Hymon II: 12. fejezet

Hogy mennyi munka van még az esküvőig azt én, nem tudom, de Alice már nagyon be van pörögve. Alice kézen ragadva átvonszolt egy fürdőszobába.
- Ez itt az én fürdőszobám. – mondta boldogan Alice.
- Szuper. – ültem le a kis székre, ami a tükör előtt helyezkedett el.
Belépett az ajtón Esme, Curranty és a rég nem látott Zara.
Még félig aludtam így köszönni sem tudtam. Csukott szemmel ültem és csak azt éreztem, hogy valaki a hajamat babrálja.
- Úgy innék egy kávét. – sóhajtottam.
- Sajnálom. – mondta Alice.
Zara elkezdte elkészíteni a sminkem. Éreztem, ahogy kihúzza a szemem és kifesti.
Esme a hajamat csinálta meg. A vége felé már kezdtem felébredni, de még mindig fáradtan állítottak fel, hogy felvegyem a ruhám. Gyengének éreztem magam és hiányzott a kávé.
- Cherry, ébredj már fel. – kérlelt Alice.
- Nem megy. Hiányzik a kávé. – mondtam és kinyitottam a szemem.
Éreztem, ahogy a szemhéjamra került smink lehúzza azt.
- Jól vagy?- kérdezte Esme aggódón.
- Igen, csak kicsit fáradt vagyok, meg izgulok.
A ruha tökéletesen simult az alakomhoz, mert Alice meghúzta, hogy a hasam, ami már megint nőt, jobban látszódjon.
- Tessék. – nyújtott át Zara egy csokrot.
- Zara ez gyönyörű. Honnan van?- kérdeztük egyszerre.
- Tőlem.
- Zara, nem kellett volna.
- Különleges lánynak, különleges virág dukál. És amúgy is. Valami új.
- Köszönöm. – öleltem át.
- Nincs mit.
Esme és Zara kimentek. Alice pedig felhúzta a harisnyakötőm.
- Kölcsön darab. Kérem, majd vissza. – mondta nevetve.
Csak bólintottam. A szívem már a torkomba dobogott.
Benjamin lépett be az ajtón.
- Gyönyörű vagy. – mondta és egy virágos nyakláncot helyezett a nyakamba. – Valami régi. És valami kék. – mondta és egy hajcsatot tűzött a hajamba.
- Köszönöm.
- Anyád biztos büszke lenne rád. És én is büszke vagyok rád.
Belekaroltam a karjába. Alice elindult. Követtük.
A lépcső tetején még vettem egy nagy levegőt.
Alice elindult és mikor leért elindultunk mi. A nászinduló ismerős dallamaira lépkedtem. Nem néztem oldalra, csak előre. Magabiztosan lépkedtem, de ha nincs ott Benjamin biztos, hogy összeesek az izgalomtól.
Nagyon lassan értünk oda. Le nem tudtam venni Emmettről a szemem. Az ünneplőjében egy egész más ember - vámpír – állt előttem.
Benjamin a kezemet Emmett kezébe helyezte.
Emmett boldog volt.
A pap gyorsan elmondta a szövegét. Majd ki kellett mondani a bűvös szót.
- Igen. – mondtam magabiztosan.
- Igen. – mondta Emmett, miután rá került a sor.
- Ezennel férj és feleségé nyilvánítalak bennetek. Megcsókolhatod a mennyasszonyt. – mondta a pap.
Emmettnek rögtön élt a lehetőséggel és szájon csókolt. Első hitvesi csókunk. Alig akartunk elválni egymás ajkaitól.

A sok gratuláció fogadása után következett a csokorhajítás.
A csokrot Basti kapta el, aki maga sem hitte el, hisz csak véletlen volt.
A menyasszonytáncot is túléltem. Emmettel keringőzni maga volt a csoda. Aztán a harisnyakötő lehúzást is élveztem.
A nászajándékok mind nagyon drágák lehettek. Az egyik dobozból viszont egy kiskutyát vettem elő. Egy Golden Retriever. Alice viszont elvette tőlem, mert látszott a kiskutyán, hogy fáradt.
- Mrs. Cullen. – mondta nevetve Emm. – Engedje meg, hogy átadjam a nászajándékomat.
- Oké.
Emmett elhúzott az erdő felé. Az egyik fa mögül Plumy lépett elő.
- Meglepetés. – ölelt át.
- Plumy!
- Igen, itt vagyok. Ki nem hagytam volna.
- Istenem.
- Nem, Emmettnek hívnak. – mondta Emmett.
Plumyval még beszélgettünk egy ideig, majd elköszöntünk egymástól és ő visszaindult. Engem Emmett átkarolt és úgy vitt a táncparkettre.
A fáradság szele megint megütött, de nem foglalkoztam vele.
Emmett lassan táncolt.
- Jól vagy?- kérdezte aggódva.
- Igen. Miért?
- Nagyon elsápadtál.
- Csak az izgalom. – próbáltam megnyugtatni.
Egyre rosszabbul éreztem magam. Előtörtek megint a rossz érzéseim. Mi van, ha a terhességet nem nekem találták fel?
- Emmett, mi van, ha a terhességet nem nekem találták fel?
- Ugyan már. Ezt a hülyeséget felejtsd el.
- Oké. Elfelejtem ezt a hülyeséget. Tényleg. Te hány gyereket szeretnél?
- Négyet.
- Négyet?
- Igen. Tudod, hogy szeretem a nagycsaládokat.
- Igen. Én is. Négy…
- Nem muszáj. Kettőnek is nagyon örülök.
- Talán egyszer…
- Nem erőltetek semmit.
- Tudom és szeretlek.
Aztán, mintha kihúzták volna a lábam alól a földet.
Emmett szorosan a karjába zárt. Éreztem, ahogy Carlisle a hasamra teszi a kezét.
- Azt hiszem ennyi izgalom épp elég lesz Cherrynek. – mondta ki, amitől nem nagyon nyugodtam meg…