~ Ünnep ~
A ház olyan csodálatos volt. És én itt fogok élni. Itt biztos boldog leszek, olyan családias a légkör. De volt egy csomó furcsaság, de majd biztos megoldódik ez a rejtély is.
Esme nagyon boldog volt, de a tortát nem láttam sehol, csak a ház volt feldíszítve. Most volt még két idegen ember is a házban, biztosan ők Nessie és Jake.
- Esme, boldog születésnapot! - mondta egyszerre az összes Cullen.
- Köszönöm – hálálkodott Esme.
Carlisletól kapott egy csókot, pedig ők a szülők és visszafogottabbak, mint a többiek. A szülinap csöndben telt el többnyire, Nessiék elmesélték, hogy hol jártak már.
Végignéztem leendő családomon. Boldogság vett körül. Én nekik egy csoda, áldás leszek.
Aztán beesteledett és leendő szüleim felmentek a szobájukba. Az egész újjászületésből ezt nem akartam látni.
Aztán egy éles fény vette körül az egész szobát, de Carlisle és Esme volt a fény forrása, és Én.
Szóval erről beszélt Leila. Tényleg nagyon csodálatos volt. De még egy hétig Leilával ütöm el az időt. Aztán pedig kilenc hónapig édesanyám hasában leszek.
Féltem a reakcióktól.
- Szia!
- Szia!
- Na mi volt? – kérdezte, és száját mosolyra húzta.
- Nagyon szép volt. Amúgy, amikor azt mondtad, hogy kapok segítséget, hogy értetted?
- A szívedre hallgattál és úgy döntöttél.
A szívem El is feledkeztem róla, pedig ő segített mindvégig.
Egy hét elteltével
Végigkövettem az életet a Cullen családban. Esme az elején nem akarta elhinni. Aztán végülis kiderült, hogy terhes. És utána a szomorú búcsúzás következett.
- Drága, Leila- egy könnycsepp folyt végig az arcomon. – Annyira fogsz hiányozni.
- Nekem is, de te kapsz emlékezet kitörlést.
- Te nem – mondtam és lenéztem.
- Kibírom, de te más voltál.
- Sajnálom.
- Ne sajnáld.
- Jó, de ígérd meg nekem, hogy emlékezni fogsz a létemre.
- Ígérem. Te pedig élj boldogan.
Megöleltük egymást. Aztán egy olyan fény jelent meg, mint amikor megfogantam.
- Szia!
- Szia! Élj boldogan - halkan hozzá tette -, mindörökké.
Beléptem a fénybe és mindent elfelejtettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése