Reggel még felkelni sem volt erőm. Éhes voltam, de nem bírtam enni. Sikerült kikelnem az ágyból. Megnéztem magam a tükörben. Szemem a sírástól vörös volt és duzzadt. Magamra kaptam egy köntöst és lassan lebotorkáltam a konyhába. Kinyitottam a hűtőt és megcsapta valami az orromat. Elfogott a rosszullét. Befogtam az orrom és úgy kerestem meg a bűnöst, de nem találtam. Kivettem egy tál sajtot, majd paradicsomot és a vajat. Letettem a pultra a kezembe lévő dolgokat és becsuktam az ajtót, mert azt hittem, hogy onnan jön az a furcsa szag, amitől rosszul lettem. Tévedtem. Beszívtam a levegőt és rögtön szaladtam a WC fölé. A tegnapi vacsorámat, amit a buliban ettem, most kiadtam magamból. A pezsgőt okoltam. Visszamentem a konyhába és a paradicsomot néztem. Megszagoltam és megint elfogott a rosszullét, ezért gyorsan kidobtam.
A vajat visszatettem a hűtőbe, majd a sajtot kezdtem el majszolni. A TV-ben a Forksi Napi Hírek, vagyis a FNH ment. Itt többnyire lényegtelen vagy külső szemlélő számára lényegtelen dolgokról meséltek. Napi témán volt néhány rendőrségi ügy. Az időjárás jelentés és a körözött bűnözők képeit mutatták. Suli időben még az iskoláról is volt szó.
,,Tudomásunkra jutott, hogy a Cullen család elhagyta Forksot, mi több Washington államot. Az, hogy Dr. Cullen helyére ki kerül egy levélből derült ki. A levélben Dr. Cullen leírta, hogy ki lesz az utódja és, hogy miért. Meglepetésünkre egy fiatal orvos fogja átvenni a helyét. Dr. Cherry Winkins nemrég végzett az iskolával és máris egy kórház alkalmazottja, és igazgatója. Azt is hírbe hozták, hogy Emmett Cullen és Cherry Winkins volt valami... Ezek voltak a FNH reggeli hírei. Jelentkezünk este nyolc órakor.”
Fejezte be a riporternő a nap ,,hírét”. Örököltem egy kórházat. A jó hír, hogy Carlisle megbízik bennem annyira - vagy csak a szakmai részben -, hogy rám hagyjon egy egész kórházat. Persze még ma bemegyek, hogy elrendezzem a dolgokat.
A telefonom egy üzenetet jelzett ki. Megnéztem, hogy ki és mit írt.
,,Cherry! Megszületett Bastian Winkins. Tegnap, mikor elmentetek. Nagyon aranyos, most is épp babázás közben írok. Küldök róla egy képet. Puszi: Curranty.”
Az üzenet alján egy kép volt. Bastian egy nagy macival. Ezen elmosolyodtam.
A térdemre tettem a fejem és úgy ringattam magam. Egy ideig így voltam, majd felálltam és felmentem a szobámba. Kerestem egy ruhát. A sárga köpeny akadt a kezembe. Éreztem Emmett illatát. A sárga köpenyt szépen visszatettem a helyére, majd kivettem egy fekete ruhát. Becsuktam a szekrényt és felöltöztem.
A hajamat összefogtam. Felvettem a székről a táskám. Lementem a lépcsőn és kimentem a házból. Beszálltam a kocsiba és a kórház felé vettem az irányt.
Lassan sétáltam az igazgatói iroda felé. Bekopogtam. Senki sem szólt ki így benyitottam.
Az asztalon egy levél volt.
,,Kedves Cherry!
Sajnálom, hogy itt kell, hagyjunk. Az egyik felem megérti Emmettet a másik viszont azt mondja, hogy te már a családhoz tartozol/tartoztál. Esmenek volt a legnehezebb. Azt üzeni, hogy nagyon szeret. Alice meglelte benned a vásárlós barátnőt, most mégis itt hagyunk. Emmett dühös volt. Nem beszél és Edward elmondása szerint csak az jár a fejében, hogy hazudtál neki. Semmit nem lehet belőle kiszedni.
Remélem, egyszer megbocsátasz nekünk.
Üdvözlettel: Carlisle.
u.i.: A kórház ezentúl a tiéd.”
A levél elolvasása után szédelegve ültem le a székbe. A székbe, amiben nem is olyan rég még Carlisle ült. Nem sokáig üldögélhettem, mert megint rosszul lettem és csak az volt a szerencsém, hogy a WC közel volt.
A WC mellett ültem és zokogtam. Csak én lehet ennyire szerencsétlen. Cullenék itt hagytak és nem jönnek vissza a jelek szerint. Bár a remény hal meg utoljára. Felálltam a WC mellől és kimentem. Megmostam az arcom, majd távoztam az épületből.
Haza nem akartam menni így La Push-ba mentem.
Victor nagyon örült, hogy lát. Curranty a kicsi Bastival a karjában jött ki. Szikrázott a boldogságtól. Mögöttük Jack lépkedett. Curranty átadta a babát Hajninak és odaszaladt hozzám. Megölelt. Nem beszéltünk, de biztos voltam benne, hogy mi a bajom. Visszavette a babát, de csak annyi időre, hogy átadhassa nekem.
A törékeny gyermeket a kezembe tartva indultam meg a ház irányába. Basti engem figyelt. Olyan aranyos kisfiú.
Leültem a kanapéra.
- Cherry, sajnáljuk, ami történt. Ha bármit tehetünk érted…
- Victor, ti nem tehettek semmiről. Egyedül én. – mondtam és sóhajtottam egy nagyot.
Vajon mi lett volna, ha? Ezzel kezdődött minden gondolatom.
- Cherry, lehet, hogy ez nem a megfelelő pillanat, de Max megkért valamire. – kezdte Victor.
- Mondjad nyugodtan. – bátorítottam.
- Zaráról lenne szó. Max és Vivien visszamentek Jacksonvillebe, de Zara itt maradt. Max azt mondta, hogy szerinte neked kéne vigyáznod rá.
- Értem. És szívesen vigyázok rá. Van abban a házban elég hely. – viccelődtem.
Többet nem beszéltünk. Csak néztem Bastit. Curranty szerencsés. Van egy gyermeke és egy jövendőbelije… Engem meg itt hagyott életem szerelme.
Visszaadtam Bastit az anyukájának, majd az ajtó felé indultam. Zara sietett le a lépcsőn egy bőrönddel a kezében. Mellém ért és kiment. Kinyitottam neki az ajtót, hogy be tudja tenni a csomagját.
- Sziasztok!- köszöntem el, majd beszálltam az autóba és hazamentem.
Zara rögtön megtalálta a neki való szobát.
Leültem a TV elé és néztem a híreket.
1 hónap múlva
Reggel szokásosan felkeltem. Megint rosszul voltam így a WC-fölé görnyedve telt el a napom egy kicsiny része. Már napok sőt, ha jól számolom, egy hónapja ez megy. Már nem tudom a pezsgőre fogni. Valószínűleg a lelkem miatt vagyok ilyen, még mindig nem békéltem meg a tudattal, hogy Emmett itt hagyott, sőt mi több az egész Cullen család.
Kinyitottam a szekrényem ajtaját és a sárga köpennyel találtam szembe magam. Úgy döntöttem, hogy többé nem reménykedek abba, hogy Emmett visszajön.
A sárga köpeny a szekrény aljában landolt. Elővettem egy kék ruhát, magamra kaptam és indultam le reggelizni.
Zara már várt rám és a paradicsomos szendvicsét gyorsan a szájába tömte, amikor meglátott. Még mindig rosszul voltam a paradicsomtól.
- Jó reggelt!- köszöntem neki, mire ő teli szájjal biccentett. Úgy nézett ki, mint egy hörcsög, aki megtömte a pofazacskóját.
Megettem a sajtos szendvicset, amit Zara gondosan elkészített, hogy nekem ne kelljen ezzel bajlódnom, vagy akart valamit.
- Mit akarsz?- kérdeztem tőle.
- Mit szólnál egy háziállatra?- kérdezte kiskutyaszemekkel.
- Milyen fajtára?
- Macska. Fiú vagy lány?
- Fiú.
- Rendben.
Bevittem Zarát a suliba. Én mentem a kórházba. Nem nagyon kerestek. Nem zavart nagyon.
Az egész műszakom az irodában ülve telt el. A vége felé már kezdtem elálmosodni. Olyan mintha kímélni akarnának a sok munkától.
Mikor lejárt a műszakom a recepcióhoz mentem.
- Jó napot, Izadora!
- Dr. Winkins. Mi szél hozta?- kérdezte jókedvűen Izadora.
- Nem szél. Kérdés.
- Óh.
- Mitől akarnak engem kímélni a kollégák?- kérdeztem szinte már suttogva.
- Hát a sok munkától. A sok munka nem tesz jót a babának. – suttogta vissza Izadora.
- Babának?- kérdeztem és a szemem elkerekedett.
- Dr. Winkins, maga nem… Maga vagy nem terhes, vagy nem vette észre a jeleket.
- A jeleket?
- Tudjuk, hogy sokszor rosszul van. Az elején azt hittük, hogy csak a szerelmi bánat miatt, de egy hónap után ez már túlzás. Így megkértünk egy kollégát, hogy szerinte mi baja lehet Dr. Winkins.
- Ki is az a kolléga?
- Dr. Alex Johnson. Az új orvos.
Alex Johnson, akivel összefutottam a plázában? Tudom, hogy mi Dr. Johnson szakterülete, de az fizikai képtelenség. Én nem lehetek terhes.
Elköszöntem Izadorától, majd besiettem a patikába és vettem egy gyors tesztet.
Elmentem Zaráért a suliba, hazavittem. Bezárkóztam a szobámba. Bementem a fürdőbe és elvégeztem a gyorstesztet.
Az eredmény…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése