- Finom lehet. – mondta nevetve, amire én is elkezdtem nevetni.
- Az is. – mondtam és egy utolsó nagyot szippantottam, majd elszakadtam szerelmemtől. – Nekem mennem kell.
- Hova?- kérdezte rémülten.
- Csak tanulni. – nyugtatta meg.
Kaptam egy csókot aztán elmentem.

A mai ,,tananyag” nem volt nehéz számomra. Mivel abba a fajba tartoztam így könnyen válaszoltam az összes feltett kérdésre. Nem tudom honnan jöttek, de ösztönösen tettem fel a kezem még mielőtt feltette volna Victor a kérdést.

Hazamentem és lefeküdtem a kanapéra. Nem terveztem, hogy elalszok, de mégis megtörtént.
Vártam, hogy most mit fogok álmodni…

,, Emmett fogta a kislányt és játszott vele. Olyan boldogak voltak. Emmett bőre megcsillant, amikor napfény érte. A kislány is csillogott, de nem annyira látványosan, mint Emmett. Odajöttek hozzám és a kislány átölelt. Emmett mindkettőnket átölelt és adott nekem egy csókot.”
Felébredtem, de ezt az álmot tovább akartam álmodni. Hideget éreztem magam mellett. Felnéztem és Emmett világító topáz szemével találtam szemben magam. Rám mosolygott. Rátettem a fejem a mellkasára és éreztem, hogy elkezdi simogatni a hátam.
- Mit álmodtál?- kérdezte.
- Valami csodálatosat. – mondtam és visszaaludtam, de álmodni nem álmodtam.