,, Egy fiatal lány (hidegvérrel) megölte a családját. Arról is szóltak a pletykák, hogy csak örökbe fogadták és mikor ezt megtudta…
A rendőrség keresi, mert a tetthelyről eltűnt. Bárki látja, vagy hall róla valamit, azonnal jelentse a rendőrségen.”
Kicsi201:
Ki lenne képes erre a szörnyűségre? Ha igazak is a pletykák, attól még miért kell kiirtani egy családot? Valaki nem tudja, hogy most hol van?
Zümmy:
Kicsi201, lehet, hogy nem volt tisztában azzal, hogy mit tesz. Senki se tudja. :S
(Részlet egy online-magazinból)
Kezemet vágások „díszítették”. Az a kis szempillaspirál is elkenődött már, amit csak fontos alkalmakkor tettem fel. Születésnapi ajándékom ez volt. Amilyen gyorsan csak tudtam eltűntem onnan.
Csak futottam és futottam, lehetőleg erdőkön keresztül.
Két nap egyfolytában futás után a lehető legmesszebbre kerültem az otthonomtól.
Szerettem volna eltűnni, de ez lehetetlen volt. Mindenhol és mindenki arról beszélt.
Új életet kell kezdenem.
Teljesen kimerülten sétáltam egy iskola előtt. Már délután volt és nem rég csöngettek ki az utolsó óráról is. Milyen jó lehet iskolába járni és barátkozni.
Csak a lábamat figyeltem, ahogy egyiket a másik után teszem.
- De az a csaj nem volt normális.
- Ja, ki lenne képes erre a szörnyűségre?
- Nem tudom…
Hallottam, ahogy beszélnek a gyilkosról. Egy pillanatra felkaptam a fejem.
Nem, nem! Nem…
Mikor visszakaptam a fejem, nekimentem valakinek.
- Figyelhetnél a lábad elé!- jött egy férfihang.
- Bocsánat. – mondtam halkan. Nem, nem, nem…
- Edward! Bella, hazajött!- futott hozzánk egy feketehajú lány. – Hát, ő?
- Nekem jött. – mondta hidegen.
- Mehetünk?- jött oda egy szőke hajú fiú, aki engem figyelt.
- Mehetünk. Máskor nézz a lábad elé!- mondta még nekem utoljára Edward.
- Jó. Majd máskor…- mondtam álmosan és tovább sétáltam.
Csak mentem előre. Nem érdekelt semmi.
Befordultam és utam újra az erdőbe vezetett. Edward és barátai utánam jöttek. Olyan halkak voltak, de én mégis hallottam. Ráléptek a száraz gallyakra és az reccsenéssel adta meg magát.
Csak mentem előre és kitértem a kezek elől, amik megpróbáltak elkapni. Valószínűleg elegük lett, mert elém kerültek.
Megpróbáltam áttörni rajtuk, de nem engedtek. Feladtam.
- Gyorsan. – mondtam fáradtan.
- Gyorsan? Mit gyorsan?- kérdezte a lány.
- A kérdéseket. Tuti, hogy vannak. Csak gyorsan és engedjetek el.
- Ki vagy?- jött a kérdés Edwardtól, de elengedni ő nem engedett el.
- Elizabeth. De engedj el.
- Nem!- csattant fel.
- Akkor alszom egy picit, ha már valaki megfog. – lehunytam a szemem.
- Ne aludj! Inkább azt mond meg, hogy miért vannak vágások a kezeden?
- Megvágtam magam.
A kisfiút senki se vette észre. Csak állt ott és nézte, ahogy anyja tart valamit a kezében. Majd átadja egy férfinak. Oda akart szaladni, hogy megnézze mi az, de nem tette.
Nem tudtam pontosan mit látok, de Edward megfeszült és csak mereven maga elé nézett.
- Erre nem is emlékeztem…- mondta nagyon-nagyon halkan.
- Elengedsz végre?- mondtam és a fejemet fogtam.
- Anyu elmesélte, amikor haldoklott, hogy mit láttam. Azt mondta, hogy az apám nem tudhatta meg. Az a valami egy kisbaba volt.
- Szuper. Mehetek végre?
Elengedett és én tovább sétáltam. Szegény kisbaba, nem lennék a helyébe. Tudom milyen szörnyű érzés, ha valakit örökbe fogadnak. Szegény Edward is, mert látnia kellett egy ilyen szörnyűséget, mikor még csak kisfiú volt.
AZ egyik fa tövében helyezkedtem el. Sírtam és sírtam, mint eddig minden nap. De aludni most is csak egy keveset tudtam, az is szörnyű rémálomba fulladt. Sikoltoztam is valószínűleg, de az erdő közepén ez senkit sem érdekel.
Ám valaki észrevehetett, mert a karjába vett és elvitt. Nem ellenkeztem, mert nagyon fáradt voltam, de féltem, hogy valaki olyan, aki ártani akar nekem. Kinyitottam résnyire a szemem, de nem láttam semmit, csak sötétséget. Kapkodva vettem a levegőt, mert annyira megijedtem. A sötétség nem szokott zavarni, akkor is látok legalább körvonalakat.
- Nyugodj meg! Nem foglak bántani.
Kedves férfihang volt, így becsuktam a szemem és visszaaludtam. Kellemes álmot láttam, mely nyugtatólag hatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése